Cikkünk első részében a madridi közlekedésről, a gasztronómiáról, a város hangulatáról és élhetőségéről, a valóban létező erős középosztályról írtunk – itt olvashatja:

A művészet arany háromszöge: a madridi múzeumok

Egyéni preferencia kérdése, de mi mindig úgy választunk úticélt, hogy jó kiállításokat is meglátogathassunk. Madridban természetesen a bőség zavara áll fenn, nem kell nagyítóval keresni a jobbnál jobb lehetőségeket.

Triángulo del Arte, vagy Triángulo de Oro – a Művészet Háromszöge, Arany Háromszög. Madridban ennek a háromszögnek a csúcsai a három Museo Nacional, melyekbe akár kombinált belépőt is vásárolhatunk 41,90 euróért. Közülük a leghíresebb a Prado: a világ három legfontosabb művészeti galériájának egyike, és a leglátogatottabb spanyol múzeum. A 15-19. századi európai művészek festményei közül elképesztő a felhozatal. 

Mi mégis a másik kettőben jártunk – tekintve hogy rajongásunk tárgya elsősorban a 20. századi művészet. Természetesen ha elegendő idő állt volna rendelkezésünkre, biztosan beterveztük volna a Pradót is.

A Reina Sofía múzeum a 20. századi és kortárs művészet spanyol múzeuma. Fantasztikus a gyűjtemény, lehetetlen lenne felsorolni a kiállított művészeket, főleg a műremekeket. Dalí, Miró művei közül olyanokat is láthatunk, amelyek biztosan nem jöttek szembe velünk máshol. Komoly meglepetéseket okozott, amikor az általunk ismert, más kiállításokon látott műalkotásoktól hangulatban, stílusban merőben eltérő képeket is csodálhattunk. Aki például Salvador Dalítól csak a szürrealista alkotásokat ismeri, elfolyó órákra vagy groteszk alakokra számít a festő névtáblája mellett, arra nagy meglepetés vár a Reina Sofíában. 

Képgaléria

Természetesen Picasso munkássága is megjelenik a múzeumban, számos különleges képet láthatunk a festőtől, ismerteket és kevésbé ismerteket. A második emeleten pedig megtaláljuk az egyik leghíresebbet: a grandiózus Guernicát.

A 3,5 méter magas, közel 8 méter hosszú festmény hangulata élőben leírhatatlan;

egy órát is el lehetne tölteni a megrendítő, a háború borzalmait megjelenítő alkotás előtt. A belépő felnőtteknek 12 euró, és nagyon megéri az árát.

Képgaléria

A Reina Sofía mellett a négynapos látogatásba a Thyssen-Bornemisza múzeum fért még bele, amelynek a gyűjteményében a tizenharmadik századtól a huszadik századig találunk műremekeket. Míg a Reina Sofía egyszeri látogatás során is befogadható mennyiségben tartalmazza a művészetet, a Thyssen-Bornemiszáról ez már nem mondható el: olyan mennyiségben állítanak ki festményeket, szobrokat, hogy képtelenség egy nap alatt mindet befogadni. Van Eyck, Dürer, Caravaggio, Rembrandt, Canaletto, Monet, Degas, Van Gogh, Gauguin – sokáig lehetne sorolni a kiállított művészeket és műveiket. 

Ebben a múzeumban is a 20. századra koncentráltunk (Cezanne, Matisse, Picasso, Kirchner, Kandinszkij, Schiele, Chagall, Grosz, Ernst, Miró, Mondrian, Dalí, Moholy-Nagy és mások – tényleg végtelen a lista), de számos csoda mellett Van Gogh máshol nem látott szenzációs képeit is kár lett volna kihagyni... Breaking Bad-rajongóknak pedig egy érdekesség: annak a Georgia O’Keefe-nek is látható itt több festménye, akinek a kiállítására szerette volna elvinni Jesse Pinkmant barátnője – de Jesse ehelyett inkább 4 napig methet főzött Walttal a sivatagban.

A Thyssen-Bornemisza család által hét évtized alatt összegyűjtött közel 1000 műalkotást 14 euróért tekinthetjük meg –

ez ár-érték arányban verhetetlen, az egy négyzetméterre eső csoda talán itt a legtöbb az általunk valaha látott múzeum közül.

Képgaléria

Bónusz kulturális ajánlatként javasoljuk a madridi opera programjának átböngészését indulás előtt: vannak nagyon ígéretes darabok, magas színvonalú produkciók, érdemes az egyik estére jegyet venni. Maga az épület nem olyan díszes, mint a miénk, az aljában pedig egy Starbucks kávézót találunk – ami kisebb kultúrsokkot okozott, teljesen idegennek tűnik a filozófiája, fogalmunk sincs, hogy kerülhet egy ilyen vendéglátóhely a Teatro Realba.

Kár lenne kihagyni a királyi palota mellett álló Almudena katedrálist (Catedral de Santa María la Real de la Almudena), ami a megszokott templom-élménynél modernségével ad többet. Különösen a festett üvegablakok ragadják meg a szemet, amelyek szokatlanul újszerű ábrázolásmóddal mutatják be a bibliai témákat, személyeket.

Képgaléria

Ahová nem jutottunk be, de érdemes lehet megnézni, az a különleges történetű Debod templom – ez

egy ősi egyiptomi templom, amit a 20. században ajándékoztak Spanyolországnak, és kövenként szállították át Madridba.

Kivilágítva gyönyörű, a kilátás a városra csodálatos, akkor is érdemes idelátogatni, ha nem jutunk be a templomba – nagyon kicsi a befogadóképessége, egyszerre csak 15 ember tartózkodhat bent, érdemes legalább egy (csúcsidőszakban több) napra előre helyet foglalni, ha belülről is szeretnénk megnézni.

Megnéztük a királlyal az őrségváltást – egy különleges palota, némi PR-ral

Madridban járva a múzeumok mellett a Királyi Palota meglátogatása is kihagyhatatlan. Nagy szerencsénk van, ha a hónap első szerdáján járunk a környéken: ilyenkor díszes, zenés őrségváltás van, a közel egy órás ceremónián több mint 400 gyalogos és 100 lovas katona vonul fel. (A többi szerdán is van őrségváltás, de kevésbé pompázatos, hét percen át tart, lényegesen kisebb felhajtással.) 

Az őrségváltás délben kezdődik, a végén még egy kisebb koncertet is ad a katonazenekar. Mi éppen belecsöppentünk a ceremóniába, ami valóban látványos volt –

még VI. Fülöp király is kijött a kapu elé lányával és vendégeivel megtekinteni az eseményt.

Képgaléria

A palota egyébként kívülről gyönyörű látvány, belülről pedig még inkább az. Más kastélyokhoz képest van egy különleges miliője, amit nehéz pontosan körülírni, de nagy valószínűséggel abból fakad, hogy a palotát a mai napig használják. Egy kisebb része a királyi család számára lakható (és így nem látogatható), bár nem tartózkodnak itt folyamatosan. Nagyobb része látogatható és bejárható, de a nagyobb ünnepségek, királyi fogadások idején a teljes épület valóban használatba kerül: a király és vendégei ugyanazon az ajtón lépnek be, amin mi is, a nagyteremben lévő óriási asztalnál tartják az ebédeket, vacsorákat. Az, hogy a kiállított tárgyak egy része nem csak dísztárgy, hanem valóban használati tárgy, érdekesebbé teszi az egészet. 

A különböző termek változatos tematika szerint vannak berendezve, feldíszítve; állapotuk kifogástalan, díszítésük pompás, a csillárok varázslatosak. A festmények, bútorok, kárpitok, a kiállított porcelánok, étkészletek különlegesek, a zeneszobában több Stradivari-hegedűt is megcsodálhatunk. Megtekinthetjük az eredeti spanyol koronaékszereket, megismerhetjük a koronázási ceremónia menetét. Mindezt időről időre használatba is veszik – talán ez adja a megmagyarázhatatlan pluszt a palotához.

Képgaléria

Az épületet erőteljesen használja PR-célokra a királyi család: a korábbi uralkodók portréi, életük bemutatása mellett a jelenlegi király, VI. Fülöp életének, trónra lépésének, uralkodói cselekedeteinek is sok teret szentelnek. Gyakorlatilag egy komplett reklámfilmet is levetítenek a király tetteiről, Letícia királyné jótékonysági akcióiról – emellett plakátok, tablók népszerűsítik Fülöpöt, és már most aktívan készítik fel a népet a trónöröklésre. Fülöpöt elsőszülött lánya, Leonóra, Asztúria hercegnője követi majd Spanyolország élén.

A „köztársaság-lakóknak” mindig érdekes (vagy fura?) látni egy működő, élő királyság lenyomatát és megjelenését; a madridi királyi palota segít átérezni, milyen is egy monarchia.

Puskás öröksége a világ legnépszerűbb futballszentélyében

A városban nem csak a palota királyi – számos épület, intézmény nevében szerepel a „Real” szó. Közülük is a leghíresebb a focicsapat: a Magyarországon „királyi gárda” néven is emlegetett Real Madrid túlzás nélkül egy intézmény. Nem csak Madrid, hanem talán a világ legnépszerűbb, de minden bizonnyal legismertebb futballcsapata. 

Szurkolói nem csak egy városból vagy épp egy országból kerülnek ki: egyes becslések szerint világszerte több mint 400 millió rajongója van a klubnak. Social media felületeiket több mint 360 millióan követik. Magyarországról is sokan utaznak szervezett túrák vagy privát utak keretében csak azért Madridba, hogy elmenjenek egy meccsre. Szállodánk 10 perces sétára volt a Santiago Bernabéu Stadiontól; távozásunk napja pedig egybeesett a Real Madrid – Atlético de Madrid derbi napjával, ennek megfelelően a szállodai reggelinél már bőven lehetett Madrid-mezes turistákkal találkozni.

Képgaléria

Stadiontúra nélkül is lépten-nyomon a Real Madridba botlunk a városban: rengeteg boltban árulnak szurkolói felszereléseket, mezeket, sálakat, emléktárgyakat – ezek között kínai üzletek és hivatalos Real Madrid-shopok is találhatóak. Nem nagyon van olyan szuvenírbolt, ahol ne lehetne legalább realos hűtőmágnest kapni… A városlakók nem feledkeznek meg a korábbi legendáikról sem, így Cristiano Ronaldóról is láthatunk látványos street art produkciókat.

A Real stadionját 2019-ben kezdték felújítani, jelenleg az utolsó simításoknál jár a projekt. A nézőteret teljesen megnyitották már, a stadiontúrán egyes részek (például az öltözők) még nem látogathatóak. Ezzel együtt is különleges élmény a stadiontúra. Nem kellett sokat gondolkodni a kiállítási tárgyakon: elképesztő mennyiségű serleg, kupa, érem áll rendelkezésre.

A Real Madrid mindent megnyert már, amit csak lehetett – még olyan trófeáik is vannak, amelyek más kluboknak nincsenek.

Ilyen például az Alfredo Di Stéfano által 1989-ben elnyert Szuper Aranylabda (az elmúlt három évtized legjobb játékosának járt a díj) vagy a 20. század legjobb klubjának járó FIFA-díj, amit 2000-ben ítéltek oda a Realnak.

Képgaléria

A magyar látogatók szívét melengethetik a Puskás Ferenc pályafutását felelevenítő kiállításrészek; Öcsi 1958 és 1966 között erősítette a Realt, 180 meccsen 156 gólt lőtt, legendaként emlékeznek rá és emlékeznek meg róla. Láthatjuk Puskás 10-es számú mezét és azt a BEK-serleget, amelyet 1960-ban úgy hódított el a klub, hogy Puskás 4 gólt vágott az Eintracht Frankfurtnak.

Emellett interaktív táblák, óriási kivetítők várják a látogatókat, amelyekről mindent megtudhatunk a klub történelme mellett a jelenlegi játékosokról is. Lehet fotózkodni a BL-serleggel, bejárható a VIP-részleg is.

Képgaléria

A valódi futballrajongóknak mégis az a legnagyobb élmény, amikor a lelátókra kimehetnek: a stadion több mint 80 ezres, de a legfelső sorokból is jól élvezhető a meccs (cserébe elég meredekek a lelátók). Modern kivetítők is segítik a meccsélményt – a hangulat teltház esetén hátborzongató lehet. A teltház pedig garantált, aki szeretne a helyszínen szurkolni, az jó előre gondoskodjon a jegyvásárlásról! A szurkolói shopból kifelé jövet jegyüzérek is kínálgatnak belépőket – bár hallottunk olyanról, aki ilyen beszerzés után jutott be egy meccsre, sosem mernénk megkockáztatni a feketepiaci beszerzést, borsos áron, bármiféle garancia nélkül.

Képgaléria

Szurkolói csoportok tagjai ne felejtsenek matricát ragasztani a stadion környékén található villanyoszlopokra – bent a stadionban erre nem igazán nyílik lehetőség, minden patikatiszta, ránézésre bármilyen kiragasztott matrica csak pár órát maradna a helyén.

A piac, amit még Orbán Viktor sem tudott kihagyni

Madrid leghíresebb piaca a Mercado San Miguel – amellett, hogy sok turista keresi fel, és a forgalmasabb időszakokban csak tyúklépésben lehet haladni, rengeteg helyi is ücsörög itt a kis asztaloknál egy pohár borral és némi hallal vagy sonkával, olivabogyóval. Érdekesség, hogy gyakorlatilag fél nappal utánunk járt itt a magyar miniszterelnök – nekünk persze nem szereztek kényelmes ülőhelyet az asztaloknál a testőrök, és nem találkoztunk véletlenszerűen Orbán-rajongó spanyolokkal és kint tanuló magyar diákokkal sem.

Képgaléria

A miniszterelnök mindenesetre jól választott: bár az árak itt kissé borsosak (ahogy az a hasonló központi piacokon lenni szokott), de mindenképp érdemes megnézni a San Miguelt a fantasztikus hús-, hal-, zöldség- és gyümölcs-választék miatt. Helyi finomságokat, sült és főtt ételeket is kóstolhatunk itt, de akár egy tál osztrigával és egy pohár pezsgővel is lazíthatunk.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.