Már a bankkártyák is okosak annak köszönhetően, hogy a bankok „alkalmazottai” között megjelent a mesterséges intelligencia, amely „ki tudja figyelni”, hogy ki használja éppen a bankkártyákat.
Emily Stewart, a Business Insider publicistája két hónappal ezelőtt értesítést kapott a bankjától, hogy valaki egy vendéglőben 150 dolláros (54 ezer forint) cechet akar kifizetni a hitelkártyájával. Pánikszerűen letiltotta a fizetést, majd a kártyát, ugyanis ekkor esett le neki a tantusz, hogy ellopták a kártyáját. Mivel még nem jelentette az esetet, igencsak meglepte a figyelmeztetés – derült ki az bankkártyák egyre okosabbá válásáról szóló cikkéből.
Fotó: Depositphotos
Ennek tükrében meglepte, hogy nem kapott értesítést egy 200 dolláros (72 ezer forint) számláról, amit egy orvosi kezeléséért fizetett Buenos Airesben. Nem jelentette be a banknak, hogy Argentínába utazik, és másik számláról fizette a repülőjegyet. Nem arról, amelyhez az említett hitelkártya tartozott. Mindegy. Nem bánta, hogy nem kell húsz percig idegeskedve magyaráznia egy banki alkalmazottnak, hogy valóban ő az, aki fizetni akar.
Összességében egyszerre szerzett jó tapasztalatot azzal, hogy a bankkártya előbb rájött, hogy ellopták, mint ő maga, és azzal, hogy nem zavarták fölöslegesen egy alaptalan lopási riasztással. Az amerikai versenyhatóság (FTC) statisztikai adatainak tükrében ez a precizitás lehetetlennek tűnik. A világon 33
milliárd dollár veszteséges okoznak a bankoknak a kártyacsalások, aminek több mint harmada az USA-ra esik. Ez nyilván rettentően sok esetet takar, amit nagyon sok simlis fizetés követ.
Leáldozott a „kőkorszaki” módszereknek
Hogyan lehet sok milliárdnyi tranzakció közül kiszűrni azt a sok százezret, amit lopott bankkártyákkal
hajtanak végre? Régen az egyes fizetéseket követően adott bolti számlákra kerülő és a bankkártyákon lévő aláírások összehasonlítása jelentett valamiféle kontrollt. A nagyobb összegek esetén az eladó további azonosítást, személyit igazolványt vagy mást kérhetett a bankkártya tulajdonosától. Végső esetben felhívhatta az illető bankját egy további azonosítás céljából.
Ma azonban egészen másként mennek a dolgok – derült ki abból, amit az újságíró a bankoktól és szakértőktől megtudott. Két szálon fut az azonosítás: a kártyatulajdonos fizetési szokásainak profilozásával és a tolvajok viselkedésének figyelembevételével. Mindkettő rettentő sok adat valós idejű
feldolgozását igényli, ezért természetesen a mesterséges intelligencia áll a háttérben.
A 150 dolláros cechet azzal szúrta ki a mesterséges intelligencia, hogy „tudta”, Stewart nem szokott ilyen nagy összegű vendéglői kiadásokat csinálni. A 200 dolláros argentínai fizetés esetén pedig onnan tudta, hogy valóban ő használja a hitelkártyáját, mert volt néhány további kisebb vásárlása, amire ezt a kártyát használta Buenos Airesben. A vendéglői fizetésnél azt is figyelembe vehette, hogy a tolvajok nyilván minél nagyobb kiadásokat akarnak csinálni gyorsan, mielőtt a kártyatulajdonos feleszmél, és letiltja a kártyáját.
A cikkíró kíváncsi volt még arra, hogy tesznek-e különbséget a bankok hitel- és betéti kártyák ellenőrzése között? A válasz az volt, hogy nem igazán. Talán a hitelkártyáknál valamivel szigorúbban
járnak el, mert mégis csak a bank pénzéről, hiteléről van szó, amivel el kell számolniuk a
tulajdonosoknak. (Via Business Insider)
A 30 százalék hangzatos, de ennyit nem spórolnak. 
