A stabilcoinok léte garantálhatja a dollár és Amerika szerepét a világgazdaságban

Kísérletként én is elkezdtem kriptózni pár éve, javarészt a technológia megismerése miatt. A 2022-es kripó tél során a kísérleti összeg egy része olyan szolgáltatónál ragadt, akit maga alá temetett az FTX kriptotőzsde befuccsolása. A majd három évnyi felszámolás és jogi huza-vona után már úgy tűnt célegyenesbe ért a dolog, a nyár során elkezdődött a károsultak részleges kifizetése, centenként minden dolláron ugyan, de legalább valami kárpótlás történt. A legfájdalmasabb azonban az, hogy az így visszanyert összeg újfent kikerült a kriptós környezetből, komoly fejfájást okozva annak kitalálásában, hogy hogyan lehetne visszavarázsolni az összeget a blokkláncokra.

A hagyományos pénzügyi rendszer problémái

A 2010-es évek elején egy magyar bank treasury osztályán ülve, mint kezdő gyakornok számomra kissé furcsa jelenségre lettem figyelmes. Az egyik „oktatóm” képernyőjén érdekes üzenet jelent meg, egy angol bank szeretett volna egy holland társához eljuttatni egy nagyobb összeget, ehhez kellett a mi segítségünk. Mint kiderült a két külföldi bank nem vezetett egymásnál számlát, így az összeg papíron történő eljuttatásához egy harmadik partnerbankra volt szükség. A főkönyvet valakinek vezetni kell.

A banki főkönyvek töredezettségén túl a másik problémát az jelenti, hogy a bankrendszeri főkönyvek digitalizációja erősen hagyott kívánnivalót maga után az évek során. Későbbi amerikai kereskedelmi bankos belső tapasztalatom alapján úgy írnám le a háttérben lévő rendszereket, mint az itthoni autósok számára ismerős magyar útburkolatok jelentős részét:

folt hátán folt, amit befoltoztak a korábbi kilyukadt folt helyén, mely nyomokban tartalmazott csak valamikor összefüggő felületet.

A banki digitalizáció hiányának pótlására megjelentek a kártyatársaságok és pénzforgalmi szolgáltató (angol payment-service-provider vagy röviden PSP) vállalatok, melyek igyekeztek betömi az infrastruktúra tátongó lyukait. Mindezt természetesen sokszor fogat csikorgató díjak és jutalékok mellett – egyes szolgáltatók által felszámolt devizaváltások marzsai pedig már majdnem az útonállás kategóriája volt. Mindezt úgy, hogy a töredezettség megmaradt, szolgáltatók között mozgatni összegeket sokszor bonyolult vagy a partnerbanki rendszer hasonló hálózatot igényel, valamint ott vannak az összegek rendszeren belül tartására a korábban említett díjak is.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a hiányosságokra válaszként megjelentek az úgynevezett neobankok is, melyek egy sor korábbi problémát részben orvosoltak, azonban az országhatárokkal változó kondíciók és szolgáltatások elérhetőségének kérdése megmaradt.

A „zseni” szabályozás borítja az asztalt

Júliusban az Egyesült Államokban elfogadták az úgynevezett „zseni” szabályozást, angol nevén Genius Act, mely, hogy kiadja az akronímát, becsületes nevén Guiding and Establishing National Innovation for U.S. Stablecoins Act-re lett keresztelve. A szabályozás lefekteti a stable coin azaz a valutákhoz kötött kriptók kibocsátásának és forgalmazásának alapjait.

A szabályozással a stabil érmék hivatalosan is be lettek emelve a mindennapok pénzügyeibe.

Az efféle eszközöknek elméletben nincs devizakockázata a mögöttes devizához képest, azzal egy az egyben váltható – bár találkoztam már olyannal, hogy jutalék helyett egy dollár és egy centért adták az egy dollárt érő stabil kriptodevizát. Legnagyobb előnyük, hogy különböző blokkláncokon, értsük teljesen digitális globális főkönyveken is kereskedhetőek és transzferálhatóak, melynek költségét a láncok kapacitásának keresletén-kínálatán nyugvó piaci árképzés határozza meg. A legnagyobb előnye? Küldhetek játszi könnyedséggel összegeket a világ különböző pontjai között, minimális költséggel és szinte azonnali jóváírással. Az egyetlen kritérium, hogy legyen internet hozzáférés a lánchoz (főkönyvhöz).

A szabályozás komoly hullámokat kavart, a tradicionális szolgáltatók lobbizni kezdtek a kripto szolgáltatók ellen, míg az Uniós döntéshozók a digitális euró bevezetésének ütemezését sürgetik. A tét nem kicsi, a fizetési szolgáltatások következő generációjának mögöttes devizája galvanizálhatja a dollár és Amerika szerepét a világgazdaságban.

A stabil érmék szerepe

A pénzügyi innováció szinte elhanyagolható: egy szolgáltatónak kölcsönadunk, aki cserébe ad egy adósságot megtestesítő valamit – jelen esetben digitális eszközt. A kölcsönadott forrást a szolgáltató kihelyezi más eszközökbe és értékpapírokba, melynek hozama őt illeti, míg forrásoldalon – elméletben – garantálja a visszaválthatóságot. Amennyiben a garancia kredibilis, úgy nincs is szükség visszaváltásra, a gazdasági szereplők a szolgáltató adósságával is kereskedhetnek. Papírpénz, számlapénz, hagyományos fizetési szolgáltatások, mind hasonló elven működnek már évszázadok óta.

Az igazi innovációt a fent említett technológia, az összegek hatékonyabb és könnyebb mozgatása jelenti, illetve az, hogy a gyenge fizetőeszközzel rendelkező országok polgárai – khm, valutarohasztás éveken át, khm – alternatívát kapnak egy értékálóbb digitális számlapénz formájában.

Már amennyiben le nem lövik az innovációt, mondjuk átláthatatlanságra hivatkozva, megtiltva a cégeknek a használatukat. A készpénzes rendszer azonban így is kapna egy gyomrost, míg mondjuk digitális euró esetében valószínűleg a bővebb rendszer is, mivel egy hivatalos állami rendszeren nehezebb fogást találni a cenzoroknak.

Az utolsó mérföld problémája

A technikai akadályt az átálláshoz a világgazdaság számára hasonló dilemma jelenti, mint a szerző bevezetőben felvázolt személyes problémája. Az összegek a kerítésen túl rendkívül jól mozgathatóak, de mi van a kezdeti állapotban, amikor a források még kerítésen innen találhatóak? A hagyományos pénzügyi rendszerek és a kriptodevizák közötti átjárhatóság igencsak rögös úton vezet, ráadásul a hagyományos szolgáltatóknak viszonylag kevés motivációja van az átjárhatóság javítására. Ez megteremti az utolsó mérföld problémáját, azaz hiába ér el hozzám az internet gyorsaságával a kívánt összeg a Föld ellenkező pontjáról, ha azt csak komoly időbefektetés és díjak ellenében tudom a kisboltban átváltható pénzzé konvertálni.

A stabil érmék nyújtotta megoldások még a Genius Act ellenére sem teljesen lefutott körök. A hagyományos pénzügyi rendszerek töredezettsége és díjai sorompóként szolgálnak, az utolsó mérföld problémája – valamint a rendszer ellen táplát bizalmatlanság – még sokáig hátráltathatják széles körű elterjedésüket.

Ugyanakkor a technológia Damoklész kardjaként már ott lebeg a hagyományos pénzügyi rendszerek felett. A többféle megoldás és velejáró verseny hosszabb távon a felhasználót szolgálja.

A cikk a holdblog.hu-n jelent meg.