1p

Túléli Budapest a következő öt évet is kormánytámogatás nélkül?
Milyen kapcsolatot lehet kialakítani a Fidesszel, Magyar Péterrel és Karácsony Gergellyel?
Online Klasszis Klub élőben Vitézy Dáviddal!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2024. november 13. 16:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

A pénzügyi rendszert érintő szabályrendszer átalakítása világszerte a tőkepiacok szerepét erősítheti: Szász Károly szerint a jövőben a bankok helyett a befektetők dönthetik el, melyik ötletet, vállalatot finanszírozzák. A PSZÁF elnöke a Privátbankárnak beszélt a devizahitelekről, a végtörlesztésről, a bankadóról, a piros-sárga-zöld befektetésekről, a kötelező biztosításról és arról is, hogy a hosszú távú öngondoskodás nem feltétlenül pénzkérdés.

Milyen szerepe volt a felügyeletnek a devizahitelek magyarországi elterjedésében?

Alapvetően makrogazdasági tényezőkre vezethető vissza, hogy a devizahitelezés egyáltalán kialakult, és ilyen mértékben elterjedt Magyarországon. A forint- és a devizakamatok közötti különbség jelentőssé vált, a forintkamatokhoz kapcsolt állami lakástámogatási rendszer pedig fokozatosan a háttérbe szorult. Ez a két tényező egyre vonzóbbá tette a devizahiteleket, azt a látszatot keltve, hogy a devizakamatok alacsony szintje még az államilag támogatott hiteleknél is kedvezőbb eladósodási formát jelent. Ezt a hitet táplálta a forint viszonylag stabil, fokozatosan erősödő árfolyama is, összhangban a gazdaság uniós konvergenciájával.

A jelenség mellesleg nem csak Magyarországon, és Kelet-Közép-Európában volt jellemző: Ausztriában, ahol már az euró a nemzeti valuta, a miénknél lényegesen kisebb, akár 1 százaléknyi kamatkülönbség kihasználása érdekében is inkább svájci frankban adósodott el a lakosság egy része. Márpedig nálunk ez a különbség 5-8 százalékos is lehetett. Ahogy azt nemrég egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt is elmondtam, a devizahitelezési folyamat ilyen fokú elterjedését rendkívül szigorú költségvetési politikával és az állami támogatások fenntartásával lehetett volna megakadályozni.

Ami a felügyelet akkori szerepét illeti: könnyű utólag okosnak lenni. Nem szeretnék igazságtalannak tűnni, és megmondani, hogy amikor nem voltam itt, mi lett volna a helyes lépés. Úgy látom, hogy a felügyelet hatékonyan fel tudott lépni azokon a területeken, ahol kockázatot látott – függetlenül attól, hogy milyen hatásköre volt. A PSZÁF a legkedvezőtlenebb tendenciák útjába tudott állni: itt konkrétan a japán jen alapú hitelezésre gondolok. Amikor a jenhitelezés 2007-ben elindult, akkor a felügyelet nem csak a kommunikációjával, hanem különböző intézkedésekkel is megakadályozta ennek széles körű elterjedését.

Általában véve a devizahitelezéssel szemben miért nem vette fel a harcot a PSZÁF?

Nem azért, mert nem tudott volna vagy mert nem volt hatásköre - hanem azért, mert akkoriban nem tartotta kockázatnak. A devizahitelezéssel kapcsolatos adatszolgáltatás például nem is különböztette meg az eurón kívüli devizanemeket. Az adatszolgáltatási kötelezettség keretében az euró alapú hitelekről és az egyéb devizanemben nyújtott hitelekről érkeztek be információk a felügyelethez. Ennek oka, hogy éveken keresztül a svájci frank árfolyama is viszonylag stabil volt, így a PSZÁF nem volt kíváncsi a devizális összetételre – a svájci frank hitelek ügye nem volt központi kérdés. A japán jen sem szerepelt kiemelten az adatok között, a felügyelet azonban mégis fellépett ellene – mert ezt tartotta kockázatosnak, nem a többit.

Amíg a bankok, pénzügyi vállalkozások a hatályos jogszabályoknak megfelelően nyújtották a devizahiteleket, a felügyeletnek a folyamattal kapcsolatban nem volt teendője?

Igen, a mindenkori szabályoknak megfelelően történt a devizahitelezés – mindez azonban egy másik kérdést vet fel: a különböző hatóságok felelősségét. A felelős hatósági magatartás még egy jól működő rendszerben is a mikro- és a makroprudenciális szempontok együttes figyelembevételét igényli. Mikroszinten, bizonyos intézményeknél a devizahitelezés talán még ma sem jelent problémát. Amikor egy hitelintézet devizahitelt nyújt, saját intézményi szintjén kell megfelelnie a likviditási szabályoknak. Ezek a jogszabályok, gyakorlatok összhangban álltak a felügyelet elvárásaival, itt sok szereplőnél nem volt probléma. Ugyanakkor a rendszer egészét nézve a pénzügyi szektor egésze által generált állomány már makroprudenciális kockázatot is felvet, amely érzékenyen érintheti az ország adósságállományát, a monetáris politika alakulását is. E miatt kell a jegybanknak, a felügyeletnek és adott esetben a szabályozásért felelős minisztériumnak, kormányzati szereplőknek együttműködve kezelniük a kérdést.

Ebben a viszonylatban hogyan jutottunk el a végtörlesztésig?

A válság óta lett központi kérdés a devizahitelezés helyzete. A felügyelet elsőként, még a 2000-es évek közepén fogyasztóvédelmi oldalról lépett be a folyamatba, a fogyasztói tájékoztatásra, s a kockázatok kellő felmérésére helyezte a hangsúlyt, ezért követeljük meg 2007-től kezdve kockázatfeltáró nyilatkozat aláírását is. Ezt követően a jegybankkal közösen szabályozási változásokat kezdeményezett a felügyelet: egyes devizahitel-típusoknál, például a gépjárműhiteleknél korlátoztuk a loan to value (a hitelösszegnek a fedezet piaci értékéhez viszonyított aránya – a szerk.) értékét, s a maximális futamidőt. Életbe lépett a banki Magatartási Kódex, szigorúan szabályozva és korlátozva az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét. Az új kormány ennél tovább ment, 2010-ben meg is tiltotta a devizahitelezést, tovább szigorították a szerződésmódosítás lehetőségeit – ma már a lakáscélú, szabad felhasználású jelzáloghiteleknél a kamat kivételével minden egyéb feltétel egyoldalú módosítása tiltott, és egy kormányrendelet a kamatváltoztatást is szigorú korlátok közé szorította. Bevezettük a deviza-középárfolyamon történő törlesztést, a futamidő egyszeri, legfeljebb 5 éves ingyenes meghosszabbításának lehetőségét, csökkentettük és korlátoztuk az előtörlesztéshez kapcsolódó jutalékokat. Ezt követően vezette be az állam idén nyáron a gyűjtőszámlás, rögzített árfolyamon történő törlesztés lehetőségét, ősszel pedig elérhetővé vált a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés.

Önnek komoly kereskedelmi banki múltja van. Ha banki vezetőként önnél jelentkezett volna az aktuális kormányzat a végtörlesztési konstrukcióval, mit szólt volna hozzá?

A végtörlesztés ügyében az én véleményem is összetett. Én is azt látom, hogy a kormányzat nagyon eltökélt a devizahitelezés problémájának átfogó megoldása érdekében, ami ráadásul az egész piac megtisztulásához vezetne. Én ezt maximálisan értem és támogatom. Ugyanakkor az is látszik, hogy a fix árfolyamú végtörlesztés  a rendszer egészének problémáját nem tudja megoldani. Jelentős segítség azoknak az ügyfeleknek, akik egyébként is könnyebben tudnak segíteni saját magukon, de a többiek gondját csak részben és ellentmondásosan orvosolja. Úgy gondolom, hogy ez egy sokkal szélesebb körű, mélyebb és átfogóbb rendezés irányába tett első lépésként értékelhető - ez látszik is a Magyar Bankszövetség, a kormányzat és a felügyelet mostani együttműködésén.

 


A kormány, a Bankszövetség és a PSZÁF együttműködésének bejelentése 2011. november 3-án

 

A felügyelet véleményezte már a Bankszövetség javaslatait?

A javaslatokat megkaptuk, hivatalos véleményt még nem alakítottunk ki róluk. Azt elmondhatom, hogy számos jó elemet tartalmaz. A javaslatcsomag a leginkább rászoruló, legnagyobb problémát jelentő ügyfelek vonatkozásában fogalmaz meg lépéseket. Jó elképzelés volna a rögzített árfolyamon történő, gyűjtőszámlás törlesztés továbbfejlesztése is. A javaslat azonban nem kínál teljes, átfogó megoldást: nem ad választ arra, hogy hogyan fogja a rendszer egésze a devizakockázatot kezelni, hogy tudják a bankok a devizahitelekhez szükséges devizaforrásokat hosszabb távon garantálni. Kérdéses az is, hogy hogyan lehet a devizahiteleket a kamattranszparencia elvét betartva biztonságosan, hosszabb távra rögzített kamatszint mellett nyújtani az ügyfeleknek. Nagyon fontos lenne ugyanis, hogy a korábban egyoldalú szerződésmódosításként emlegetett kamatláb-változtatások valóban csak valóban rendkívüli esetekben történhessenek meg. Az egyik legnagyobb probléma ráadásul ma az, hogy a gazdaság szereplői nem, vagy csak nagyon drágán jutnak hitelekhez a bankrendszeren keresztül – ennek a problémának a megoldásához sem ad támpontot a Bankszövetség. Mindent egybevéve  a javaslatcsomag nagyon alapos munka, ami sok részletében közösen továbbgondolandó, de sok mindenre nem terjed ki. Úgy gondolom, hogy amennyiben születik megállapodás az állam és a Bankszövetség között, annak tágabb körűnek kell lennie, mint hogy csak a végtörlesztéssel vagy annak csak egy részével foglalkozzunk.

A PSZÁF is fogalmazott meg javaslatokat a helyzet kezelésével kapcsolatban?

Nekünk is voltak, vannak javaslataink, amiket eljuttattunk a kormányzathoz és a Bankszövetséghez is. Ezeket részben figyelembe vették, részben pedig nem. Az élet persze arról szól, hogy egyezségeket kötünk, s néha a megállapodás érdekében bizonyos javaslatokat fel kell adnunk. Nem titok, hogy a PSZÁF korábbi javaslata arra épült, hogy a teljes magyar devizahitel-állományt svájci frankról euróra kellene átalakítani. Ezt épp akkor fogalmaztuk meg, amikor a svájci nemzeti bank bejelentette, hogy nem engedi 1,20 alá a CHF/EUR-árfolyamot. Abból indultunk ki, hogy a legnagyobb probléma a frank túlzott ingadozása szükségesnek tartottuk, hogy ez kerüljön ki a rendszerből. Azóta azonban úgy tűnik, hogy az árfolyam eléggé stabil, így ez az igény már nem annyira jelentkezik a bankrendszer részéről. Ha tehát e nélkül valósul meg az egyezség, akkor elfogadjuk – noha senki sem tudja, a futamidőkből hátralévő akár 15-20 év alatt hogyan alakul majd ez az árfolyam. Ráadásul a magyarországi bankok anyabankjai jórészt az eurózónában működnek, és mi is az eurót akarjuk bevezetni, nem a frankot. Nagyon sok érv szól tehát amellett, hogy a svájci deviza helyett az eurót tegyük általánossá.

A hazai bankszektor stabilnak tekinthető? Nincsen olyan szereplő, akinek a tőkehelyzetével komolyabb gondok lennének?

Bár az egyes bankok állapota eltérő, összességében a hazai bankrendszer helyzete stabil. Ma még korai lenne megmondani, hogy a végtörlesztés milyen mértékben érinti a szektort. Az első 6 hét alatt bő 40 milliárdos veszteséget szenvedett el a bankrendszer; ha a végtörlesztők aránya 10-15 százalék körül alakul, a teljes veszteség meghaladhatja akár a 100 milliárd forintot is.

Ma az egész világban központi kérdés a pénzügyi rendszer stabilitása. Ez egyrészt fokozott tőkekövetelményeket jelent – nemcsak a Bázel III-nak az európai szabályozási rendszerbe történő átültetésére gondolok, hanem a stressztesztek alapján a bankrendszer sokktűrő képességének növelésére is. Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság például szeretné elérni, hogy a 71 legjelentősebb európai bank – köztük az OTP – az államokkal szembeni kockázati kitettség megfelelő tartalékolása után is 9 százalékos alapvető elsődleges tőkével, Core Equity Tier 1-nal rendelkezzen. Az egész szabályozás a sokkal szigorúbb, erősebb tőkeellátottság irányába mozdul el. Mindezek mellett a likviditási szabályozás is szigorodik, figyelembe véve, hogy Európában ma elsősorban nem tőke- hanem likviditási problémák jellemzőek.

Ebben a környezetben kiemelten fontos, hogy a magyar bankrendszer ne váljon sérülékenyebbé. Ahogy az európai szabályozás szigorodik, úgy csökken a relatív előnyünk az európai bankokhoz képest – a környező országok bankjainak tőkeellátottsága pedig körülbelül a magyarországi bankok szintje körül van, vagy akár még erősebb is. Ebben a képben a végtörlesztés sajnos ellentétes irányú hatást vált ki: romlik a magyarországi szereplők versenyképessége.

Mindez a bankadóra telepszik rá.

A bankadóról megoszlanak a vélemények. Én korábban és most is azt mondom, hogy a bankrendszernek hozzá kell járulnia a válság okozta terhek enyhítéséhez. Ezt kétféleképpen tudja megtenni: egyfelől közvetlenül, a saját mérlegében szereplő eszközökhöz kapcsolt értékvesztés képzésével – ez ugyanis úgy tekinthető, hogy minden bank a saját mérlegében generált kockázatokban érvényesíti az adott gazdaság válságjelenségeit. Ezt meg is teszik a bankok. A válság közvetett terheihez pedig a bankadón keresztül járulhatnak hozzá a bankok, mint erre egyedüliként alkalmas szektor. Lehet, hogy ez nem jó, de szükségszerű lépés volt. Lehet mondani, hogy a bankadó mértéke Magyarországon magasabb, mint máshol – de azt is hozzá kell tenni, hogy nálunk a válság közvetett terhei is magasabbak voltak, mint más országokban.

Ami viszont igazán fontos, hogy ez a válságadó tervezhető legyen. A piaci szereplők világosan lássák, hogy milyen távra, milyen mértékre kell számítaniuk, hiszen ennek figyelembe vételével születnek meg az üzleti döntések.

Nem szabad megfeledkezni a bankszektor terheit tovább növelő fogyasztóvédelmi intézkedések hatásáról sem. Például a devizaközép-árfolyamon történő törlesztés bevezetése, az egyoldalú szerződésmódosítás megnehezítése a korábbiaknál lényegesen szigorúbb feltételrendszer elé állította a bankrendszert. Ha valaki kiszámolná ezeknek az utóbbi intézkedéseknek a hatását, a bankadóhoz közeli értéket kapna. Ezek a lépések azonban szükségszerűek voltak. Nem lehet a terheket olyan mértékben a fogyasztókra hárítani, amilyen mértékben korábban megtörtént.

A végtörlesztés ebbe a sorba illeszkedik, és valóban veszteségeket okoz a rendszernek – a baj az, hogy nem oldja meg teljesen  a problémát. Előkészíthet azonban egy új struktúrát, s általa elindulhat egy másfajta irányba a magyar bankrendszer, ha a forinthitelezés válna elterjedtebbé, népszerűbbé.

Hova vezethet a pénzügyi rendszert érintő szabályrendszer átalakítása?

A bankokat érintő tőke-, és likviditási szigorítások csökkentik, megszüntethetik annak valószínűségét, hogy egyes bankok, biztosítók problémáik miatt állami pénzekre szoruljanak. A szabályozás célja, hogy a pénzügyi intézmények sokkal körültekintőbben kezeljék a kockázatokat, és egyre nehezebb legyen számukra – különösen hosszabb lejáratra – a kockázatvállalás, a bankrendszer sérülékenysége pedig megszűnjön.

A szabályozás kifejezetten azt szeretné elérni, hogy ne az intézmény, hanem közvetlenül a befektetők, a piacok ítéljék meg az egyes konstrukciókat. A piac döntse el, hogy bizonyos ötleteket felvállal vagy nem, s a piac maga is adja ezekhez a szükséges finanszírozást. Az az intézményi kockázat, ami megjelent a betétesek és a hitelezők között, szűnjön meg, vagy csak szűkebb körben, a lakossági finanszírozásban maradjon fenn.. A közvetítő szerepét átveszi a piac, és megerősödnek a befektetési alapok, amelyek a legfontosabb forrásai lesznek a közép- illetve hosszú lejáratú finanszírozásnak. Ebből pedig az következik majd, hogy megnő a tőkepiacok jelentősége.

Ez a változás azonban csak akkor mehet végbe, ha az a védelem, amit korábban az intézményrendszer kapott meg, elmozdul a fogyasztók irányába. Ennek módja, hogy a befektetők számára megfelelő tájékoztatást kell biztosítani, így vállalni tudják a felelősséget a döntéseikért. Ebbe az irányba fog elmozdulni a jövőben a piac – és ezt a szabályozás is támogatni fogja.

A PSZÁF kettős szerepe – egyrészről felügyelet, másrészről fogyasztóvédelmi hatóság – néha azért érdekes eredményhez vezet. Nemrég egy tájékoztatóban azt írták: a magas tőkeáttételes tőkepiaci ügyletek gyakorlatilag szerencsejátéknak minősülnek. Nem igaz ez akkor minden befektetésre?

A nagy tőkeáttétel mellett végzett ügyleteknél a  pozitív és a negatív hatások is megsokszorozódhatnak. Előfordulhat az is, hogy egy befektető ugyan a trendbe illően, jól spekulál, azonban egy kisebb ellenirányú kilengés számára veszteségessé teszi az egész üzletet. Én ezt felelőtlenségnek tartom. Miközben az intézményi befektetőknél az ügyleteket általában legfeljebb tízszeres tőkeáttétellel kötik, a magánszemélyek olykor több százszoros tőkeáttétellel üzletelnek. A professzionális befektető tehát saját magának sokkal szűkebb mozgásteret állapít meg, mint az ügyfele, akinek megengedi, hogy nagyságrendileg többszörös áttétekkel játsszon. Az elemzésünk azt mutatta, hogy a lezárt és a nyitott pozícióknál is az ügyfelek túlnyomó része veszteséget realizált – a lakossági ügyfelek rendszerint nagyobbat, mint a szakmaiak. Veszélyes játék ez, amit én személy szerint akár meg is tiltanék – persze a felügyelet ezt nem teheti meg, mert ütközik a piac szabadságával. Nagyon fontos azonban, hogy ennek a kockázataira felhívjuk a figyelmet.

További intézkedéseket is terveznek a szabályozott piacon kívül kötött magas tőkeáttételes ügyletekkel kapcsolatban?

A tanulmány következtetéseit eljuttatjuk az ESMA-hoz (az Európai Unió tőkepiaci felügyeletéhez - a szerk.), és reméljük, hogy akár egy európai szintű korlátozó szabályozás során figyelembe lehet őket venni. Hazai szinten a tájékoztatást tartjuk fontosnak: szeretnénk egy jelzésrendszert bevezetni a pénzügyi termékekre. A dán felügyeletnél már működik egy hasonló rendszer; kockázati szempontból különböző kategóriákba sorolnánk és piros, sárga valamint zöld színnel jelölnénk a termékeket.

Ami a jó befektetéseket illeti: nemrég volt olyan hazai ingatlanalap, ami egy nap alatt 42 százalékot veszített értékéből. Hogy áll az új, befektetési alapokról szóló törvény előkészítése?

Feltenném a kérdést, hogy szabad-e egyáltalán olyan nyílt végű ingatlanalapot létrehozni, amely ingatlanfejlesztéssel foglalkozik – ahelyett, hogy ezt csak egy speciális kockázati tőkealapban kezelnék. Az ingatlanalapba csak olyan ingatlanokat lenne célszerű összeválogatni, amelyek képesek cash-flow-t termelni. A baj az, hogy ez általában csak részben van meg, vagy teljesen hiányzik. Lényeges kérdés, hogy az alapkezelőnek a tőkéjét folyamatosan biztosítani kelljen, és ne csak évente egyszer, amikor a felügyeletnek jelentést tesz. A tőkének folyamatosan összhangban kellene lennie az általa vállalt kockázattal. Ha például egy alap hozamgaranciát vállal, akkor tőkéjében ennek a fedezetének is rendelkezésre kell állnia, a felügyeletnek pedig olyan eszközöket kell biztosítani, amivel ezt meg is követelheti.

Az új törvénnyel ebbe az irányba törekszünk, és ennek kapcsán a jogszabállyal kapcsolatos államigazgatási egyeztetések is a vége felé közelítenek.

Említette, hogy várakozásai szerint a jövőben a tőkepiacok szerepe jelentősen felértékelődhet. Ez rá is férne a Budapesti Értéktőzsdére: jó ideje folyamatosan esik a forgalom összértéke, miközben a többségi tulajdon külföldi kézben van. Mik a kilátásai a magyar börzének?

Magyarországon a rendszerváltozás után a privatizáció nem a pénzügyi, hanem a stratégiai befektetők bevonásával történt. Ennek vannak előnyei és hátrányai is – alapvetően azonban erre vezethetők vissza a tőzsde problémái. Annak pedig, hogy a tőzsde ma milyen irányítás és milyen tulajdonosi összetétel mellett működik, nincs hatása a magyar tőkepiacra. A tulajdonos miért lenne érdekelt abban, hogy a magyar tőkepiac ne működjön megfelelően? Azért tartja fenn az infrastruktúrát, azért akarja a környező országokban meglévő érdekeltségein keresztül meglévő szinergiát kihasználni, hogy igenis nőjön a piac forgalma.

Mi a tőzsdével közösen gondolkodunk azon, hogy ebben a mai helyzetben hogyan lenne növelhető a tőkepiac jelentősége. Érdemes megvizsgálni, hogy a térségben például Lengyelországban mi működik máshogy a tőkepiacon, miért bonyolít le nagyobb forgalmat a varsói tőzsde, mint a budapesti? Szükség lenne arra, hogy nálunk is legyenek olyan vállalati kötvénykibocsátások, amelyek a tőzsde keretein belül biztosíthatják azokat a hosszú lejáratú forrásokat, amelyeket a vállalatok a bankrendszertől nem kapnak meg. Keressük a lehetőséget a tőzsdével, hogy hogyan lehetne vonzóbbá tenni ezt a finanszírozási lehetőséget a vállalatok számára. A másik oldalról pedig ehhez keressük a lehetséges befektetőket.

Nyilván ebbe az irányba mutatott az egyszerűsített tőzsdei bevezetés lehetőségének megteremtése is, azonban az ilyen módon a parkettra került társaságok papírjaival sokszor nincs valódi kereskedés, a kisbefektetők pedig a fórumokon a felügyeletért kiáltanak, mondván: kifosztották őket. Ez csak a pénzüket elveszítő befektetők frusztráltságának eredménye, vagy néha jogosan érzik úgy az emberek, hogy a tőzsdére lépéssel csak a jóhiszemű ügyfelek pénztárcáján akartak könnyíteni egyes cégek?

Nálunk is vannak erre vonatkozó vizsgálatok. Sajnos történtek olyan tőzsdei bevezetések az elmúlt időszakban, ahol komolyan megkérdőjelezhetők a vállalkozás hosszú távú szándékai. Ezek azért is veszélyesek, mert rontják azt a bizalmat, aminek a felépítéséért a tőzsdének és a felügyeletnek is van felelőssége. A tőkepiacot a banki finanszírozás háttérbe szorulásával a hosszú távú források bevonására kell használni – ugyanakkor nem lehet becsapni a befektetőket. Nagy baj lenne, ha az intézményeket megvédenénk a kockázatoktól, de megengednénk, hogy csalárd kibocsátók lépjenek a piacra, minek következtében a befektetőkkel végeláthatatlan peres ügyek kezdődnének.

A kgfb-váltási szezon közepén járunk. Egyre gyakrabban halljuk, hogy a kötelező átlagára már elérte a mélypontot, a biztosítók nem képesek kevesebből fedezni a kockázatokat. Végül aztán idén is jóval kevesebbet fizetnek majd az autósok, mint egy éve. Ez egyszerűen csak a piaci verseny eredménye, vagy azért kockázatot is hordoz magában?

Az utóbbi időben több biztosítóval kapcsolatban is adtunk ki határozatot, különböző kisebb adminisztratív módosításokat írtunk elő. A teljes kampány értékelése még tart, az azonban látszik, hogy a biztosítási piacnál hasonló problémák jelentkeznek, mint a bankrendszernél. A helyzet az, hogy hiányoznak az új biztosítási termékek, a biztosítók pedig nem biztosítókként, sokkal inkább minimális kockázatot vállalva befektetőként működnek. Mivel a biztosítási díjbevételek alapvetően nem növekednek, egyre fontosabb a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, amely a teljes nem-élet ági bevétel 40 százalékát adja. Ez az a biztos, stabil terméke a biztosítóknak, amelyre az egész üzletüket építeni tudják. Ezt használják fel ma a biztosítók arra, hogy egyáltalán kapcsolatba kerüljenek az ügyfelekkel, és további kapcsolódó termékeket tudjanak számukra értékesíteni.

Nem zárkózunk el attól, hogy esetleg megszűnjön az évi egyszeri díjhirdetés intézménye a kgfb-piacon – ebben a szakma jórésze is egyetért velünk. A biztonságot szolgálná ugyanakkor, ha a díjváltoztatás lehetősége nem folyamatos lenne, hanem csak bizonyos időpontokban történhetne; s az adott időpontokban megkötött biztosítások továbbra is 1 évig változatlan kondíciókkal lennének életben. Így viszont lehetősége lenne a biztosítóknak arra, hogy amennyiben hibát követtek el a díjtarifálásnál, akkor ennek javítását el tudják végezni, és ne legyen egész évre megkötve a kezük.

A nyugdíjreformot gyakorlatilag lezártnak tekinthetjük, nagyjából 100 ezer ügyfél maradt a magánnyugdíjpénztáraknál. Január elseje óta a törvény költségkorlátot szab a pénztárak működésének – ezen szeretne változtatni a Stabilitás Pénztárszövetség, mondván: ilyen költségszinten lehetetlen minőségi vagyonkezelést folytatni. Várható ebben változás?

Nincs tudomásunk ezzel kapcsolatos, folyamatban lévő  szabályozási változtatásról, s ez már nem is rendszerkockázati kérdés. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi költségkorlátok megmaradnak, és a szektornak kell megtalálnia a hatékony megoldást – akár összeolvadások segítségével is. A felügyeletnek ezzel kapcsolatban nincs túl sok teendője.

Az viszont fontos feladatunk, hogy megfogalmazzuk és támogassuk az üzenetet: bármilyen nehéz is a válságban mindannyiunk helyzete – nem csak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában is -, nem szabad a hosszabb távú megtakarításokról, az öngondoskodásról lemondani. Sok  ember persze furcsán fogadhatja ezt a felvetést, amikor egyébként napi megélhetési gondjai vannak. Azt azonban látni kell, hogy a társadalmi szerkezet és a nyugdíjrendszer átalakul. Mindenképpen többet és hosszabb ideig kell dolgoznunk, miközben kevesebb időskori juttatást fogunk mindezért kapni – egész egyszerűen az állami rendszerek terhelhetőségének csökkenése, az államadósság visszaszorítása következtében. Erre a helyzetre csak a hosszú távú megtakarításokkal lehet megfelelő választ adni.

Nem feltétlenül csak pénzügyi eszközökben kell gondolkodni,  hiszen hosszú távú tervezést jelenti az is, ha az embernek családja van – a család ugyanis a legbiztosabb védőerő. A megfelelő válasz az, hogy gyermekeink legyenek: amit ma a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága kapcsán látunk, az ugyanis egy sokkal szélesebb körű probléma kicsúcsosodása. Ezt a problémát úgy is lehet kezelni, ha helyreáll a családok egysége, erőssége, biztonsága, és gyermekeket nevelünk – hiszen akinek vannak gyermekei, annak mégiscsak könnyebb lesz az élete.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Pénzügyi szektor Elhalasztja a külföldi utazását, ha meglátja, mennyit ér a forint
Privátbankár.hu | 2024. november 5. 07:18
Vegyesen mozgott a forint árfolyama kedd reggel a főbb devizákkal szemben az előző esti jegyzéséhez képest a nemzetközi devizakereskedelemben.
Pénzügyi szektor Rengeteg hitelt kényszerültek felvenni a magyarok szeptemberben
Privátbankár.hu | 2024. november 5. 06:37
Megszenvedték az idén is az iskolakezdést a magyar háztartások, szeptemberben több hiteltípusnál is élénk volt a kereslet, miközben a betétek nem gyarapodtak.
Pénzügyi szektor Újabb szektorról derült ki, hogy tart a jövőtől
Privátbankár.hu | 2024. október 30. 15:53
A hazai kkv szegmens meglehetősen visszafogott pénzügyi várakozásokkal számol a következő egy évre – derült ki a K&H kkv bizalmi index harmadik negyedéves adataiból. 
Pénzügyi szektor Amerikában sem hasított a GDP a harmadik negyedévben
Privátbankár.hu | 2024. október 30. 14:37
A harmadik negyedévben a várt 3,0 százalék helyett 2,8 százalékkal nőtt évesítve az Egyesült Államok bruttó hazai terméke (GDP) a washingtoni kereskedelmi minisztérium statisztikai hivatala, a Bureau of Economic Analysis szerdán publikált előzetes adatai alapján.
Pénzügyi szektor Lélegeztetőgépre rakták a forintot
Privátbankár.hu | 2024. október 30. 07:24
Vegyesen alakult a forint árfolyama a főbb devizákkal szemben szerdán reggel kedd kora estéhez képest a nemzetközi bankközi devizapiacon.
Pénzügyi szektor Készpénz vagy kártya: sokatmondó OTP-s kutatás készült
Privátbankár.hu | 2024. október 29. 12:03
Sok cég alábecsüli a készpénzes megoldás költségeit. 
Pénzügyi szektor Zsepire lesz szüksége, ha meglátja, mennyit ér a forint
Privátbankár.hu | 2024. október 22. 07:25
Erősödött a forint árfolyama kedd reggel a főbb devizákkal szemben az előző esti jegyzéséhez képest a nemzetközi devizakereskedelemben.
Pénzügyi szektor Nagy a nyomás a jegybankon, kiderül, hogy döntenek Matolcsy Györgyék
Privátbankár.hu | 2024. október 22. 06:31
Kamatdöntő ülést tart ma a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa.
Pénzügyi szektor Csoda történt, 400 forint alatt az euró!
Privátbankár.hu | 2024. október 18. 08:50
Nem sokkal, de alatta van.
Pénzügyi szektor Araszol a 400 forintos szint alá a forint, mi történt?
Privátbankár.hu | 2024. október 18. 07:08
Van rá esély, hogy újra hármassal kezdődjön az árfolyam.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG