Már a bankkártyák is okosak annak köszönhetően, hogy a bankok „alkalmazottai” között megjelent a mesterséges intelligencia, amely „ki tudja figyelni”, hogy ki használja éppen a bankkártyákat.

Emily Stewart, a Business Insider publicistája két hónappal ezelőtt értesítést kapott a bankjától, hogy valaki egy vendéglőben 150 dolláros (54 ezer forint) cechet akar kifizetni a hitelkártyájával. Pánikszerűen letiltotta a fizetést, majd a kártyát, ugyanis ekkor esett le neki a tantusz, hogy ellopták a kártyáját. Mivel még nem jelentette az esetet, igencsak meglepte a figyelmeztetés – derült ki az bankkártyák egyre okosabbá válásáról szóló cikkéből. 

Ennek tükrében meglepte, hogy nem kapott értesítést egy 200 dolláros (72 ezer forint) számláról, amit egy orvosi kezeléséért fizetett Buenos Airesben. Nem jelentette be a banknak, hogy Argentínába utazik, és másik számláról fizette a repülőjegyet. Nem arról, amelyhez az említett hitelkártya tartozott. Mindegy. Nem bánta, hogy nem kell húsz percig idegeskedve magyaráznia egy banki alkalmazottnak, hogy valóban ő az, aki fizetni akar.

Összességében egyszerre szerzett jó tapasztalatot azzal, hogy a bankkártya előbb rájött, hogy ellopták, mint ő maga, és azzal, hogy nem zavarták fölöslegesen egy alaptalan lopási riasztással. Az amerikai versenyhatóság (FTC) statisztikai adatainak tükrében ez a precizitás lehetetlennek tűnik. A világon 33
milliárd dollár veszteséges okoznak a bankoknak a kártyacsalások, aminek több mint harmada az USA-ra esik. Ez nyilván rettentően sok esetet takar, amit nagyon sok simlis fizetés követ.

Leáldozott a „kőkorszaki” módszereknek

Hogyan lehet sok milliárdnyi tranzakció közül kiszűrni azt a sok százezret, amit lopott bankkártyákkal
hajtanak végre? Régen az egyes fizetéseket követően adott bolti számlákra kerülő és a bankkártyákon lévő aláírások összehasonlítása jelentett valamiféle kontrollt. A nagyobb összegek esetén az eladó további azonosítást, személyit igazolványt vagy mást kérhetett a bankkártya tulajdonosától. Végső esetben felhívhatta az illető bankját egy további azonosítás céljából.

Ma azonban egészen másként mennek a dolgok – derült ki abból, amit az újságíró a bankoktól és szakértőktől megtudott. Két szálon fut az azonosítás: a kártyatulajdonos fizetési szokásainak profilozásával és a tolvajok viselkedésének figyelembevételével. Mindkettő rettentő sok adat valós idejű
feldolgozását igényli, ezért természetesen a mesterséges intelligencia áll a háttérben.

A 150 dolláros cechet azzal szúrta ki a mesterséges intelligencia, hogy „tudta”, Stewart nem szokott ilyen nagy összegű vendéglői kiadásokat csinálni. A 200 dolláros argentínai fizetés esetén pedig onnan tudta, hogy valóban ő használja a hitelkártyáját, mert volt néhány további kisebb vásárlása, amire ezt a kártyát használta Buenos Airesben. A vendéglői fizetésnél azt is figyelembe vehette, hogy a tolvajok nyilván minél nagyobb kiadásokat akarnak csinálni gyorsan, mielőtt a kártyatulajdonos feleszmél, és letiltja a kártyáját.

A cikkíró kíváncsi volt még arra, hogy tesznek-e különbséget a bankok hitel- és betéti kártyák ellenőrzése között? A válasz az volt, hogy nem igazán. Talán a hitelkártyáknál valamivel szigorúbban
járnak el, mert mégis csak a bank pénzéről, hiteléről van szó, amivel el kell számolniuk a
tulajdonosoknak. (Via Business Insider)