MNB-ügy: ellentmondásos nyilatkozatok, miközben mindenki egyetért

Miután az Európai Bizottság zöld jelzést adott Magyarország számára az IMF-tárgyalások megkezdésére, a dolgok mintha mégsem "pörögtek volna fel", azt leszámítva, hogy Fellegi Tamás helyett Varga Mihály utazhat majd Washingtonba a tényleges - nem informális - tárgyalásokra.

A kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatban Magyarország olyan ígéreteket tett, amit Brüsszel végül elfogadott, a Bizottság most amúgy is inkább Görögországgal és az eurózóna egyben tartásával van elfoglalva, nem beszélve a spanyol bankpánikról.

A problémák gyökere

A héten Varga Mihály úgy nyilatkozott, a jegybanktörvény módosítása 2 héten belül a Parlament előtt lesz, míg Orbán Viktor pénteki rádióinterjújában arról beszélt, hogy az MNB-törvény ügyében Magyarország nem enged a nemzetközi nyomásnak. A két nyilatkozat csak látszólag mond ellent egymásnak, valójában nagy az egyetértés: Orbán és Varga is pontosan tudta, mit csinál.

Válasszuk külön a dolgokat: Magyarország a Bizottságnak értékelése szerint megnyugtató válaszokat tudott adni a vitás kérdésekben - ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy a későbbiekben ne támaszthatna újabb feltételeket, mondjuk az IMF-megállapodás kész szövegének elfogadásakor.

A másik kritikus az EKB, mely a jegybanki függetlenséget félti, Frankfurtban két ügyet találtak aggályosnak. Az egyik az MNB függetlensége, a harmadik alelnök kinevezése és a monetáris tanács (mt) bővítése - ezzel nem önmagában az a baj, hogy több vezetője vagy mt-tagja lesz az MNB-nek, hanem hogy mindezt a kormány a most regnáló MNB-vezetés ciklusa közben akarta bevezetni. Az MNB-törvény módosítása ugyanakkor csak a bővítés lehetőségét adja meg, az új alelnök kinevezésével is ez a helyzet. A kormánynak ez adott eddig teret a tárgyalásokon. A nemzetközi partnerek ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy a kormány,  háta mögött a kétharmados parlamenti támogatással, bármikor változtathat a jegybanki vezetés személyi összetételén, miközben a mostani MNB-elnöki ciklus még nem ért véget.

Mibe szólhat bele az EKB és meddig mehet el?

Az EKB ugyan nem támaszthat feltételeket Magyarországgal szemben, de felhívhatja a figyelmet arra, hogy az uniós alapszerződés alapján minden tagállamnak, így nekünk is be kell tartani a jegybanki függetlenségre vonatkozó passzusokat. Frankfurt nem is tett eddig mást.

A másik problémakör már inkább politikai jellegű és szimbolikus jelentősége van, de összefügg az MNB függetlenségével: ez pedig a monetáris tanácstagok esküjének szövege és a jegybanki vezetők fizetése. Utóbbival szintén az a probléma, hogy ciklus közben vágták vissza a 2 milliós köztisztviselői plafonra (más kérdés, hogy jegybank vezetői jogállásukat tekintve nem köztisztviselők). Ez utóbbi témában engedékenységet mutat az EKB, ha csak ezen múlna az IMF-tárgyalások megindulása, a felek már a kerekasztal körül ülnének. Az EKB kritikáinak az IMF szóvivője adott hangsúlyt, Gerry Rice üzenetértékű nyilatkozatot fogalmazott meg Budapestnek: a független jegybank a tárgyalások kiindulási pontja.

A köztársasági elnök tárca nélküli miniszternek nevezi ki Varga Mihályt (fotó:kormany.hu)

Nincs itt semmilyen ellentmondás

A visszavont módosítóindítványba így valószínűleg olyan jogi garanciák kerülhetnek, melyek kikötik, hogy a jegybanki vezetést nem változtatják meg a mostani elnöki ciklus végéig. Utána erre lehetősége lesz a kormánynak, mint bármelyik másik európai uniós tagállam kormányának és parlamentjének. Magyarországon a helyzet azért is különleges, mert a kormány eddigi 2 éve azt mutatja, hogy döntéseit igen hamar át tudja vinni a parlamenten (elég csak az Ab jogköreinek megcsorbítására, a stabilitási törvény vagy az MNB-törvény tavaly decemberi gyors elfogadtatására gondolni).

Vagyis, az MNB törvényhez két héten belül beadják a módosítóindítványt (tehát lesz új módosító, ez biztos), de a lényegi kérdéseket tekintve abban nem lesz változás. Így tehát Varga Mihály nyilatkozata és Orbán Viktor rádióinterjúja nem mond egymásnak ellent. Ha a kormány által kínált garanciákat az EKB és az IMF elfogadja, akkor úgy is megkezdődhetnek a tárgyalások, hogy Magyarország csak részben enged a nemzetközi nyomásnak: lényegében jövő március utánra (ekkor jár le Simor András mandátuma az MNB élén) odázza a jegybanki vezetés átalakítását. Hogy milyen garanciákat kínál majd a jogszabálytervezetben a kormány, azt pontosan nem tudni. Az NGM egyelőre nem beszélt erről, még a távirati iroda kérdéseire is csak diplomatikusan semmitmondóan nyilatkozott a szaktárca.

Kérdés, hogy a nemzetközi partnerek elfogadják-e majd a kormány által kínált garanciákat, Varga Mihály jó washingtoni kapcsolatokkal rendelkezik, a kérdés az, mutat-e majd az EKB olyan rugalmasságot, mint a Bizottság korábban (az európai válság megint a kormány malmára hajthatja a vizet: Mario Draghit most valószínűleg az európai bankok feltőkésítése jobban izgatja).

Jegybanki függetlenség: nevezzük nevén a gyereket

Jövő márciusban távozik Simor András jegybankelnök. Fotó: Soós Lajos/MTI

Nem árt azonban megjegyezni, amiről korábban az elemzők is említést tettek. A második Orbán-kormány alatt már cserélődött a monetáris tanács 2 tagja - tavaly tavasszal. Így a tanácsban most 4:3-hoz a "kormánypárti többség" - ez a fajta törésvonal azonban csak igen haloványan látszik meg a kamatdöntő ülések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint.
A tanács leginkább januárban volt megosztott, amikor a piacok nyomás alá helyezték a magyar eszközöket és ennek következtében a forint árfolyama és a kötvényhozamok is jócskán elszálltak, ekkor a tartás mellett emelésre és kamatcsökkentésre is volt javaslat. A tagok azonban általában nagy többséggel hozzák meg döntésüket, legutóbb, a kamat szinten tartásakor például nagy volt az egyetértés (6:1 arányban szavaztak).

A jegybanktörvény tavaly decemberi módosítása után kimondva-kimondatlanul is attól tartottak a nemzetközi szervezetek, hogy a kormány saját embereit ültetve a tanácsba a gazdasági szempontokat a kamat meghatározásakor majd felülírják a "delegáló" kormánypárt politikai szempontjai (például lehet lazítani a monetáris feltételeken) és egy új alelnök kinevezésével a kormány közelebb kerülhet a jegybank devizatartalékaihoz is.

A monetáris tanácsban eddig bekövetkezett változások eddig nem igazolják ezt a félelmet. Érdekes lesz ugyanakkor az MNB nyár közepén publikálandó inflációs jelentése után a helyzet, miként működik majd a tanács. A jegybank elsődleges feladata ugyanis az árstabilitás fenntartása, Simor András a legutóbbi kamatdöntő ülést követő sajtótájékoztatóján pedig először célzott rá, a bejelentett adóemelések miatt tolódhat az inflációs cél elérése (2013 tavasza volt eddig a céldátum). Az inflációs kockázatok növekedése kamatemelést jelez előre, ez ugyanakkor a gazdaság teljesítményére is rányomhatja a bélyegét, miközben a bankok amúgy is visszafogják a hitelezést. A kormány - ha eszköztára szűkös is ebben - ugyanakkor minden igyekezetével azon van, hogy beindítsa a gazdaságot és az idei stagnálás után jövőre 1,6%-kal tudjon bővülni a gazdaság.

A függetlenséget a nemzetközi partnereknek is tiszteletben kell tartania

A tanács összetételével kapcsolatos félelmek tehát eddig nem látszanak igazoltnak, azon pedig egyáltalán nem kell meglepődni, hogy a kormány a saját gazdaságpolitikai holdudvarához közeli szakembereket ültet a tanácsba, nincs ez másként más országokban sem. És azt se felejtsük el, hogy mégis csak gazdasági szakemberekről van szó, a monetáris tanács tagjának lenni nagy felelősség.

Ez azonban már nyilván olyan politikai terület, ahova jogkörénél fogva sem az Európai Bizottság, sem pedig az EKB nem merészkedhet, mert az már valóban a belügyekbe való beavatkozás lenne. Ha a cél a jegybanki függetlenség szavatolása, akkor azt a nemzetközi partnereknek is tiszteletben kell tartania.