Szerdán hajnalban mintegy hét hét után először ismét elérte az 1800 dolláros határt az arany unciánkénti árfolyama a nemzetközi tőzsdéken. A Bloomberg által idézett szakértők ezt az európai adósságválság megoldatlanságával kapcsolatos pesszimizmussal magyarázták, ami némileg ellentmond annak, ahogy a kedvező részvénypiaci hangulatot viszont Berlusconi lemondásával indokolták. Az arany drágulásában rendszerint nagy szerepet játszó euró/dollár árfolyam süllyedése, azaz a dollár erősödése is fontos ok lehetett. Délelőttre az árfolyam visszatért az 1780-1790 dolláros sávba.
Németországban Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke kijelentette, hogy az ország aranytartaléka tabu, azt az euró megmentéséhez felhasználni nem lehet – írta a német Börse Online. Weidmann most örömének adott kifejezést, hogy a német kormány is hozzá hasonlóan elszántan hárítja el az ettől eltérő felvetéseket. Az ötletet, hogy az EFSF- alapot az eurozóna országainak aranytartalékaival erősítsék, lapértesülések szerint az USA, Nagy-Britannia és Franciaország vetették fel a G-20 minapi találkozóján Cannes-ban. A témáról egyébként Németországban már hetekkel ezelőtt is volt nyilvános vita, a jegybank azonban most először nyilatkozott róla.
A Financial Times Deutschland szerint Németországé a világ második legnagyobb aranytartaléka 3401 tonnával, aminek értéke 196 milliárd dollár (az első az USA 8133 tonnával). Ennek a hatalmas mennyiségű aranynak a holléte időnként vad spekulációkra ad okot Európa legnagyobb gazdaságában, főleg, hogy 1968-ban még 4000 tonna aranya volt.
A sajtó és az ellenzék gyakran firtatta, hol is vannak ezek az aranytartalékok - a hidegháború alatt a frankfurti pénzügyi központ például úgy tűnt, túl közel van a Varsói Szerződés határaihoz -, de az illetékesek sokáig egyáltalán nem vagy csak félszavakkal válaszoltak. Csak 2004-ben árult el annyit a jegybank, hogy „aranytartalékaink legnagyobb részét a Fed-nél, a Bank of England-nél és a Banque de France-nál tartjuk. Ebben a sorrendben." Pletykák szerint ezen belül 2300 tonna van a manhattani Fed trezorjaiban.
Azóta is tartják azonban magukat találgatások arról, hogy az aranytartalékokat a Bundesbank időnként kölcsönüzletekkel próbálja hozamtermőre fordítani, sőt esetleg spekulálna is vele: eladásokkal lenyomja az árat, majd olcsóbban visszaveszi a nemesfémet. A lap is kételkedik azonban abban, hogy ezeknek van-e valóságalapja.
A tagországok tavaly a korábbi évhez képest hét százalékkal több védelmi státuszt biztosítottak. 
