Egy hét alatt a második profit warningnak beillő rendkívüli tájékoztatást adta ki a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. A társaság a múlt héten jelentette be, hogy nem újítja meg azt az öt évre stratégiai megállapodást, amelyet a biztosító megalakulásakor a Brokernet Zrt.-vel (mai nevén a Quantis Consulting Zrt.) kötött. Mindez annak fényében érdekes, hogy még ebben – a két társaság vezetői közötti komoly vitával terhelt - évben is a CIG új szerzéseinek 22 százalékát hozta a Quantis.
A hétfői bejelentés szerint ugyanakkor a CIG Pannónia nem életbiztosításokkal foglalkozó leányvállalatának, a CIG Pannónia Első Magyar Általános Biztosító Zrt.-nek (EMABIT) 170 millió forintos követelése áll fenn a Széchenyi Kereskedelmi Bank Zrt.-vel szemben - magyarán ekkora összegű betétet tartott a bankban, amelynek engedélyét a Magyar Nemzeti Bank 2014.december 5-én visszavonta.
Mennyi lesz a fedezet a Széchenyi Bankban?
A társaság végelszámolása a hitelintézeti törvény paragrafusai szerint zajlik, ez azt jelenti, hogy 100 ezer eurónak megfelelő forintösszeget bizonyosan megkap a CIG az Országos Betétbiztosítási Alaptól (OBA) - ha ezt már nem kérte el. Az MNB ugyanis úgy rendelkezett egy nappal a bank engedélyének visszavonását és végelszámolását elrendelő határozat előtt, hogy a korábbi 5 millió forint helyett az ügyfelek az OBA betéthatárát elérő összegig, 30,682 millió forintot vehessenek fel pénzt számlájukról. (Más kérdés, hogy az engedély időzítése miatt máris többen azt pletykálják, hogy a "bennfentesek" értesülhettek arról, hogy alig 24 órájuk lesz pénzüket gyorsan kivenni.) A további megtérülésre ugyanakkor a végelszámolás lezárultáig várni kell - arról nincsenek érdemi hírek, hogy a januárban még a Raiffeisen Bank megvételére pályázó és azt hajszál híján meg is szerző Széchenyi Bankban vagyonelemek, források lelhetőek fel - az eddigi tapasztalatok szerint ugyanakkor a csődbe menő bankok, takarékszövetkezetek esetében a megtérülés igen szerény.
Mit nézett meg az állam a tulajdonszerzéskor?
|
Az állam pénzt nem adott, de mindent megpróbált
A Széchenyi Bank 49 százalékos tulajdonosa a magyar állam, amely ennek megfelelően irányítási joggal nem rendelkezett, arra volt lehetősége, hogy a stratégia végrehajtását ellenőrizze, ám ebben nem volt mindig partner a többségi tulajdonos, (a Töröcskei István tulajdonában lévő T&T Ingatlanforgalmazó és Vagyonkezelő Zrt.) - érvelt Orbán Gábor NGM államtitkár tegnap azzal kapcsolatban, miért nem tudtak időben lépni. Az államtitkár szerint a működés szabálytalanságai egyre fokozódtak, ezek között a legnagyobb gond a folyamatos tőkehiány volt, amelynek rendezésére a felügyelet is felszólította a bankot (s ennek elmaradása okozta az engedély visszavonását). Orbán szerint az állam minden rendelkezésére álló eszközt kihasznált, hogy a többségi tulajdonost a pénzintézet szabályos és hatékony működésének helyreállítására késztesse, és ezáltal a bank pénzügyi helyzete stabil maradjon: átalakította a szervezeti és működési szabályzatot (SZMSZ) és a menedzsment nagy részének menesztését is elérték. Mindez ugyanakkor nem vezethetett a tőkehelyzet rendezéséhez, amely ugyanakkor a többségi tulajdonos folyamatos tőkeemelési kísérletei ellenére sem valósult meg, így a Magyar Nemzeti Banknak vissza kellett vonni a bank működési engedélyét. Arról ugyanakkor az államtitkár a tudósítások szerint nem ejtett szót, hogy a kisebbségi tulajdonos államnak nem kellett-e segíteni a tőkehelyzet rendezésében, hogy ne vesszen oda a 2013. júniusi 3 milliárdos állami befektetése.
|
A mostani helyzetben nem árt emlékeztetni két dologra. Egyrészt arra, hogy a Széchenyi Bankban az állam 49 százalékos tulajdonrészt szerzett alig több, mint egy éve, ami azért megfelelő időtáv ahhoz, hogy a legalapvetőbb üzleti helyzettel tisztában jöjjön, ha már előzetesen, a tulajdonszerzés előtt nem vizsgálta át megfelelően a hitelintézetet, amely akkor ment csődbe, amikor elvben minden a magyar gazdaság előretöréséről szól. (Ráadásul olyan bankról beszélünk, amely egyáltalán nem érintett a devizahiteles-kérdésben, emiatt ilyen irányú veszteségei sem képződtek.)
Ha gonoszak akarnánk lenni, akkor most azt kellene elemezni, hogy milyen ajánlólevelet jelenthet a Széchenyi Bank csődje az elmúlt hetekben igen méretesre növő állami kézben lévő bankrendszer mellett. Merthogy a híreink szerint nem az EMABIT az egyetlen nagyvállalat, vagy épp magánszemély amelynek komoly betétjei égtek benn a csődbe menő bankban - meglehet sokan épp azért vitték át a Széchenyi Bankba a pénzüket, mert elhitték a tulajdonszerzés kapcsán hangoztatott indokot, amely szerint egy jól prosperáló bank jövőbeli terveinek megerősítésére kell az állami tőke és hittek abban is, hogy az állami tulajdon egyfajta kezességet jelent.
Teljes kártalanítás?
Ebben a tekintetben az állam akár vállalhatná a teljes kártalanítást is - mégsem egy MKB vagy épp Budapest Bank méretű pénzintézetről van szó - a Széchenyi Bank a hitelintézeti szektorban 0,14 százalékos részesedéssel bír. Már csak azért is, mert sokan talán még emlékeznek arra, hogy a pénzügyi válság csúcsán, 2008. őszén az akkori magyar kormány (igaz, az még a Gyurcsány-kabinet volt) teljeskörű állami védelmet rendelt el a betétekre.
A 100 százalékos betétvédelem ugyanakkor még a második Orbán-kormány idején is érvényben volt egy ideig, az uniós szintű betétvédelemre (számlánként 100 ezer euróig) való visszaállásra és ezzel együtt a betétvédelemből történő állami kivonulásra 2010. december 31-én került sor - tegyük hozzá teljesen ésszerűen. A 2011-ben becsődölt Jógazda Takarékszövetkezet betétesei voltak az elsők akik az új szabályok alapján lettek kifizetve, míg az egyetlen, teljes egészében kárpótolt pénzügyi intézményhez köthető betétesi kör az Általános Közlekedési Hitelszövetkezet betétesi tagsága volt. Most ugyanakkor alapvetően más helyzet, hiszen meglehetősen furcsán veszi majd ki magát az, hogy a piaci szereplők által összeadott pénzből működő OBA fogja kifizetni egy, 49 százalékban állami tulajdonban lévő hitelintézet betéteseit. E tekintetben ez még annál is rosszabb üzenet, mint a Privátbankár.hu korábbi cikkeiben is bírált takarékszövetkezeti csődhullám, hiszen ott az állam - igaz nem túl elegáns tranzakciók után - nem tulajdonos immár az új integrációban. Ott legfeljebb azt lehet bírálni, hogy a szektor rendezésére szánt 136 milliárd forintos költségvetési támogatásból egyetlen forintot sem használtak fel a rendszerből eltanácsolt takarékok helyzetének rendezésére.
Az állam akár a felelősségével is kérkedhet
Persze, ha kifordítjuk a történteket, egészen más magyarázatot is lehet adni a Széchenyi Bank sztorira. Például elhangozhat majd, hogy lám-lám azért kell a többségi állami tulajdon, mert látszik, hogy kisebbségi tulajdonosként az állam nem képes ráerőszakolni akaratát a többségi tulajdonosra. (Ezt azért kissé furcsa aspektusba helyezi, hogy a többségi tulajdonos Töröcskei István éppen az Államadósság-kezelő Központ vezérigazgatója, emiatt kormányzati ember volt.) A másik oldalon pedig szintén az állam hivatkozhatna arra, hogy épp a polgárok pénzének védelme érdekében nem vett részt a bukás felé menetelő bank tőkehelyzetének megtámogatásában. (Itt megint csak az a kérdés vetődik fel, hogy 18 hónappal ezelőtt milyen számok alapján döntöttek a tőkebefektetés mellett és ha hibáztak, annak lesz-e felelőse.) Ugyancsak érvelhet az állam amellett, hogy ha a jogszabályok gátat szabnak a kártalanításnak, akkor nem szabad állami pénzeket felhasználni a szabályokra fittet hányó betétesek megsegítésére - s azt is mondhatják, hogy épp az állam felelős hozzáállását bizonyítja, hogy nem saját, hanem az OBA más hitelintézetek által összehordott pénzét költi a betétesek kártalanítására.
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
