Ha Spanyolország, akkor miért nem Madrid?
Spanyolországnak számos olyan városa, régiója van, ami csábítja a turistákat, a főváros azonban érdekes módon nem szokott az elsők között lenni a választásnál. A Privátbankár Világjáró járt már a csodálatos Barcelonában, Andalúziában (katasztrófa előtt és után), Valenciában, a Kanári-szigeteken, Santiago de Compostelában, sőt: alaposan dokumentálva végigjártuk az El Camino zarándokutat is. És még így is maradtak olyan részei az országnak, amelyek bőven megérnek egy utazást és alapos beszámolót – elég például az Európa gasztronómiai fellegvárának tartott Baszkföldre gondolni, ami feltétlenül bakancslistás célpontunk.
Talán a sok más spanyolországi érdekesség vagy épp a tengerpart hiánya tereli el az utazók figyelmét Madridról – pedig ez a több mint 3 milliós (elővárosok lakossága nélkül!) modern, európai metropolisz mindenképp megér egy látogatást.
Pusztító kánikula és kimaradó járatok: ne nyáron utazzunk!
Első tippünk: ne nyáron menjünk! A gyakorlott utazóknak ez persze már nem újdonság – a klímaváltozás alaposan átírta az utazási szokásokat. Az évnek egyre hosszabb időszakában, egyre szélesebb sávban találhatóak azok az európai nagyvárosok, amelyek klímája élvezhetetlenné tesz bármilyen nyári ott-tartózkodást. Athén, Palermo, Sevilla vonala elviselhetetlen (az északi szélesség 36. és 39. fok közötti sáv), és egyre északabbra kell haladnunk, hogy ez megváltozzon. A nyárnak egyre hosszabb időszakában már Budapesten is kínszenvedés az utcán tartózkodni, pedig a mi fővárosunk a 47. és 48. fok között található... Ezeket a városokat tavasszal, ősszel, esetleg télen érdemes végigjárni.
Madridban február elején a reggeli órákban Budapesthez hasonló, 0-4 fok közötti volt a hőmérséklet, napközben 12-14 fok környékéig melegedett az idő, de ez a napon ennél jóval melegebbnek érződik. A köztéri, napsütötte hőmérők 20 fok fölötti hőmérsékleteket jeleztek. Itt kezdődik a sétálós, városnézős idő.
A nyári utazás ellen szól mostanában az is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy felszáll a repülőnk a tervezett időben – ez egy hosszabb nyaralás esetén is bosszantó, de egy rövidebb, néhány naposra tervezett városnéző utazást végképp tönkretehet, ha 5-6 órával később indul a gépünk, vagy épp kimarad a járat, és a következő elérhető gép csak 1-2 nappal később indul. Így nem jutottunk el augusztusban Stockholmba – ilyen probléma most nem merült fel, pontosan indult és érkezett az oda- és visszaúton is a repülőnk.
Használjuk bátran a tömegközlekedést – van mit nézni az ablakból!
Csak metróvonalból 12 van Madridban – kiválóan be lehet járni velük a várost. Igaz, egyes csomópontokon elég szövevényes aluljáró-labirintussal szembesülhetünk, amit pár utazás után ugyan jól ki lehet ismerni, de a repülőtérről a belvárosba tartó első utunk során közel egy órát a föld alatt töltöttünk… A továbbiakban igyekeztünk a felszíni járatokat előnyben részesíteni amellett, hogy ahová csak lehetett, gyalog mentünk.
Már csak azért is érdemes így tenni, mert építészetileg sokat ad a város. A régi épületek szépek és tiszták, bármerre is járunk: nem nagyon találunk omladozó vakolatot, szmog miatt megfeketedett homlokzatokat. A régi építésű, történelmi épületek mellett városszerte sok a magasház; a felhőkarcoló-szerű épületek nem rondítják el a látványt, hozzátartoznak a városképhez, egy modern európai város hangulatához. Nem csak a modern üvegpaloták törnek az égbe: a Palacio de Cibeles mellett például biztosan sokszor elmegyünk majd, ahogy járjuk a várost – ez az épület panorámakilátóként is szolgál, három euróért pazar kilátás nyílik a városra.
Fotó: Klasszis Média / Kerényi Judit
A tömegközlekedés egyébként megbízható, a buszok sűrűn közlekednek (villamossal nem igazán találkozhatunk) és meglepően tiszták. A Madrid gyakorlatilag teljes területére érvényes, „A” zónás turistabérlet jó vétel – akár egy napra is megvehetjük, a leghosszabb intervallum hét nap. Négy napra például 27 euró a plasztikkártya, amit a metrókapuknál és az elsőajtós felszállást követően a buszokon is le kell csippantanunk.
Fotó: Klasszis Média / Kerényi Judit
Ha valaki (bérelt vagy saját) autóval járná be a várost: széles, sok sávos utak vannak, ezzel együtt előfordulnak dugók, főleg, ha épp otthon játszik a Real Madrid. Komolyabb parkolóhely-vadászatra érdemes számítani, illetve a mediterrán nagyvárosokban megszokott közlekedési kultúrára: nyomni kell a gázt, a felfestések inkább tájékoztató jellegűek, a közlekedés helyi résztvevői a robogóstól a buszosig bármilyen közlekedési helyzetben és napszakban jó eséllyel rátenyerelnek a dudára. A kritikus helyeken védett buszsávok segítik a tömegközlekedést, így busszal vagy taxival is gyorsabban eljuthatunk A-ból B-be, mint autóval.
Ilyen egy európai metropolisz, ilyen az erős középosztály
Ami a város általános hangulatát illeti: ilyen egy igazi, nyüzsgő, élhető, modern európai metropolisz. A világ nagyvárosait élhetőség szempontjából több cég és magazin is rangsorolja; Madrid a Monocle listáján teljesít a legjobban, ahol az ötödik helyet szerezte meg 2024-ben. Három helyet javított – az indoklás szerint annak köszönhetően, hogy jelentős fejlesztéseken esett át, beleértve egy új zöld folyosó kialakítását és közterek megújítását. Kiemelik: a városban 22 Michelin-csillagos étterem és 584 könyvesbolt található, valamint a sportra különösen nagy hangsúlyt fektetnek.
Gasztronómiában jól láthatóan erős a város, rengeteg a jó étterem, és nem csak a drága kategóriában. Tapasozókból érdemes a kevésbé frekventált helyen lévőket választani, a sonkakínálat mindenhol csodálatos. Hamar megértjük a különbséget a diszkontokban kapható, előre csomagolt sonka és a négy éven át érlelt, az étteremben a sonkaállványon vékonyra szeletelt jamón iberico de bellota között.
Fotó: Klasszis Média / Gáspár András
Az éttermek árai gyakorlatilag megfeleltethetőek a hazai, azonos kategóriájú étteremáraknak. A churros mindenhol finom, úton-útfélen kisebb-nagyobb churrosozókba botlunk, általában csoki mártogatóssal kínálják az édességet – nem szabad kihagyni. A Chocolatería San Ginés-ben például 130 éve sütik a churrost – eléggé belejöttek ennyi idő alatt. Érdemes hangsúlyozni, hogy nem csak a spanyol vonal erős Madridban: itt találtuk az általunk valaha kipróbált egyik legjobb olasz éttermet is (amit természetesen olaszok üzemeltetnek).
Egy négynapos látogatáson természetesen nem derül ki, milyen egy városban élni – de az első benyomás alapján nem tűnik túlzónak a Monocle által megítélt ötödik hely. A tömegközlekedés jó, az épületek szépek, rengeteg a kisebb-nagyobb üzlet. Gyakorlatilag a világ összes márkája elérhető a boltokban, az élelmiszer-üzletekben hatalmas a választék.
Miközben a magyar vásárlók kígyózó sorban vártak nemrég arra, hogy bejussanak az ország első Primark-áruházába, Madridban a Grand Vián egy gigantikus, sokemeletes Primark várja a vásárlókat: 12 ezer négyzetméter az alapterülete, önmagában akkora, mint egy kisebb pláza…
Fotó: Klasszis Média / Kerényi Judit
A luxus rajongói az El Corte Inglés épületében shoppingolhatnak – ebben a plázában minden nagyobb luxusmárka üzlete megtalálható, egyebek mellett Cartier, Bvlgari, Dior, Gucci, Hermés, Loewe és Louis Vuitton ruhákat-táskákat-kiegészítőket szerezhetnek be a szokásos horror áron a gazdagok. Számos parfüméria és órás szaküzlet is várja a feneketlen pénztárcájú vásárlókat.
Miközben az Eurostat adatai szerint a spanyol átlagbérek éppen a kétszeresét teszik ki a magyar fizetéseknek, bosszantó látni, hogy az árakban egyáltalán nincs jelentős eltérés – ez az élelmiszerüzletekre és a ruházati üzletekre is igaz.
A legszembetűnőbb különbség (a klímának és az élelmiszeripar állapotának, fejlettségének különbözősége miatt) a zöldségek, gyümölcsök terén van: Madrid tele van kisebb-nagyobb zöldségessel, szinte minden utcában találunk egy párat, ahol olcsón vehetünk nagyon jó árukat. A szállodai reggeliben nem a sokféle helyi sonka vagy épp a churros okozta a legkellemesebb meglepetést, hanem a februárban kapott, mindig tökéletes dinnye, sárgadinnye, ananász, kivi, narancs, szőlő. Ezeket (és az avokádót, articsókát) bármelyik utcai zöldségesnél vagy piacon megkaphatjuk kiváló áron.
A város élhetőségét bizonyítja az is, hogy virágzik a vállalkozói világ. A házak alja tele van kisebb-nagyobb éttermekkel, kocsmákkal – ami nem (csak) turistákkal van tele. A belváros közepétől kifelé haladva jellemzően spanyolok kortyolják a bort és a sört, csipegetik a tapast.
Az éttermeken és kocsmákon kívül rengeteg a kis üzlet is: magyar ésszel felfoghatatlan, hogy él meg ennyi apró műszakicikk-üzlet, órás, cipész, butik, kisbútor-üzlet, barkácsbolt, trafik, zöldséges… virágzik a kisipar, és szinte minden sarkon van egy kis patika.
A várost egy évben több mint 10 millió turista látogatja, de jól látszik, hogy nem az ő kiszolgálásukról szól a madridi élet. Péntek este a helyi bulinegyedben hömpölyög a tömeg – de többnyire spanyol szót hallani, spanyol fiatalokkal van tele az utca. Ilyenkor a gyorsétteremben spanyolul kiabálják a számokat, ha elkészült egy rendelés, mivel a vendégek jó része spanyol.
A tisztaság és rendezettség mellett érdemes szót ejteni a biztonságról is: a rendőrség rendkívül látványosan van jelen a városban, és nem csak a minisztériumok, középületek környékén. Mindenhol, ahol nagyobb tömeg gyűlhet össze, parkol egy-két rendőrautó, posztol egy-két fegyveres. Többször voltunk tanúi autósok vagy épp gyalogosok igazoltatásának. Amikor a bulinegyedben sok lett a gyalogos, és hömpölyögni kezdett a tömeg, lezárták az autósok előtt a forgalmat, rendőrök terelték őket vagy épp segítették a buszok közlekedését. Jól láthatóan nem csak a biztonságra, hanem a biztonság látszatára is odafigyeltek.
Fotó: Klasszis Média / Gáspár András
Röviden úgy lehetne összefoglalni a madridi hangulatot: az itthon mostanában sokat emlegetett, de egyre szűkülő erős középosztály náluk ténylegesen is létezik. Madridban az emberek egyszerűen jól néznek ki.
Persze a bő hárommilliós nagyvárosban láttunk néhány kéregetőt és pár hajléktalannak tűnő embert, de a fiataloktól egészen a legidősebbekig nagyjából mindenki meghökkentően rendezettnek, jól öltözöttnek tűnt – nem nagyon vannak lepukkant és szakadt emberek, nem a világfájdalom ül ki az arcokra, amitől mi is jobban érezzük magunkat egy kicsit. Bár nem mondhatnánk, hogy a helyi Kőbánya külsőt is alaposan bejártuk, de ha a központból bármelyik irányba tömegközlekedünk háromnegyed órát, nagyjából ugyanezt fogjuk tapasztalni mindenhol.
Az utcazenészek és a jelmezbe öltözött emberek városa
Koldusokkal tehát nem igazán találkozni, mégis vannak olyanok, akik az utcán próbálják megkeresni a pénzüket – ezt azonban kifejezetten szórakoztató módon teszik. Madridban rengeteg utcazenésszel találkoztunk, akik meglepően magas színvonalon játszottak. A legnépszerűbb hangszer talán a hegedű, de hallottunk gitárost, kürtöst is, valaki pedig dudajátékkal szórakoztatta az utca népét.
Még metrókocsikban is játszanak utcazenészek – egyáltalán nem tolakodóan tarhálnak, hanem eljátszanak egy-két számot, aztán átszállnak egy másik kocsiba. Ha kapnak pénzt, megköszönik, ha nem, hát nem.
Fotó: Klasszis Média / Gáspár András
A másik utcai pénzkeresési módszer nekünk újdonságnak hatott, de mint minden trend, vélhetően ez is gyorsan begyűrűzik majd hozzánk. Ez pedig az óriási, embernagyságúnál is nagyobb jelmezes figurák hada. Először egy hatalmas gorillát láttunk az utcán, ami hátulról teljesen élethűnek tűnt, később a jegesmedvétől a rajzfilmhősökön át a Transformers-robotig számos integető figurával találkoztunk. Lehet velük fotózkodni, cserébe örülnek, ha némi aprót dobunk a kalapjukba.
Fotó: Klasszis Média / Kerényi Judit
A művészet arany háromszöge elképesztő gyűjteményekkel, egy modern katedrális, egy különleges királyi palota némi monarchia-PR-ral, Puskás Öcsi valódi öröksége a világ legnépszerűbb futballszentélyében és a piac, amit még Orbán Viktor sem tudott kihagyni – a madridi látnivalókról a Világjáró következő cikkében olvashatnak!
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.
Aiwanger halálának körülményei egyelőre tisztázatlanok. 
