Sem túl korán, sem túl későn nem érdemes nyugdíjba vonulni?

Faszobrász (fotó: Pixabay)

Az angolszász országokban, ahol a nyugdíj nagyobb mértékben függ az emberek öngondoskodásától, sokszor előkerül a téma: hogyan menjünk nagyon korán, szinte még fiatalon nyugdíjba? Persze leginkább úgy, hogy valahogyan korán jó sok pénzt gyűjtöttünk. (Ennek a mozgalomnak még neve is van, FIRE /financial independence, retire early/ koncepció.)

Mások viszont éppen hogy minél később szeretnének nyugdíjba vonulni, vagy csak akkor, amikor már végképp muszáj. A Barrons.com cikke szerint azonban mind a túl korai, mind a túl késői nyugdíjba vonulás irreális. Teresa Ghildarducci, egy hasonló tárgyú könyv szerzője szerint akik túl korán akarnának nyugdíjba menni, azoknak lehet, hogy pszichológushoz kéne fordulniuk.

Ők ugyanis valószínűleg vagy nem tudják, mit is akarnak az életben elérni, vagy pedig nagyon utálják a munkájukat. Pénzügyileg nem túl sok értelme van 40-50 évesen nyugdíjba menni, hacsak nem nagyon gazdag valaki. Ha viszont nagyon gazdag, akkor a kiadásai is magasabbak lehetnek a magasabb elvárásai, kifinomultabb igényei, szokásai, ízlése miatt.

Nem kellenek az öregek?

A másik véglet, akik 90 éves korukig szeretnének dolgozni. Szerinte ebből is kétféle típus létezik. Az egyik, aki annyira szereti a munkáját, hogy nem bírja letenni, például egy gyerekorvos, akinek örömöt okoz nap mint nap újabb és újabb gyerekeken segíteni. De ez valójában nagyon ritka. A másik “kognitív disszonanciában” szenved (belső feszültség, ellentmondás). Általában nincs elég pénze, és azt hiszi, hogy haláláig képes lesz dolgozni, munkaadója pedig igényt tart majd rá.

A valóságban sok munkakörben vagy a technikai haladás miatt nem tudnak lépést tartani az idősek, vagy azért, mert megfelelő fizikai erőnlétre van hozzá szükség. Akár csak a gyaloglás vagy a lehajolás szintjén is. Még a számítógépes munkához is megfelelő látásra és koncentrációs képességre van szükség. Az idős dolgozók egészségügyi költségei pedig ötszörösét tehetik ki a fiatalokénak. (Ez az USA-ra vonatkozik, nyilván országa válogatja, hogy az egészségbiztosítást ki is fizeti, az állam/társadalombiztosítás vagy a munkaadó, munkavállaló – a szerk.).

Kényszerből mennek nyugdíjba

Sokan szeretnék azt hinni, hogy saját döntésük volt a nyugdíjba vonulás. Ám ehelyett a valóságban lapátra teszik őket, vagy saját, esetleg házastársuk megromlott egészsége miatt kell távozzanak. A legtöbben az USA-ban is 65 éves koruk körül teszik ezt meg.

A nyugdíjasoknak a korábbi munkabérük 70 százalékára van szükségük a tisztes megélhetéshez arrafelé, ebből általában 40 százalékot a társadalombiztosításból (Social Security), további 30-at saját megtakarításaikból kell fizetniük.