Téves módszertani ismeretekből kiinduló, az érzékelt inflációt a valóssal szembeállító kutatás alapján kritizálja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) inflációmérését a GKI Gazdaságkutató Zrt. (GKI), azt a látszatot keltve, mintha a szubjektív érzékelés pontosabb képet adna a tényeknél − hívja fel a figyelmet Quittner Péter, a KSH Fogyasztói árak osztályvezetője a GKI által elvégzett és napokban közzétett kutatása kapcsán a hivatal lapunkhoz eljuttatott közleményében.
„Számos olyan pszichológiai tényező létezik, ami megmagyarázza, miért magasabb az egyén által érzékelt infláció, mint a hivatalosan mért. A hivatalos statisztika ad pontos képet a teljes gazdaságot átlagosan jellemző árváltozásról, nem a szubjektív, egyénileg érzékelt infláció”
– mutat rá Quittner Péter, a KSH Fogyasztói árak osztályvezetője a GKI A lakosság a kimutatott infláció dupláját érzékeli című kutatására válaszolva. A lapunk által is közölt beszámoló szerint a GKI-felmérés alapján a megkérdezettek által érzékelt infláció több mint kétszer akkora volt, mint a KSH által közzétett 9,5 százalékos áprilisi adat.
Amint arra Quittner Péter kitér, a GKI is elismeri, hogy vizsgálata nem tényeken (árfelírás, kérdőív), hanem személyes érzékelésen alapul, és hogy ezt a szubjektív benyomást erősen torzíthatják a közelmúlt eseményei. Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet a KSH osztályvezetője − még emellett is találhatóak olyan további, a statisztika által is ismert és tudott pszichológiai tényezők, amelyek tovább torzítják a személyesen érzékelt inflációt. Ezek egyike a negatív emlékek mélyebb rögzüléséből ered, miszerint az áremelkedéssel kapcsolatos tapasztalatok jobban megragadnak, mintha egy terméket a korábban megszokott áron, vagy esetleg olcsóbban kapja meg a vásárló − ez szintén magasabb inflációs érzetet kelt.
Mindezek mellett pedig az érzékelés során az egyén nemcsak a saját tapasztalataira hagyatkozik, hanem külső források is befolyásolják (média, másoktól hallott hírek), amely saját, esetenként pontatlan emlékeivel kiegészülve öngerjesztő módon további torzítást eredményezhet az érzékelt inflációban. Emellett az egyén a gyakrabban, akár napi szinten vásárolt termékek, például élelmiszerek árváltozását könnyebben fel tudja idézni és így a valósnál nagyobb súllyal veszi figyelembe az értékelt inflációjának kialakítása során. Ennek következtében, ha a gyakrabban vásárolt termékek ára gyorsabban nő, mint a ritkábban vásárolt, de nagyobb értékű termékeké, akkor az érzékelt infláció nagyobb mértékben becsüli felül a valós árváltozást.
„Tekintve, hogy a jelenlegi helyzetben a leggyakrabban vásárolt termékkör, azaz az élelmiszerek ára emelkedik leginkább, nem meglepő, hogy az érzékelt infláció és az árváltozást objektíven mérő hivatalos fogyasztóiár-index közötti különbség emelkedett az elmúlt hónapokban” – teszi hozzá Quittner Péter.
A GKI tévesen feltételezi, hogy az eltérésnek oka lehet az is, hogy a KSH a két évvel korábbi súlyoknak megfelelően súlyozza a megfigyelt árakat. A valóság ezzel szemben az – emeli ki a KSH osztályvezetője −, hogy a KSH 2021 óta – alkalmazkodva az Eurostat koronavírus idején kiadott ajánlásaihoz – a súlyok kialakítása során nem kizárólag a két évvel korábbi fogyasztási szerkezetet veszi alapul, hanem a súlyok kialakításakor legfrissebb, azaz a tárgyidőszakot megelőző év első három negyedévének adatait is felhasználja.
A súlyokhoz hasonlóan évente felülvizsgálja a Hivatal a reprezentánsok körét is, és azt az előző évre vonatkozó információk alapján határozza meg, ezzel biztosítva, hogy a felmért termékek köre ne térjen el a lakosság által ténylegesen vásárolt termékekétől. A reprezentativitás biztosításához szükséges, hogy a reprezentánsok körébe ne csak a gyakran vásárolt mindennapi termékek és szolgáltatások kerüljenek be, hanem a nagyobb értékű, de ritkán vásárolt – például tartós fogyasztási cikkek – is.
Egy reprezentánson belül az árfelírás több márkára is kiterjed. Az összeírók a boltokban mindig azon márkájú termékeknek az árát írják fel, amit a vásárlók az adott üzletben leggyakrabban vásárolnak. „Az MTI által közölt cikk alapján a GKI kiemeli, hogy »ráadásul a felírás is a boltok egy viszonylag szűk körére terjed ki«, miközben az árösszeírás országos szinten közel 11 ezer boltot vagy szolgáltatóhelyet érint, amelyekből reprezentánsonként országosan összesen maximum 130 árat gyűjt össze havonta a KSH. Ez nem nevezhető szűk körnek, kiváltképp akkor, ha a lakosság érzékelt inflációjával vetjük össze, amely egy-egy személy esetében általában egy-két bolt néhány termékére terjed ki, ráadásul, azon termékek száma, amelyeknek az árára pontosan vissza tudnak emlékezni a megkérdezettek, szintén korlátozott” – hívja fel a figyelmet Quittner Péter.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
