Látszólag minden rendben van a tőzsdéken: az amerikai indexek közül a Nasdaq Composite csak alig 60 pont távolságra volt tegnap mindenkori csúcsától, az S&P 500 index is közelített hozzá.
Kontinensünkön is hasonló volt ma délben a helyzet, a DAX a 13 000 pontos határt ostromolta, miközben januári mindenkori csúcsa 13 597 pont volt. Az olasz index ugyan jó tíz százalékkal alacsonyabban van, mint egy hónapja, ám öt százalékkal magasabban, mint egy éve. Igaz, az olasz tíz éves állampapír hozama még közel van négy éves csúcsához, de csak évi 2,66 százalék, ami, főleg magyar szemmel, nem tűnik kiugrónak.
Akkor most minden rendben van, mindenki megnyugodva mehet neki a nyaralásnak? Ez nem olyan biztos. A népszerű német hetilap, a Focus.de weboldala szerint lehet, hogy a főleg pénteken újult erőre kapott optimizmus nem fog sokáig tartani.
Nem lesz Európa kedvence a miniszter
A pénteki optimizmust eszerint főként az táplálta, hogy az olasz állam 500 millió eurónyi értékű két éves olasz állampapírt vásárolt. (De vélhetően a jó pénteki amerikai foglalkoztatási és hétfői GDP-adat is.) De nem biztos, hogy az olasz hozamok stabilak maradnak.
A piaci szereplők az új gazdasági és pénzügyminiszter, Giovanni Tria tevékenységét figyelik erősen, aki euroszkeptikusként ismert. Az európai megszorításokat ellenzi és pénznyomtatásból nyilvános gazdaság-élénkítési programokat javasolt. Nagyobb veszélynek tartja az olasz gazdaság összeomlását, mint az eurózónából való kilépést.
Még a régi reformokat is visszacsinálnák
Olaszországban tavaly 1,5 százalék volt a gazdasági növekedés, és idén is ennyi várható, az Eurózónában eközben 2,5, illetve 2,4 százalék valószínű. Az ország lemaradása nőttön nő, még a 2008 előtti szinttől is bőven elmarad. A munkanélküliség csak lassan csökken és még mindig magas, főleg a fiatalok körében, majdnem 32 százalék.
Merev munkaerő-piac, stagnáló termelékenység, bürokrácia, korrupció, 200 milliárd eurónyi rossz banki követelés – sorolják a további problémákat. Reformok helyett pedig az új miniszter is csak újabb és újabb hiteleket venne fel. (Sőt még a korábbi reformok egy részét is visszacsinálná, a nyugdíjakról itt írtunk.)
Ezért azt valószínűsítik, hogy az olasz állampapírok hozama, de vele talán a többi európai kötvény és részvény árfolyama is nagyon ingatag, azaz volatilis lesz a következő hónapokban.
Mit engednek meg a piacok?
Sokat foglalkoznak azzal, hogy az alapvetően eurószkeptikus olasz parlament nekifut-e a költségvetési lazításnak, illetve milyen mozgásteret akar majd kiharcolni. Eközben mennyire elkötelezett Németország a fiskális szigor mellett – foglalta össze a Concorde Trading blog.
További kérdés, hogy a piacok mit engednek meg, hol érzik majd azt, hogy az Eurozóna intézményi keretei ismét szétfeszülnek. Az uralkodó vélemény, hogy az olasz és az európai eszközök volatilitása fennmaradhat.
Csökken a húzóerő?
Eközben lehet, hogy az európai gazdaság, amelynek növekedése az utóbbi években valamennyire az olaszt is magával húzta, lassulni fog. A Reuters szerint az IHS-Markit beszerzési menedzserindex leesett májusban. Az ötezer céget megkérdező közvélemény-kutató vezető közgazdásza, Chris Williamson egyenesen a január elején érzékelt rózsás európai kilátások drámai romlásáról beszélt.
De azt első negyedéves 0,4 százalékos növekedés is gyenge volt. Kutatók szerint sztrájkok, rossz idő és influenzajárvány okoztak problémákat az EU vállalatainál év elején. Majd az erős euró is csökkentette az exportot.
A görögök ehhez képest…
Az Alapblogon az írják, hogy “amiben az olasz populisták és Brüsszel szemben áll egymással, még csak nem is a gazdaság élénkítésére való törekvés, hiszen azon mindkét fél csak nyerhetne. A nézeteltérés tárgya a növekedéshez szükséges politikai elképzelésekben rejlik”.
Az olasz adósság problémája Damoklész kardjaként lebeg az európai döntéshozók felett. “Görögország 345 milliárd eurós adóssága szinte eltörpül az olaszok 2300 milliárdos teljesítményéhez képest” – teszik hozzá. Ez az éves olasz GDP több mint 130 százaléka.
Adósságspirál lehet belőle
Az olasz kötvények a görögökkel ellentétben nagy mennyiségben kerültek be az EKB eszközvásárlási programjába, részben a gazdaság mérete, részben a program szabályai miatt. (A német kötvények kiestek a program kosarából.) Az olasz bankrendszer is feltankolt „biztonságos” állampapírokból.
A hozamok emelkedése és a kötvényárak esése mind az Európai Központi Banknak, mind az olasz pénzügyi rendszernek igen fájdalmas. Az olasz populisták még több hitel felvételével indítanának be gazdasági növekedést, mások szerint ez adósságspirálba keverheti az olasz államot.
Belgiumban egyértelműen meglátszanak a számok.
