Meg kell értenie a politikának, hogy jó bankrendszer nélkül nincs megfelelően működő gazdaság és fenntartható növekedés. Ez persze nem azt jelenti, hogy a bankok nem tudnak hibázni - mondta az IIR Magyarország Bankszektor 2011 c. konferenciáján Nagy Márton, az MNB Pénzügyi Stabilitás igazgatója.
Külső tényezők - pénzügyi és kereskedelmi "fertőzés"
A 2008. őszi Lehman-csőd után a bankrendszer veszteségeit az állam magára vállalta, ami eladósodáshoz vezetett, csak míg ezt korábban pozitív piaci fogadtatásra talált, ma már újabb problémák kerültek felszínre. A különböző államok Európában éppúgy, min az Egyesült Államokban nem tudták orvosolni a gazdasági problémákat, saját finanszírozhatóságuk is kérdésessé vált - ez az újabb probléma pedig ismét visszahatott a bankrendszerre - foglalta össze Nagy az elmúlt 3 évet.
A válság tehát egy negatív spirál módján egyre nagyobb problémákat hoz felszínre, ami nemcsak szektorális gondokat okoz a bankrendszerben, hanem Európában az államok közti kapcsolatok miatt az állampapírpiacon is elszabaduló hozamokat generált - a pénzügyi "fertőzés" tehát két irányba indult el.
Nagy szerint az eurózóna válsága ránk is hatással van, az emelkedő illetve volatilis árfolyamok miatt ezt leginkább a devizahitelesek érzik meg. De az európai bizonytalanság rekordmagasságba repítette a magyar CDS-felárakat, míg az anyabankokat óvatosságra intette, azok nem is juttattak tőkeinjekciót a magyar leánycégeknek.
A válság nyomán azonban elindult a pénzügyi mellett egy "kereskedelmi fertőzés" is, a magyar gazdaság teljesítménye ugyanis nagyban függ Németország teljesítményétől - ma már tudjuk, sok jóra nem számíthatunk.
Belső problémák
A külső környezet romlása és problémái mellett persze belső tényezők is hatnak a magyar bankrendszerre.
Nagy szerint a kormány gazdaságpolitikája kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve nem volt aggályos, az utóbbi egy év azonban felülírta a piacok kezdeti bizalmát. A legérzékenyebb pont a végtörlesztés, melybe egy "új típusú megállapodás" végett még az IMF is beleszólhat.
Kevesebben választották a végtörlesztést
A végtörlesztés önmagában rengeteg kockázatot rejt. Az elsődleges gond vele, hogy devizakeresletet generálva nyomás alá helyezi a forintot. Az MNB devizatartalékainak terhére ezt próbálta meg ellensúlyozni - ez utóbbi viszont a jegybankot teszi sérülékenyebbé (csökkennek a tartalékok).
| Egyértelmű, hogy a nagyobb bankok tettek azért, hogy az ügyfelek ne forinthitelből finanszírozzák a végtörlesztést. A 12%-os THM-mel kínált forinthitelek mellett ugyanis nem éri meg ezzel kiváltani a devizahitelt, hiszen a törlesztőrészlet vagy nem csökken, vagy még több is lesz. A 6%-os alapkamat lehetőséget biztosítana alacsonyabb kamatokra is, Nagy Márton szerint erre majd december 31. után számíthatunk, amikor már nem lehet élni a kedvezményes végtörlesztés eszközével. 2012-ben a forinthitelek piacára tehát beszállnak a nagyobb bankok is, eddig a kisebb takarékok próbáltak meg versenyképes ajánlatokkal elhappolni néhány ügyfelet a nagyoktól. |
Az árfolyam-különbözetből adódó banki veszteségeket azonban nem lehet ellensúlyozni, Nagy Márton szerint ez a devizahitel-állomány ötödét, vagyis a hitelesek 10-15%-át érinti. A veszteség így közel 170 milliárd forint, legalább is így kalkulál hivatalosan a jegybank, ez azonban az árfolyamok emelkedésével, a forint gyengülésével még tovább duzzadhat. Nagy azonban elárulta, szerinte az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy ennél kevesebben élhetnek a végtörlesztés lehetőségével.
Mi lesz a rossz adósokkal?
Nagy szerint a következő nagy problémacsokor, hogy a nem teljesítő hitelek portfóliója romlik, akárcsak szerte a világban a nagy bankok, a hazai pénzintézetek is a meglévő állománnyal törődnek az újabb hitelkihelyezések helyett.
A rossz hitelek aránya az átstrukturáltakkal együtt a vállalati szektorban már 20%, míg a lakossági üzletágban közel 17%. Nagy felhívta rá a figyelmet, hogy a hitelek átstrukturálása tulajdonképen a bajok elodázása, hiszen amíg nem indul be a növekedés, nem lesz forrás ezen tartozások kiegyenlítésére. Az ilyen hitelek mögé azonban könnyen "el lehet dugni" a rossz hiteleket, csakhogy a banki mutatók ne romoljanak látványosan.
Éppen ezért ösztönözni kell a bankokat a portfólió megtisztítására, különben a következő lépés az lehet, hogy a bankok elengednek bizonyos tartozásokat, csakhogy a negatív elemek kikerüljenek a rendszerből - ez viszont hatalmas veszteségekkel járna.
Szükség van a magáncsőd intézményére
Nagy szerint ki kellene dolgozni végre a magáncsőd intézményét, erre hosszabb konzultációs időszakot hagyna - a régióban már csak Magyarországon nincs magáncsőd. Arra ugyanis nincs sok esély, hogy az anyabankok tőkét juttassanak a magyar leányintézményeknek, és egyelőre a kormányzati adósmentő programok is nagy terhet rónak a pénzintézetekre. Ezzel kapcsolatban a jegybanki szakértő azt mondta, bármi is legyen a következő lépés, a terheket méretarányosan kell elosztani a gazdaság szereplői és az adósok között. Szintén a kockázatok megosztása lehet a megoldás az egyelőre befagyott vállalati hitelezés piacán, ebbe a garanciaintézményeket kellene erőteljesebben bevonni.
Nagy szerint a hitelezés 2013-ben indulhat újra növekedésnek, a válság azonban olyan tanulság lehet a lakosságnak, ami jóidőre megváltoztathatja a hitelekkel kapcsolatos attitűdöt.
A hitelekkel kapcsolatos negatív hozzáállást, és több hiteles nehézségeit könnyen orvosolhatná, ha a hitelkiváltási piac aktívabb lenne - bankváltásra ugyanis meglévő hitelszerződés esetén is van törvényes lehetőség, de ezzel szinte senki sem él.
A lengyel, a svéd, a norvég, a dán és a svájci tőzsdékkel. 
