Privátbankár (P.): A Föld Kincsei Alap három egymást követő évben is első díjat nyert az árupiaci alapok kategóriájában. Minek köszönhető ez? Hiszen az utóbbi időben az árupiacokon szinte minden lefelé ment, sőt zuhant.
Hosszú Ferenc (H. F.): Igen, nagyon izgalmas időszakon vagyunk túl az árupiacokon hatalmas mozgásokkal tarkítva, amelyek remek befektetési lehetőségeket is rejtettek. A 2008-as válság előtt például komoly olaj és ipari fém rali volt, a válság után többek között a nemesfémek táltosodtak meg, az utóbbi pár évben pedig majdnem minden nyersanyagra talán az összeomlás volt a legjobb kifejezés.
A Föld Kincsei aktívan kezelt alap, azaz az irányadó árupiaci indexektől nagyobb mértékben is el tud térni. Az alap long és short, azaz vételi és eladási pozíciót egyaránt felvehet, a benchmark-ja (irányadó indexe – a szerk.) nem árupiaci jellegű, hanem abszolút hozam szemléletben kezelt alapként a magyar kockázatmentes állampapírhozamot szeretnénk megverni.
Az elmúlt években úgy tudtunk az árupiacokból profitálni, hogy nagyon sok esetben eladási pozíciókat vettünk fel a nyersanyagokra. Nemcsak hosszú távú, hanem rövid távú pozíciókat is vállalunk, egy-két napos, vagy pár hetes trendekből is megpróbálunk profitálni.
Mivel nagyon megnőtt a volatilitás a piacokon (az árfolyamok ingadozása – a szerk.), így rövid távú üzletekkel is jelentős hozamot el lehet érni. Sokszor van deviza-kitettsége is az alapnak, jellemzően dollár, illetve árupiaci részvények is előfordulnak a portfólióban.
P.: A portfólió mekkora százalékában, kiknek javasolják az alap befektetési jegyeit?
H. F.: Az elmúlt öt évben ugrásszerűen megnőtt az árupiaci témák előfordulása a sajtóban. Olaj, arany, ezüst, réz, aszályosabb időszakokban az árupiaci termények kerültek fókuszba. Véleményem szerint a nyersanyagoknak 5-10 százalékos arányban helye van egy jól diverzifikált portfólióban. Az árupiacok viszonylag jól beazonosítható közép – és hosszú távú ciklusokban mozognak, így olyan alapot javaslok, amely aktívan kezelt, és long, ill. short pozíciókat egyaránt felvehet. Ha egy hagyományos nyersanyagindexbe fektettük a pénzünket, akkor ugyanis a befektetésünk 50 százalékát is elbukhattuk az utóbbi években.
De az aktív alapok esetében is minimum 3-5 éves időtávot javaslunk. Nagyon megnövekedett a volatilitás, az olajnál például mindennaposak a fél-egy dolláros elmozdulások, amelyek százalékban már két-három százalékot is kitesznek. A nagyobb elmozdulások azonban kedvezők is lehetnek, hiszen akkor könnyebb magas hozamot elérni, ha van mozgás az árupiacokon. Ha szűk sávban mozognak az árfolyamok, akkor nagyon nehéz pénzt keresni.
P.: Ez az utóbbi években nem igazán volt probléma.
H. F.: Ez leginkább az utóbbi két évre igaz, az olaj például 2011 és 2013 között nagyjából 80 és 100 dollár között mozgott egy szűkebb sávban. Azóta nagy változások történtek és várhatóan a következő pár év is nagyon mozgalmas lesz a piacokon, kisbefektetőként érdemesebb alapba fektetni és szakértőkre bízni a pénzünket. A kisbefektetők, de még a nagyobb hedge fundok esetében is sokszor a csordaszellem érvényesül, sokan rosszul időzítik a befektetéseiket, így többször lehet kontraindikátorként tekinteni az ő be vagy- kiszállásukra.
P.: Az elmondottak szerint az alap az abszolút hozamú alapokhoz is sokban hasonlít. Vannak korlátozások a shortolásra, a részvények vagy a devizapozíciók értékére?
H. F.: A törvényben meghatározott keretek között viszonylag megengedő a befektetési politika, elvileg akár az egész portfólió is lehet short pozicionáltságú, de ez nem származtatott alap, így a tőkeáttétel tehetősége korlátozott, legfeljebb kétszeres lehetséges. A legtöbbet próbáljuk kihozni az árupiacokból a leghatékonyabb módon.
P.: A shortolás az árupiacon nagyon jó ötlet volt az utóbbi években.
H. F.: Az utóbbi mintegy három évben az alapvető pozicionáltságunk short volt, de taktikai jelleggel voltak rövidebb távú, pár hetes vagy pár hónapos távú vételi pozícióink.
P.: Aki aktívan figyeli a piacokat, egyből felveti: még most is inkább short pozíciókat érdemes tartani?
H. F.: Elképesztően gyors mozgások vannak az árupiacon és gyorsan változnak a rájuk ható tényezők is. A Bloomberg Commodity Index az év elejétől máig csak kismértékű elmozdulást mutat, pedig például az olaj árfolyama az év eleji 40 dollárról először lezuhant 26 dollárra, negyven százalékkal, majd felment ismét negyven dollár környékére. Ha a mozgások legalább egy részét el tudta valaki kapni, szép hozamot tudott elérni.
P.: Honnét lehetett tudni, hogy 26 dolláron venni kell, és nem eladni?
H. F.: A nyersanyagok kereskedésénél a fundamentális elemzés segítségével meghatározható közép- és hosszú távú érték csak egy gyenge támpontként szolgál, technikai indikátorok jelzéseit is figyelembe vesszük a pozíciók felvételének időzítésében.
Mostanában egyelőre nem láttunk olyan tényezőt, ami megerősítené, hogy tartós (több évig tartó) fellendülés következik az árupiacokon. A február-áprilisi felpattanás inkább technikai jellegűnek tűnik a nyersanyagok többségénél.
P.: Milyen jeleknek kéne megjelenniük, mi utalna trendfordulóra?
H. F.: Ehhez azt kell megnézni, mi okozta az esést az utóbbi három-négy évben. Alapvetően egy kínálat vezérelte medvepiacon vagyunk, így elsősorban kínálati oldalon kellene valamiféle változásnak történnie. A kereslet vezérelte bikapiacnál a kereslet meghaladja a kínálatot, ilyenkor a kínálat alkalmazkodik, beruháznak, újabb bányákat nyitnak például. Ez hosszabb távon az árak csökkenéséhez vezet, mert a kínálat egy idő után elkezdi meghaladni a keresletet. Most éppen a kínálat visszafogására van szükség. Az olajpiacon például jelenleg is 1-1,5 millió hordó a napi túltermelés, ebben kéne változást elérni. Valamelyest segít, hogy a kereslet is folyamatosan nő az olaj iránt, de eddig a kínálat is lépést tartott ezzel. A kínálat szűküléséhez az kell, hogy tartósan alacsonyan maradjanak továbbra is az árak. Kérdés, ehhez elegendő-e a jelenlegi, 40 dollár körüli árfolyam.
P.: Illetve az alacsony ár miatt be kell zárjanak egy csomó olajkutat.
H. F.: Igen, így van.
P.: De ezek egy része könnyen újra nyitható, ha az olaj ára kissé feljebb menne, így állítólag az olaj ára sokáig felülről is korlátos marad.
H. F.: Pontosan. Sokféle kitermelési forma van, vannak drágább és olcsóbb források. Drágább például az ultra-mélytengeri kitermelés vagy a kanadai olajhomok, amelyek csak minimum 70-80 dolláros ár mellett rentábilisak. Elsősorban ezeken a területeken kellene kitermelés-csökkentést elérni, vagy legalább azt, hogy ne nyíljanak új kutak.
Az a vélekedés, hogy Szaúd-Arábia ki szeretné szorítani a piacról az amerikai palaolaj-termelőket, nem teljesen helyes, az még nem lenne elegendő. Nekik elsősorban az az érdekük, hogy a drágább, rugalmatlanabb kitermelési források tűnjenek el a piacról minél hosszabb időre.
A palaolaj-termelést lehetetlen teljesen kiszorítani a piacról, mert az elmúlt években olyan óriási hatékonyság-javulást értek el, hogy már van olyan mező, amely akár hét dollárnál is nyereséges. Persze nem ez a jellemző, de 40-45 dollárnál már sok termelő visszajönne a piacra, vagy növelné kitermelését, ez az árszint már elegendő ahhoz, hogy a palaolaj-kitermelés ne csökkenjen jelentősen.
P.: Akkor az olyan nagy termelőket akarják kivéreztetni, mint az Exxon vagy a Shell?
H. F.: Az Exxon vagy a BP a világ legrugalmasabban alkalmazkodó cégei közé tartoznak, gondoljunk csak bele, hogy ezek, illetve elődeik két világháború és számos olajválság után még mindig talpon vannak, nehéz lesz őket kivéreztetni. Ha a mélytengeri kitermelést túl drágának találják, akkor a palaolajban és olcsóbb lelőhelyeken erősítik majd a pozícióikat.
P.: A rézpiacon vagy az aranypiacon teljesen mások a mozgatórugók?
H. F.: Az árupiacon belül is más-más tényező hat az egyes termékekre. A réznél a kínai kereslet hat elsősorban, amely a korábbi években nagyon magas volt. Korábban, az árfolyamcsúcsok idején indított rézbánya projektek egy része azonban csak most kezdi meg a kitermelését, így még sok időnek kell eltelnie, hogy helyreálljon a kereslet-kínálati egyensúly.
P.: Ha még kicsit tovább esik a kínai gazdaság teljesítménye, a réz is újabb 30 százalékot esik majd?
H. F.: Egy-két év távlatában könnyen elképzelhető, sőt valószínű, hogy a réz további, akár 15-20 százalékkal is essen. A kínai gazdaság olyan átalakuláson megy keresztül, amely az ipari fémek többsége számára kedvezőtlen folyamat. Egy korábbi, nagyon nyersanyag-intenzív növekedési modellről áttérnek egy sokkal kevésbé nyersanyag-intenzív modellre.
P.: Az arany és ezüst ára, kereslete, kínálata mitől függ?
H. F.: Erre is más tényezők hatnak. A kínálati oldalon talán az idei év, esetleg a következő lehet az első, hogy mind az aranynál, mind az ezüstnél termelésszűkülés következik be. A termelők egy részénél már nem gazdaságos az aranykitermelés, az ezüst kínálata pedig egyes ipari fémek kitermelésének visszafogása eredményeként fog csökkenni, ugyanis 75%-ban ezek melléktermékeként bányásszák.
A keresleti oldalon a viszonylag stabil ékszerkereslet mellett jelentős súlyt képvisel a befektetői kereslet, amelyre időszakonként eltérő mértékben, de többek között hat a dollár ereje, a meghatározó jegybankok monetáris politikája, a várható infláció és reálkamatok mértéke vagy épp különböző geopolitikai sokkok. Az idei nemesfém-rali elsősorban az év eleji kockázatkerülésnek, a tartósan laza monetáris politikának és így alacsony hozamszinteknek, gyengülő dollárnak, illetve a korábbi extrém befektetői „utálatnak” köszönhető. Ha az előbbi tényezőkben változás áll be, akkor könnyen visszafordulhat az árfolyam.
P.: Nem lehet, hogy nyersanyagok helyett inkább bányavállalatok részvényeit érdemes megvásárolni? Ha a nyersanyag ára leesik, vesztettünk rajta. A bányavállalatok viszont eső vagy stagnáló nyersanyagárak mellett is leletnek nyereségesek, javíthatják hatékonyságukat, csökkenthetik költségeiket, fizethetnek osztalékot...
H. F.: Ez egy reális felvetés, mi is fektetünk bányavállalatok részvényeibe, amelyek előnye a potenciális osztalékfizetés mellett, hogy megvéd minket a határidős kontraktusok görgetésénél jelentkező esetleges veszteségtől, ráadásul a részvények a nyersanyagok árváltozására tőkeáttételes befektetési lehetőséget nyújtanak. A nyersanyag részvények hátránya azonban, hogy árfolyamuk mozgatórugói között csak egy a nyersanyag ára, számos egyéb tényező is befolyásolja a jegyzésüket.
P.: Az aranybánya-részvények nemrég 60-70 százalékkal drágultak akkor, amikor az arany húsz százalékkal.
H. F.: Ez a tőkeáttételes tulajdonsága a bányarészvényeknek, amit említettem. De ez fordítva is elsülhet, ha hosszú távon nézzük a bányarészvényeket, akkor az utóbbi öt évben sokkal többet estek, mint az arany árfolyama.
P.: Egy hír szerint a Rockefeller-család teljesen kiszáll az olajiparból, amelyen meggazdagodott, morális megfontolásból, a környezetszennyezésre hivatkozva. Lehetséges ez, vagy inkább arra utal ez, hogy az olajipari vállalatoknak még hátra van néhány feketeleves?
H. F.: Az olajipar számára nem kétséges, hogy jelentős kihívásokat tartogat a jövő, hiszen a magas olajárak hozzájárultak más technológiák fejlesztéséhez, gondoljunk csak az elektromos autók közelmúltbeli előretörésére vagy a napelemek költségeinek drasztikus csökkenésére. Mindezek ellenére az olaj velünk marad még sokáig, azonban ennek szűkösségétől vagy 100 dollár feletti árszintektől belátható időn belül nem kell tartanunk. Elgondolkoztató, hogy éppen Szaúd-Arábia készül úgy átalakítani a gazdasági szerkezetét és pénzügyeit, hogy ne legyen annyira kitéve az olajárak mozgásának, mindegy legyen neki, hogy 20 dollár az olaj vagy éppen 70.
P.: Az OTP Föld Kincsei működésében alkalmaznak etikai megfontolásokat?
H. F.: Keressük az energiafelhasználás hatékonyságát növelő, illetve megújuló energiaforrásokkal foglalkozó vállalatok részvényeit.
Megegyezett az ukrán kormány és az IMF.
