A külföldi bankkártyahasználat során egyre gyakoribb, hogy a kártyaleolvasó terminálok és készpénzkiadó automaták – felismerve a bankkártya pénznemét – lehetővé teszik úgynevezett helyszíni átváltással (a helyi valuta mellett) a forintban történő fizetést is. Magyarán ha Nápolyban veszünk egy pizzát és kártyával fizetünk, a terminál rákérdez, hogy mondjuk 6 eurót vagy egy ennek megfelelő, forintban kifejezett összeget szeretnénk kifizetni a pizzáért. A kérdés az, hogy milyen árfolyamon kapjuk ilyenkor az eurót?

A Magyar Nemzeti Bank ügyfélszolgálatához az elmúlt időszakban több, a külföldi bankkártyatranzakciók helyszíni átszámítását érintő ügyféljelzés is érkezett. A fogyasztók jellemzően nem kaptak megfelelő tájékoztatást a helyszíni valutaátváltási szolgáltatás kedvezőtlen feltételeiről, s előfordult az is, hogy a külföldi készpénzkiadó automata (ATM) – ellentétben a vonatkozó európai uniós szabályozással – kizárólag az üzemeltető által meghatározott árfolyamon átszámított forintösszeg elfogadását tette lehetővé.

Mi fán terem a DCC?

A külföldön is egyre gyakrabban előforduló, bankkártya tranzakciókhoz (vásárlás, készpénzfelvétel) kapcsolódó helyszíni átváltás (más néven: dinamikus valutakonverzió, DCC) a fogyasztó döntésétől függően választható, a kártyaleolvasó (POS) terminál vagy ATM által felkínált – többletköltségekkel járó – kényelmi szolgáltatás. A DCC-t nyújtó készülékek a bankkártya első 6 számjegye alapján azonosítják a kártyakibocsátó országot, s a bankkártya pénznemét, s az üzemeltetést végző külföldi szolgáltató által meghatározott árfolyamon azonnal átszámítják a vásárlás (vagy készpénzfelvétel) összegét forintra is.

Ez tulajdonképpen egy kényelmi szolgáltatás: ha nem vagyunk tisztában vele, hogy a bankunk a példában említett 6 eurós kifizetést milyen árfolyamon váltja majd forintra, azaz végeredményben mennyit von majd le a forintban vezetett számlánkról, segíthet a DCC: itt ugyanis egyből látjuk a forintban kifejezett végeredményt, tudjuk, hogy mennyit is költöttünk el forintszámlánkról az olasz pizzáért. Csakhogy ez a  kényelmi szolgáltatás a „hagyományos” átváltáshoz képest gyakorta kedvezőtlenebb árfolyamokkal és extra költségekkel számol, így a tranzakciók indokolatlanul megdrágulhatnak - figyelmeztet friss összeállításában az MNB.

Mi történik, ha forintszámlánkról devizában fizetünk?

A „hagyományos” átváltásnál a kártyatársaságok a külföldi kártyás ügyletek összegét először – függetlenül attól, melyik országban fizettünk – euróban vagy amerikai dollárban terhelik tovább a magyarországi hitelintézet felé. (A Mastercard kártyái esetében euróban, a Visa kártyáinál dollárban történik az elszámolás; ha ettől eltérő pénznemben fizetünk, azt mindig euróra/dollárra konvertálják először.)

Amennyiben a kártyához forint számla kapcsolódik, akkor a hazai bank ezután egy előre meghatározott árfolyamon átváltja a kártyatársaság által küldött összeget forintra. A kártyás fizetéseknél alkalmazott átváltási árfolyamokról – az üzletszabályzatokban, hirdetményekben – a hazai hitelintézeteknek előzetes tájékoztatást kell adni ügyfeleiknek, s a konkrét ügylet adatait is ellenőrizhetővé kell tenniük a számlakivonaton. (A bankoknak viszont csak az általuk alkalmazott árfolyamokról kell tájékoztatniuk, a nemzetközi kártyatársasági elszámolásokhoz tartozó árfolyamokról azok honlapján lehet információt kapni - a VISA-nál itt, a Mastercardnál itt).

A "nem hagyományos", azaz DCC-vel történő fizetésnél viszont nem a saját bankunk (illetve a kártyatársaság) által meghatározott árfolyamot, hanem a szolgáltatást biztosító cég által kitűzött rátát használják a váltáshoz, ami sokszor jóval kedvezőtlenebb.

Ki az a hülye, aki a rosszabb árfolyamot választja? Nem ilyen egyszerű ez

A helyszíni átváltással kalkulált forintösszeget nem kötelező elfogadni. A fogyasztó minden esetben dönthet úgy – s e lehetőséget az ATM vagy POS kijelzőjén is jól láthatóan meg kell jeleníteni –, hogy a vásárlás ellenértéket az adott ország helyi pénzében fizeti ki. Ebben az esetben a vásárlási összeg forintra átszámítása és bankszámlára terhelése a – jellemzően kedvezőbb árfolyamú – „hagyományos” kártyatársasági (pl. VISA, MasterCard) és banki átváltással történik.

Ez a választási lehetőség szépen hangzik, csakhogy az ember sokszor nem tudja, milyen árfolyammal számol a bankja, azaz a példában szereplő 6 eurós fizetés a végén majd hány forintos levonást jelent a számláján - ezt jó esetben a vásárlást követő SMS-ből tudjuk csak meg, vagy pedig az internetbankból, esetleg a havi számlakivonatból, amikor hazaértünk. Ehhez képest a DCC az azonnali forint-átszámítással átláthatóbbá teszi a vásárlást, készpénzfelvételt (hiszen már a tranzakcióval egyidejűleg látjuk a számlánkról levonandó fix forintösszeget).

Különösen kisebb összegű fizetésnél hajlamos az ember a "tutira" menni, mégiscsak könnyebb értékelni egy forintban kifejezett összeget, főleg ha év közben egyébként egyáltalán nem vagyunk naprakészek a devizaárfolyamok alakulásában - ezért az információért viszont sokszor súlyos váltási költséget fizetünk. A döntést egyébként sokszor az is megnehezíti, ha a váltási árfolyamot nem a szokásos EUR/HUF formában, hanem HUF/EUR-ban adják meg - ki tudja eldönteni első ránézésre, hogy 1 forintért 0,0030695819 euró az jó vételnek számít-e? (Ez egyébként 325,77 forintos eurót jelent.)

Mire figyeljünk?

A DCC gyakran magasabb költséggel jár az üzemeltetést végző külföldi szolgáltató díja, valamint a kártyabirtokos szempontjából rendkívül kedvezőtlen árfolyam miatt, mintha a helyi pénzben történő fizetést és a saját bankunk általi átváltást választanánk - összegzi a tapasztalatokat az MNB összeállítása.

Azt javasolják: utazás előtt tájékozódjunk a célország kártyaelfogadási szokásairól, illetve a bankkártyaműveletekhez kapcsolódó átváltási árfolyamokról, egyéb költségekről, díjakról. A bankok honlapján általában könnyen meg lehet találni a devizaárfolyamokat, az eladásin fogják konvertálni eurós vagy dolláros költéseinket (más pénznemben történő költéseinket a kártyatársaságok euróra vagy dollárra váltják, és így továbbítják bankunknak).

Ez persze napról napra változik, de legalább egy képünk legyen arról, hogy mennyiért ad majd nekünk egy eurót a bankunk. Dönthetünk úgy, hogy a DCC segítségével már a vásárlás előtt pontosan meg akarjuk tudni a számlánkat terhelő forintösszeget, de kerüljük el az esetleges kellemetlen meglepetést: ha ezt az opciót választjuk, válasszuk tudatosan, a bank ajánlatának ismeretében.