Már nyíltan vitázik egymással Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a bankadó tervezett csökkentése miatt – emlékeztet a Világgazdaság arra, hogy a jegybank tegnap közleményt adott ki, amelyben ismét arra utalt, hogy a gazdasági növekedést úgy lehetne 3 százalék felett tartani, ha a bankadó csökkentését a hitelezési aktivitás növeléséhez kötnék.

Fókuszban a vállalati hitelezés

A múlt héten Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója a Napi Gazdaságnak nyilatkozva azt javasolta, hogy differenciáltan csökkenjen a bankadó. Érvelése szerint amelyik pénzintézet több hitelt helyez ki, annak kellene nagyobb könnyítést adni. Ez azonban ellentétes a kormány és az EBRD közötti megállapodással, miszerint a bankadó egységesen csökken. Vagyis az MNB azt sugallja, hogy a kormány rúgja fel azt a megállapodást, amely a bankok és a kormány közötti békekötés, illetve a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának első apró jele hosszú idő óta.

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök is leszögezte, hogy a bankadó csökkentését nem fogják a hitelezéshez kötni. A miniszterelnök azt mondta, meg kell nézni, hogy a következő egy évben törvényi kényszer nélkül növekedni fog-e a hitelezés. Ha nem, akkor szerinte vissza lehet térni a kérdésre.

Árokásás és betemetés együtt

A kérdéssel kapcsolatban Varga Mihály az Origónak azt mondta: "sajnálatosnak tartom, hogy a jegybank egyik munkatársa kifogásolja a kormány már megszületett döntését, ez valóban a 2010-2013 közötti Simor-korszakot idézi. Azonnal megválnék attól a kollégától, aki ezt a gazdasági minisztérium részéről tenné meg a jegybank döntésével kapcsolatban". A VG által idézett jegybanki közlemény, amely tulajdonképpen kiáll Nagy Márton mellett, az interjút követően jelent meg. Ugyanakkor Balog Ádám, az MNB alelnöke a Gazdasági Rádióban azt mondta: „Nem érzek csörtét a jegybank és a Nemzetgazdasági Minisztérium között”. Az alelnök szerint mindkét fél célja azonos, hogy a bankok hitelezzenek, ők ezt kissé markánsabban kívánták erősíteni. Ugyanakkor – mondta a jegybanki képviselő – el tudják fogadni a kormány azon érvelését, hogy először próbáljanak meg egy megegyezéses, vállalós megoldás fele haladni és a később meglátják, hogy ez működik-e - mondta Balog Ádám, aki szerint Nagy Márton állása nincs veszélyben.

Nincs új a nap alatt

Bár Tóth Levente, a Világgazdaság főszerkesztője publicisztikájában úgy értékeli, hogy az NGM és az MNB vitájában „nem vagyunk messze a Mónika-show jellegű megnyilvánulásoktól, és már kifejezetten közelítünk a Lázár-Csányi csörték szóbeli attakjaihoz”, abban nincs igaza, hogy merőben szokatlan kommunikáció ez a mostani helyzet, ahol elvben egy szekértáboron belül van összecsapás – tehát nem olyan az ellentét, mint amilyen a kormány és a korábbi jegybanki vezetés között volt. (Igaz, ott ilyen kijelentések soha nem kaptak nyilvánosságot egyik oldalon sem.) A második Orbán-kormány idején a Nemzetgazdasági és a Fejlesztési minisztérium ellentétéről, párharcáról szóltak a hírek, egyes pletykák szerint a minisztériumokban külön emberek foglalkoztak azzal, hogy a vetélytárs minisztérium állításainak valóságtartalmát megkérdőjelezzék.

Ki irányítja a gazdaságpolitikát?

A mostani helyzet annyiban érdekesebb, hogy – a Világgazdaság főszerkesztőjének szavait idézve –ezek a napok „Varga miniszter gazdasági szabadságharcaként írható le”, aki annak ellenére, hogy a kormány gazdasági csúcsminisztériumát vezeti, nap mint nap megéli, hogy a független jegybank vezetése elmondja, mit is kellene neki csinálni. Ami aztán utóbb sokszor úgy is lesz. Kialakult a jegybankban egyfajta gazdasági árnyékkormányzás, de legalábbis annak igénye Tóth Levente szerint. Ráadásul a „tutit” ráadásul mostanság nem a jegybankelnök mondja meg Vargának a nyilvánosság előtt, hanem valamelyik embere.

Kinek az "érdeme" az EBRD-megállapodás?

A gondot a jelen pillanatban az jelenti, hogy az adott kérdésben nem az NGM-mel, hanem Lázár Jánossal kerül szembe az MNB, amely szemmel láthatóan nehezen tudja megemészteni, hogy kihagyták az Erste-EBRD megállapodás előkészítéséből. Merthogy - ha hinni lehet az év eleji megállapodás létrehozásával kapcsolatos híreknek – a megállapodás kidolgozása tulajdonképp Lázár János kancelláriaminiszter „munkája” volt. E tekintetben tehát édesmindegy, hogy Matolcsy György és csapata úgy érzi-e, hogy Vargáéknál jobban tudja-e, mit kellene csinálnia a magyar gazdaság előrevitele érdekében. Abban ugyanakkor osztoznunk kell a mára egyetlen gazdasági napilap publicisztikájának véleményével, amely szerint ez a harsány csatározás a fiskális és a monetáris politika irányítója között semmiképp nem jó üzenet.