A külföldi bankkártyahasználat során egyre gyakoribb, hogy a kártyaleolvasó terminálok és készpénzkiadó automaták – felismerve a bankkártya pénznemét – lehetővé teszik úgynevezett helyszíni átváltással (a helyi valuta mellett) a forintban történő fizetést is. Magyarán ha Nápolyban veszünk egy pizzát és kártyával fizetünk, a terminál rákérdez, hogy mondjuk 6 eurót vagy egy ennek megfelelő, forintban kifejezett összeget szeretnénk kifizetni a pizzáért. A kérdés az, hogy milyen árfolyamon kapjuk ilyenkor az eurót?
A Magyar Nemzeti Bank ügyfélszolgálatához az elmúlt időszakban több, a külföldi bankkártyatranzakciók helyszíni átszámítását érintő ügyféljelzés is érkezett. A fogyasztók jellemzően nem kaptak megfelelő tájékoztatást a helyszíni valutaátváltási szolgáltatás kedvezőtlen feltételeiről, s előfordult az is, hogy a külföldi készpénzkiadó automata (ATM) – ellentétben a vonatkozó európai uniós szabályozással – kizárólag az üzemeltető által meghatározott árfolyamon átszámított forintösszeg elfogadását tette lehetővé.
Mi fán terem a DCC?
A külföldön is egyre gyakrabban előforduló, bankkártya tranzakciókhoz (vásárlás, készpénzfelvétel) kapcsolódó helyszíni átváltás (más néven: dinamikus valutakonverzió, DCC) a fogyasztó döntésétől függően választható, a kártyaleolvasó (POS) terminál vagy ATM által felkínált – többletköltségekkel járó – kényelmi szolgáltatás. A DCC-t nyújtó készülékek a bankkártya első 6 számjegye alapján azonosítják a kártyakibocsátó országot, s a bankkártya pénznemét, s az üzemeltetést végző külföldi szolgáltató által meghatározott árfolyamon azonnal átszámítják a vásárlás (vagy készpénzfelvétel) összegét forintra is.
Ez tulajdonképpen egy kényelmi szolgáltatás: ha nem vagyunk tisztában vele, hogy a bankunk a példában említett 6 eurós kifizetést milyen árfolyamon váltja majd forintra, azaz végeredményben mennyit von majd le a forintban vezetett számlánkról, segíthet a DCC: itt ugyanis egyből látjuk a forintban kifejezett végeredményt, tudjuk, hogy mennyit is költöttünk el forintszámlánkról az olasz pizzáért. Csakhogy ez a kényelmi szolgáltatás a „hagyományos” átváltáshoz képest gyakorta kedvezőtlenebb árfolyamokkal és extra költségekkel számol, így a tranzakciók indokolatlanul megdrágulhatnak - figyelmeztet friss összeállításában az MNB.
Mi történik, ha forintszámlánkról devizában fizetünk?
A „hagyományos” átváltásnál a kártyatársaságok a külföldi kártyás ügyletek összegét először – függetlenül attól, melyik országban fizettünk – euróban vagy amerikai dollárban terhelik tovább a magyarországi hitelintézet felé. (A Mastercard kártyái esetében euróban, a Visa kártyáinál dollárban történik az elszámolás; ha ettől eltérő pénznemben fizetünk, azt mindig euróra/dollárra konvertálják először.)
Amennyiben a kártyához forint számla kapcsolódik, akkor a hazai bank ezután egy előre meghatározott árfolyamon átváltja a kártyatársaság által küldött összeget forintra. A kártyás fizetéseknél alkalmazott átváltási árfolyamokról – az üzletszabályzatokban, hirdetményekben – a hazai hitelintézeteknek előzetes tájékoztatást kell adni ügyfeleiknek, s a konkrét ügylet adatait is ellenőrizhetővé kell tenniük a számlakivonaton. (A bankoknak viszont csak az általuk alkalmazott árfolyamokról kell tájékoztatniuk, a nemzetközi kártyatársasági elszámolásokhoz tartozó árfolyamokról azok honlapján lehet információt kapni - a VISA-nál itt, a Mastercardnál itt).
A "nem hagyományos", azaz DCC-vel történő fizetésnél viszont nem a saját bankunk (illetve a kártyatársaság) által meghatározott árfolyamot, hanem a szolgáltatást biztosító cég által kitűzött rátát használják a váltáshoz, ami sokszor jóval kedvezőtlenebb.
Ki az a hülye, aki a rosszabb árfolyamot választja? Nem ilyen egyszerű ez
A helyszíni átváltással kalkulált forintösszeget nem kötelező elfogadni. A fogyasztó minden esetben dönthet úgy – s e lehetőséget az ATM vagy POS kijelzőjén is jól láthatóan meg kell jeleníteni –, hogy a vásárlás ellenértéket az adott ország helyi pénzében fizeti ki. Ebben az esetben a vásárlási összeg forintra átszámítása és bankszámlára terhelése a – jellemzően kedvezőbb árfolyamú – „hagyományos” kártyatársasági (pl. VISA, MasterCard) és banki átváltással történik.
Ez a választási lehetőség szépen hangzik, csakhogy az ember sokszor nem tudja, milyen árfolyammal számol a bankja, azaz a példában szereplő 6 eurós fizetés a végén majd hány forintos levonást jelent a számláján - ezt jó esetben a vásárlást követő SMS-ből tudjuk csak meg, vagy pedig az internetbankból, esetleg a havi számlakivonatból, amikor hazaértünk. Ehhez képest a DCC az azonnali forint-átszámítással átláthatóbbá teszi a vásárlást, készpénzfelvételt (hiszen már a tranzakcióval egyidejűleg látjuk a számlánkról levonandó fix forintösszeget).
Különösen kisebb összegű fizetésnél hajlamos az ember a "tutira" menni, mégiscsak könnyebb értékelni egy forintban kifejezett összeget, főleg ha év közben egyébként egyáltalán nem vagyunk naprakészek a devizaárfolyamok alakulásában - ezért az információért viszont sokszor súlyos váltási költséget fizetünk. A döntést egyébként sokszor az is megnehezíti, ha a váltási árfolyamot nem a szokásos EUR/HUF formában, hanem HUF/EUR-ban adják meg - ki tudja eldönteni első ránézésre, hogy 1 forintért 0,0030695819 euró az jó vételnek számít-e? (Ez egyébként 325,77 forintos eurót jelent.)
Mire figyeljünk?
A DCC gyakran magasabb költséggel jár az üzemeltetést végző külföldi szolgáltató díja, valamint a kártyabirtokos szempontjából rendkívül kedvezőtlen árfolyam miatt, mintha a helyi pénzben történő fizetést és a saját bankunk általi átváltást választanánk - összegzi a tapasztalatokat az MNB összeállítása.
Azt javasolják: utazás előtt tájékozódjunk a célország kártyaelfogadási szokásairól, illetve a bankkártyaműveletekhez kapcsolódó átváltási árfolyamokról, egyéb költségekről, díjakról. A bankok honlapján általában könnyen meg lehet találni a devizaárfolyamokat, az eladásin fogják konvertálni eurós vagy dolláros költéseinket (más pénznemben történő költéseinket a kártyatársaságok euróra vagy dollárra váltják, és így továbbítják bankunknak).
Ez persze napról napra változik, de legalább egy képünk legyen arról, hogy mennyiért ad majd nekünk egy eurót a bankunk. Dönthetünk úgy, hogy a DCC segítségével már a vásárlás előtt pontosan meg akarjuk tudni a számlánkat terhelő forintösszeget, de kerüljük el az esetleges kellemetlen meglepetést: ha ezt az opciót választjuk, válasszuk tudatosan, a bank ajánlatának ismeretében.
|
További tippjeink: - Szólj a bankodnak, hogy külföldre mész! Az EU-n belül sem árt ezt előre jelezni, de ha tegnap még Nagykovácsiban vásároltunk a CBA-ban, ma viszont Belize-ben próbálunk jachtot bérelni, könnyen előfordulhat, hogy egyesetleges bankkártya-csalás megakadályozása érdekében (tehát minket védve) visszautasítják a fizetést - hacsak nem jeleztük előre, mikortól meddig tartózkodunk melyik külföldi országban. - Nézd meg, érvényes-e a kártyád! Itthon is ciki a kasszánál szembesülni azzal, hogy az előző hó végén lejárt a kártyánk, külföldön viszont kifejezetten kellemetlen lehet, ha ezért maradunk pénz nélkül. - Állítsd be a limiteket! Külföldi utazáskor nem ritka, hogy az itthon megszokottnál többet költünk egy nap alatt, ehhez érdemes igazítani a limiteket. Jó hír, hogy ezt a legtöbb netbank már azonnal tudja, így nem égünk nagyot, ha elsőre visszadobják a fizetést, a mobiltelefonunk segítségével ezt gyorsan átállíthatjuk - de azért sokkal jobb ezt előre elintézni. - Inkább vásárolj, mint ATM-ezz! A kártyás vásárlás szinte mindenhol díjmentes, a készpénzfelvételért szinte mindenhol fizetni kell, ráadásul jellemzően sokkal többet, mint itthon - így ahol tudunk, fizessünk kártyával. Előfordulhat, hogy magyar bankunk külföldi tulajdonosa más nemzetközi leányánál is ingyenes vagy kedvezményes készpénzfelvételt kínál, erről is érdemes előre tájékozódni. (A CIB például 11 országban ingyenes készpénzfelvételt ígér az Intesa Sanpaolo logós ATM-ekből - de az OTP, az Erste és az UniCredit is kedvezményt ad a "saját" külföldi automatáknál). |
A védelmi és a külügyi tárca élén.
