|
| Matteo Renzi olasz kormányfő. MTI/EPA/Olivier Hoslet |
Ebben a hónapban lesz két éve, hogy Matteo Renzi megalakította kormányát Rómában. A 41 éves kormányfő beindította 1948 óta a legkomolyabb alkotmányreformot, megkurtította a felsőház jogosítványait, átalakította a választási rendszert, rugalmasabbá tette a munkaerőpiacot és oktatási reformba („Buona Scuola”) is belevágott.
Ezekre a lépésekre égető szükség van, mert az ország stagnálása súlyos strukturális gyengeségekre vezethetők vissza. Az EU-n belül Olaszországban legalacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya, és a negyedik legmagasabb arányban vannak olyanok a népességben, akik csupán alapfokú végzettséggel bírnak. Sajnos ez a visszamaradottság a fiatal generációra is érvényes, így pedig hosszú idő kerül, hogy ezen trendek megváltozzanak.
Renzi keménykedése
Az államadósság továbbra is az egekben. Aránya a GDP-hez képest 133 százalékon áll, amely az EU-ban csupán Görögországban magasabb. Éppen pár napja figyelmeztette az EU Bizottság Rómát, hogy a csillagászati eladósodottság középtávon veszélyt jelent az országra. Brüsszellel egy másik neuralgikus pont a dél-olasz Ilva acélművek jövője. Érezve a problémák súlyát, Renzi levegőhöz akar jutni és nagyobb rugalmasságot követel Brüsszeltől az idei költségvetési deficitre vonatkozóan. A vezető Corriere della Sera című lap szerint a háttérben a római kormánynak az a törekvése húzódik, hogy elérje, Brüsszel vizsgálja felül a nagyobb költségvetési fegyelmet előíró, 2012-ben elfogadott fiskális paktumot. Ennek 2017-2018-ra előírt követelményeit ugyanis Olaszország nem lesz képes teljesíteni.
|
| Káncz Csaba |
Politikai alkuerejét növelendő és belföldi szavazatszerzési céllal Renzi az utóbbi hónapokban éles verbális támadásokat indított Brüsszel és Berlin ellen. Arra spekulál, hogy Merkel és Juncker nála csak rosszabb opciók közül választhatnának bukása esetén, ráadásul mindkét vezetőt amúgy is lefoglalják a menekültügy hullámai. A Corriere azt sem zárta ki, hogy az olasz miniszterelnök előre hozott választásokat szeretne 2017-ben, mivel a jelenlegi felmérések szerint kormánya nem tud kitartani a parlamenti ciklus végéig, amely 2018 első hónapjaiban esedékes.
Renzi múlt pénteken Berlinben Merkellel egyeztetett, sikerült Berlin ellenállását puhítania a költségvetési pálya tekintetében. Cserébe Renzi feloldott az eddigi vétóját a Törökországnak szánt 3 milliárd eurós menekült-támogatás ügyében. Itt csendesen és cinikusan megjegyezzük, hogy Ankara már 5 milliárd eurót követel a megvezetett Berlintől.
Mi az üzenete a szétmálló olasz bankrendszernek?
Renzi idegessége annak is köszönhető, hogy tavaly november végére évi 11 százalékkal, 201 milliárd euróra nőtt az olasz bankok nem teljesítő hiteleinek állománya. Arányuk ezzel elérte a 16,4 százalékot, ami 1996 óta a legmagasabb érték. Az év első két hetének tőzsdei zuhanása közepette az olasz bankok a mészárlás kiemelt célpontjai lettek. Az eladási hullámnak az indítólökést a portugál Espirito Santo pénzintézet szenior kötvényeseinek december végi falhoz állítása adta meg, ezt követően a piaci eladások már lavinaként generálták a további esést az olasz bankszektorban is.
De Brüsszel és Berlin Renzi kekeckedő viselkedése ellenére sem engedhette, hogy az EU harmadik legnagyobb gazdasága alámerüljön, ezért komoly mentőövet dobott Rómának. Az olasz kormány és az Europai Bizottság a múlt héten megállapodott a bankrendszer rossz hitelállományának kezelési módjáról, melynek keretén belül a bankok állami garanciát vehetnek az értékpapírosítva becsomagolt rossz hitelekre és így eladhatják azokat.
A fő kérdés az, hogy ez segíti-e az olasz banki kötvény és részvénypiacot - a bankok ilyen jellegű finanszírozási költségei ugyanis elszálltak az elmúlt hetekben, komoly pánikot keltve. A vezető német üzleti lap, a Handelsblatt szerint az olasz bankrendszer problémái rámutatnak, hogy az európai pénzügyi válság még nem ért véget. Az angol sajtó szerint ráadásul a művelet kompromittálta az európai bankuniót, négy héttel a kezdése után.
Káncz Csaba jegyzete
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
