Az alacsonyabb hozamkörnyezetben rendkívül nehéz öngondoskodásra bírni az emberekben, főleg azért, mert – miként minden kimutatásból látszik – a lakosság jelentős része lényegében nem tud megtakarítani, még akkor is, ha ugyanezek a felmérések – így az OTP Öngondoskodási indexe is – arról tanúskodnak, hogy a megtakarítás utáni vágy megvan az emberekben.
Kis pénz is pénz?
Király Júlia korábbi jegybanki alelnök szerint ugyanakkor a társadalom alsóbb rétegeiben továbbra is komoly visszatartó erő – s ezért nem is tesznek félre még keveset sem -, mert továbbra is arra várnak, hogy megoldják helyette a jövő gondjait, így a nyugdíj-problémát is. Épp ezért a szakember szerint csak a „kötelezővé tett” öngondoskodás vezethet eredményre.
A kérdés az, hogy vajon tényleg érdemes-e örülni annak, amikor valaki legalább kisebb összegeket, de rendszeresen félretesz. Legalábbis Kozek András, az Allianz Hungária Biztosító vezérigazgató-helyettese szerint ez legalább azt mutatja, hogy ha óvatosan is, de növekszik a megtakarítók aránya. Ezt az Allianz szakembere szerint erősítheti, hogy a gazdaság elindult felfelé és reálbér-növekedés van.
Adókedvezmény és támogatás kell
Az jól látszik ugyanakkor, hogy a szélesen vett öngondoskodást leginkább az állami támogatások segíthetik, s ebben a tekintetben az adókedvezmény mellett talán hasznosabb lehetne egy, a lakás-takarékpénztárakhoz hasonló normatív támogatás megjelenése.
Erre meglehet azért is komolyabb szükség lenne, mert – miként arra Nyitrai Győző, az OTP Bank megtakarítási szolgáltatások főosztályának igazgatója figyelmeztetett – a kisebb összegű megtakarításokra arányaiban magasabb költségteher jut, amit csak a tömegesítés tudna porlasztani. (Mellbevágóak egyes számok arról, hogy 10-20 éves rendszeres megtakarítás után milyen nyugdíj-kiegészítésben reménykedhet a polgár.)
Maradhatnak az alacsony hozamok
A másik út az alacsony költségű, egyszerű termékek kínálata lehet, itt ugyanakkor ismét akadályt jelenthet az alacsony hozamkörnyezet, amely – miként erre Szép Péter, a Deloitte Pénzintézeti szektorának partnere is felhívta a figyelmet - hosszú távon is fennmaradhat. Ez utóbbiban ugyanakkor Schuszter Péter, a Generali Alapkezelő elnök-vezérigazgatója lehetőséget is lát: ha az ügyfél rövid távon nem várhat komolyabb hozamot, többször és bátrabban tekinthet a hosszabb távú lehetőségek felé, amely révén végül is növekedhet az öngondoskodás iránti igény. Ehhez persze – értettek egyet a Portfolio.hu Öngondoskodás konferenciájának résztvevői – tudatosabb, tájékozottabb ügyfelekre volna szükség.
Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő elnök-vezérigazgatója és Tóth Attila, a Budapesti Értéktőzsde általános vezérigazgató-helyettese egyaránt azt a dilemmát elemezte, hogy a korábbi időszakkal szemben – amikor a magasabb kamatkörnyezetben könnyebb volt vonzóvá tenni a termékeket – ma a magasabb hozamhoz nagyobb kockázatvállalásra volna szükség. Ami ugyanakkor a bizalomhiányos légkörben nem élő alternatíva – s ebben a paternalista államfelfogás sem segít.
Nem lenne így olcsóbb?
Az állammal kapcsolatban a piaci szereplők a kiszámíthatóságot tekintették a legfontosabbnak. E téren ugyanakkor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azon szavai nem igazán adnak okot az örömre, tekintve, hogy a miniszter továbbra is azt tartotta fontosnak, hogy az állampolgárok a jövőben is stabil befektetési bázist jelentsenek az államadósság finanszírozásában. Elmondása szerint még az idén – a Babakötvényre hangolva – kampánnyal fokozzák majd a befektetési kedvet.
Mindez – a direkt állampapír-befektetés – annak fényében érdekes, hogy az öngondoskodási termékek épp hosszú futamidejük miatt a legkomolyabb támaszt jelenthetnék a költségvetésnek, hiszen az állami támogatásért, vagy épp az adókedvezményért cserébe elvárás lehetne ezen termékekkel szemben, hogy a megtakarításokat kezelők döntő részben valóban hosszú állampapírokba fektessék a pénzeket, amelyeket a most piacon kínált termékeknél olcsóbban (kisebb költségekkel/jutalékkal) lehetne értékesíteni...
Nem járható út a bevándorlás?
A nyugdíj-ilemma megoldását közép-hosszú távon a miniszter szerint az oldhatja meg, ha a keresőképes népesség mind nagyobb részét lehet majd az adófizetők közé bevonni, s az adófizetők között is számottevően emelkedik majd a nem minimálbérre bejelentettek aránya. A másik oldalon pedig demográfiai fordulatra van szükség: az elöregedő, fogyó országnak nincs sok reménye – meg kell állítani az egy szülőképes korú nőre jutó gyermekek számának csökkenését. Miután a másik opció – a bevándorlás elősegítése – nem járható út a kormány szerint.
Egyelőre megállni látszik a drágulás, de vajon merre indulnak tovább az árak? 
