Beköszöntött július 1-je, életbe lépett az új szabály, amely értelmében az ezen idő alatt megvásárolt eszközökön – az állampapírok és az ingatlanalapok kivételével – képződött kamatjellegű jövedelmeket a 15 százalékos szja mellett immár 13 százalékos szocho is terheli. Akkor kész, vége, aki eddig nem lépett, vagy nem állampapírba akar fektetni, az így járt, nem tud már semmit sem csinálni?
Kétségtelen, és ezt is kommunikálták, hogy a szabályozói környezet változása azt célozza, hogy az állampapírok felé terelődjenek a megtakarítások. Én azonban egyáltalán nem olvasom ki ebből azt a kormányzati szándékot, hogy a háztartások ne fektessenek másba is. Ilyen értelemben most is maximálisan legitim, hogy a megtakarítással rendelkezők más eszközosztályokat keressenek, megismerjenek, és van is erre lehetőségük. Mint minden helyzetben, most is érdemes egy diverzifikált portfólió lehetőségét megfontolni.
Akkor ezek szerint nem is várnak nagy változást az ügyfelek részéről, illetve, Önök nem is javasolják, hogy olyan nagyon idegesítsék magukat a változások miatt?
Aggodalom helyett inkább egy olyan momentumként kell felfognunk ezt a helyzetet, amikor érdemes mindenkinek megállnia és átgondolni a pénzügyi helyzetét, céljait. Annak, aki belátható időn belül, mondjuk az elkövetkező két évben semmi mást nem csinál, csak lakossági állampapírokba fektet, nincs oka aggodalomra, hiszen valószínűleg nagyon szép hozamra tehet szert. Mi bankként pedig már csak azért sem esünk kétségbe, mert számunkra a szabályozói környezet egy adottság. Nem érzékeljük egyébként, hogy tömegesen csoportosítanák át a pénzeiket állampapírokba a privátbanki ügyfeleink, akik gondolkodása amúgy is kellően hosszú távú ahhoz, hogy a magasabb kockázatú eszközöktől elvárt többlethozam kompenzálja őket a vállalt nagyobb rizikóért. Ez a hozzáállás szerintem nem változik, legfeljebb kicsit az arányok módosulnak a július 1-jei szabályváltozás hatására.
Amikor az ügyfelek mérlegelik, hogy mi alapján osszák szét a pénzüket az egyes befektetési lehetőségek között, akkor mik azok a szempontok, amelyeket érdemes figyelembe venniük?
Természetesen a kamatjellegű bevételekre kivetett 13 százalékos szocho befolyásolja a gondolkodást. Az, hogy a szocho-nak van-e hatása a befektetési döntésekre, attól függ, hogy a megtakarító vagy a neki tanácsot adó öt évre, vagy azon túlra tervez. Ha öt éven túlra, akkor érdemes nyitnia egy tartós befektetési számlát (tbsz) és az összes nem-állampapír típusú befektetést oda irányítania. Ez esetben pont ugyanaz lesz a helyzet, mint július 1. előtt volt. Emiatt is a tbsz-ek számának növekedésére számítok.
Azt persze, aki öt évnél rövidebb időre tervez, nyilván befolyásolja a szocho. Csakhogy a következő két évben a várható infláció és az ahhoz igazodó prémium miatt az állampapír-hozamok annyira magasak, hogy szocho nélkül is az állampapírok felé fogják terelni a befektetőket. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy igazán komolyabb fejtörést a 2-5 év közötti időre tervezőknek jelenhet a szocho kivetése a kamatjellegű bevételekre, így e körhöz tartozók közül valószínűleg többen fognak állampapírt venni.
Egyáltalán érdemes a vagyonunk egy részét valamilyen befektetésben tartani, mondjuk bankbetét helyett?
Bármelyik kockázatmentes eszköz – jelen esetben az állampapír – vonzereje a biztonságában rejlik, amit ráadásul Magyarországon a magas kamat és az arra rakódó, inflációkövető kamatprémium miatt megfejel egy jelentős hozampotenciál is. Ugyanakkor tudni kell a kockázatmentes befektetésekről, hogy azok hozama, bármennyire is legyen attraktív, felülről korlátos lesz. Ami azt jelenti, hogy kizárjuk magunkat a további, akár lényegesen magasabb hozamlehetőségekből. Sokan bizonytalanul nyúlnak hozzá a pénzügyi befektetésekhez, az ő számukra változatlanul elsődleges megoldás lehet a befektetési alapok családja, ahol a kínálat szinte végtelen, az egészen alacsonytól a kifejezetten magas kockázatú konstrukciókig minden megtalálható. Ezek lényege, hogy a napi befektetési döntések terhét az alapkezelő leveszi a befektető válláról, azzal együtt, mint már említettem, hogy a hozampotenciál a kockázatvállalás mértékének függvényében felfelé természetesen teljesen nyitott. Egy jó évben egy befektetési alappal azért már nagyon jelentős hozamokat lehet elérni.
Ugyancsak a szélesebb befektetői kör számára elérhető a legtöbb pénzügyi szolgáltatónál a strukturált termékek családja. Ez már egy szofisztikáltabb eszközosztály, az előállítása jóval bonyolultabb szakmai felkészültséget igényel. De azért egy átlagos befektető egy kis odafigyeléssel ezeknek a termékeknek a működését, a kifizetési profilját nagyon könnyen meg tudja érteni, a bizonytalan részeket pedig a tanácsadójával tudja tisztázni.
Azért érdemes most megnézni ezeket a strukturált termékeket, mert ezek kamata erősen együtt mozog a mindenkori szintekkel. Ez a mostani, magas kamatkörnyezetben azt jelenti, hogy ezeknek a strukturált termékeknek a hozampotenciálja és a változatossága javul. Akár lejáratkori tőkegarancia mellett is a kockázatmentes hozamoknál magasabb megtérülést tudnak ezek a strukturált termékek biztosítani.
A nagyon felkészült befektetők számára pedig továbbra is nyitott a tőzsde világa. Bár nyilván rengeteg a bizonytalanság, úgy tűnik, a tőzsdék a globális kamatemeléseket követően az első sokkon túlvannak.
De azért még így is maradtak kockázatok.
Így van. Nap mint nap találkozunk például geopolitikai kockázatokkal. Szerintem ezek kezelésére a piacok és az azokat elemzők sincsenek sokkal jobban felkészülve, mint egy átlagos ügyfél. Itt a nagyon súlyos döntések ugyanis zárt ajtók mögött történnek, így érdemes rájuk úgy tekinteni, hogy tényleg bármikor jöhet egy olyan fejlemény, amely a piacokat váratlanul érinti. Más kérdés, hogy mivel már hosszú évek óta volatilis környezetben élünk, ezt egyre jobban tolerálja a piac, a geopolitikai fejlemények is egyre rövidebb ideig okoznak csak nagyobb kilengéseket.
A másik kockázat a globális inflációs környezet. Szinte minden piaci szereplő azt árazza, hogy az inflációs nyomás eltűnik. De azért van számos olyan tényező – például az, hogy egyre kevesebb a munkaképes személy, ezzel szemben egyre több lesz az eltartott –, ami miatt nem kizárt, hogy beragadunk egy magasabb inflációs környezetbe, ami tartósan szigorúbb monetáris politikát eredményez, ami a vártnál magasabb kamatszinttel járhat, és ami kibillentheti a mostani lelki nyugalmából a tőzsdét is. Természetesen mindenki azért küzd, hogy letörje az inflációt, de arra is fel kell készülnie egy befektetőnek, hogy mi történik akkor, ha ez a tervezettnél lassabban megy.
Meg ugye a magyar befektetőknek még számolniuk kell egy specifikus országkockázattal, nevezetesen, hogy nem tudjuk, mi lesz az EU-s forrásokkal.
Olyan kedvező forintárfolyam-tendenciát láttunk az elmúlt hónapokban, ami esetleg arra sarkallhatja a befektetőket, hogy ezen a szinten euróba is átmenjenek, ez a 370 forint körüli kurzus ugyanis jó belépési szintnek tűnik. Ennek az a plusz előnye is megvan, hogy a befektetéseinkkel legalább több lábon állunk majd.
Nem kell ecsetelni, hogy a forint számára nem kedvező, ha további késés vagy bizonytalanság lesz tapasztalható az EU-s pénzekkel kapcsolatban. Nagyon érdekes lesz viszont látni, hogy ha a következő hónapokban - a piaci várakozásoknak megfelelően - a Magyar Nemzeti Bank tovább csökkenti majd az egynapos betéti kamatot és a jegybanki alapkamatot, akkor a forintkamat iránt érdeklődő külföldi – elsősorban spekuláns – befektetők mennyi ideig lesznek elkötelezettek a hazai fizetőeszköz mellett. Márpedig a kamatcsökkentés a következő hónapokban akár magában hordozhat egy fokozatos, mérsékelt forintgyengülést is.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
