Olaf Scholz, az SPD által a kormánykoalícióba küldött német szövetségi pénzügyminiszter meggyőződése, hogy ha az emberek megbízhatnának a nyugdíjukban, akkor kevésbé lennének fogékonyak az olyan nacionalista-populista eszmékre, mint amilyenek Donald Trumpé – írták német lapok a Bild am Sonntag nyomán.
Ezért azt szeretné, ha még ebben a kormányzási ciklusban a nyugdíjak bérekhez viszonyított garantált arányát, az úgynevezett nyugdíjszintet 48 százalékon rögzítenék, egészen 2040-ig. (A jelenlegi kormánykoalíciós megállapodás már berögzítette ezt a szintet, de csak néhány évre előre, 2025-ig.)
A szombaton elhangzottakat a Süddeutsche Zeitung azzal kommentálta, hogy nem tudni, mi lenne ennek a fedezete. A német nyugdíjkasszába már így is évente majdnem 100 milliárd eurót kell betolni az adóbevételekből, és ez évről évre növekszik.
Döntsenek az emberek?
A Második Világháború utáni “baby boom” nemzedék nyugdíjba vonulásával pedig a helyzet gyorsan tovább romlik majd. (A német nyugdíjak költségvetési finanszírozásról itt, ennek magyar párjáról pedig itt írtunk.)
A miniszter azzal fenyegetőzött, hogy ha javaslata nem valósul meg, akkor az SPD “nyugdíjkampányt” fog folytatni. Így majd a választók az urnák előtt fognak a javaslatról véleményt mondani.
Pártpolitika az egész?
A miniszter óriási kritika-áradatot aratott. A nagyobbik koalíciós partner, a CDU emlékeztetett arra, hogy már felállítottak egy bizottságot a 2030 utáni nyugdíjpolitika kidolgozására. Hermann Gröhe frakcióvezető szerint a pénzügyminiszter ennek a munkának tesz keresztbe elhamarkodott javaslatával. Egy oldalvágással pedig az SPD mélyponton levő népszerűségének számlájára írta, hogy ez most előkerülhetett.
Járulék alóli kibújás jönne
A javaslat kritikusai, például Bernd Raffelhüschen egyetemi kutató azt mondják, hogy ez finanszírozhatatlan és a dolgozó fiatalokkal szemben nem fair. A költségeket hosszú távon 3000 milliárd euróra becsüli, a nyugdíjjáruléknak pedig 18,6 százalékról 2040-ig 29 százalékra kellene nőnie a Süddeutsche Zeitung szerint. (Vagy pedig adóbevételekből fizetni a számlát – a szerk.)
Ezzel a teherrel a németek elutasítóvá válhatnának a nyugdíjrendszerrel szemben, és fokozottan próbálnának kibújni a járulékfizetés alól. Például önálló foglalkoztatási formák választásával vagy a foglalkoztatás külföldre telepítésével.
A reálérték így is megmaradhat
Ha viszont a jelenlegi szabályok és kilátások nem változnának, akkor a mostani 48 százalékról a bérek mintegy 40 százalékára csökkenne a nyugdíjak szintje, szintén 2040-ig.
Egy másik kutató, Axel Börsch-Supan szerint (Max-Planck-Institut) viszont az egész történet tele van felesleges pánikkeltéssel. Még ha az átlagbér 42 százalékára is esne vissza az átlagnyugdíj, akkor is lépést tartana az inflációval. Sőt várhatóan 30 százalékkal több lenne a nyugdíja vásárlóereje annak, aki most 35 éves, és 30 év múlva megy nyugdíjba, mint a most nyugdíjba menőknek.
Angela azt üzente
Ha pedig finanszírozni szeretnék mindezt, akkor a német többletérték-adót (ÁFÁ-t) 19-ről 26 százalékra kéne emelni a kutató szerint. (A rekordot 27 százalékkal Magyarország tartja.)
Angela Merkel kancellár azt üzente, hogy szerinte is kiemelt feladat a megfelelő 2025 utáni nyugdíjrendszer megteremtése, de nem szeretne az erre felállított bizottság munkájának elébe vágni.
Ami pedig egy német Trump, egy szélsőséges vagy populista vezető eljövetelét illeti, amit a pénzügyminiszter a magas nyugdíjakkal akar megelőzni – sokak szerint éppen Olaf Scholz javaslata a populista.
(A német nyugdíjak mértékéről, a nyugdíj-egyenlőtlenségekről itt írtunk.)
Tágul az olló a bérek és a kiskereskedelmi forgalom emelkedése között. 
