Belépés a szent kapun – különleges karácsony Santiago de Compostela katedrálisában

Santiago de Compostela különleges helyet foglal el a szívemben, mivel a camino zarándokutak célállomása, szent hely, a katolikus világ harmadik legfontosabb zarándokhelye Jeruzsálem és Róma után. Az első caminóm után ez a mitikus út, belső ösvény és külső nyomvonal új-és újabb utakra sarkalt, a szenvedélyemmé vált.

A városba egyszerre sokan, manapság naponta több ezren érkeznek meg, hosszabb vagy rövidebb utak megtétele után. A zarándokok mindenütt jelen vannak a történelmi városközpontban, és leginkább a Szent Jakab-katedrális előtti téren. Nagy érzelmek is felszabadulnak, amiben benne van az öröm, az elégedettség, de az újonnan szerzett barátoktól, ismerősöktől és magától az élménytől való búcsú szomorúsága is.

Szent Jakab apostol sírja

A város katedrálisában van Szent Jakab apostol feltételezett sírja. Ennek a sírnak a felkeresése a zarándok útjának beteljesülése, a gyalogos vándorlás úticélja.

Hivatalosan a zarándoklat megtehető lóháton is, ami érzésem szerint talán a tehetősebbekkel (nemesekkel) való kivételezést jelenthette a múltban. Lovassal többel találkoztam, lovas zarándokkal azonban még nem. A modern kivétel a kerékpár.

Én a magam részéről a gyaloglásra szavazok – a kerékpáros zarándoklatot nehezen tudom összeegyeztetni egy majd ezeréves hagyománnyal. Nekem utóbbi túl modern és gyors. Igaz, egyszer találkoztam egy szimpatikus lengyel kerékpáros csapattal az Öröm Hegyén, a Monte do Gozón, ahonnan először lehet megpillantani a katedrálist, ha a leghagyományosabb, francia úton közelítünk.

Az apostol az oltár alatti kriptában, díszes koporsóban nyugszik. Legfőbb dísze egy csillag. A legenda szerint, miután meghalt a Szentföldön, tanítványai a mai Galícia területére hozták testét, oda, ahol térített. A zarándokok közt keringő elbeszélések egyik változata szerint megérkezése előtt a hajójuk viharba került, de megmenekült, mivel kagylók fedték be, egy másik változat szerint csak az apostol teste menekült meg, azt fedték be a kagylók.

A kagyló a zarándokok jelképévé vált. A legelterjedtebb verzió szerint a kagyló a tengert jelképezi, ahová a katedrális felkeresése után a zarándoknak el kell menni, hogy a tengerparton régi ruháit elégetve újjászülessen. Modern korunkban az ilyen tűzrakás tilos, ráadásul a műanyag ruhák másképp égnének... Meg kell elégedjünk a belső megújulással.

A szent sírhoz lépcső vezet le az egyik oldalt, itt kell a katedrálison belül sorban állni, míg a másik oldalon lehet feljönni. Ennek még később szerepe lesz!

A katedrális kapui

A katedrális uralja a belvárost. Hatalmas építmény. Most már ismét fel lehet menni a tetejére, amit nagy kőlapok fednek, nem túl nagy lejtéssel. Így lehet sétálni rajtuk, persze csak vezetett csoportokkal, mert fő a turisták biztonsága. Innen igen szép kilátás nyílik a városra, a szomszédos hegyekre és a háztetőkre. Érdekes módon a katedrális épületébe nem az előtte lévő főtérre nyíló hatalmas ajtón keresztül lehet bejutni, az mindig zárva van.

Tulajdonképp két kapu van itt: a külső – amit zárva tartanak – védi a belsőt, ami nem más, mint a Pórtico da Gloria, ami a helyi, gallego nyelven a dicsőség kapuját jelenti.

Ez egy három boltíves kapu míves faragott oszlopokkal, amely az eredeti bejárat volt. De hogy ne kezdje ki az időjárás, egy külsővel védték meg. A templomot 1075 és 1211 között építették, és a faragott kapu is ekkorra készült el. Most kordonnal választják le a templom belsőjétől. Külön jegy ellenében látogatható, egyszerre csak kisebb csoportokban.

Az érdeklődők tulajdonképp a két kapu közé mehetnek be – a belső kaput „kívülről” nézhetik. Mivel a Pórtico da Glorián nincs ajtó, érdekes látvány a templom belsőjéből szemlélve, hogy a látogatók befelé fényképeznek valamit, ami bentről nem látható.

A katedrális kelet-nyugati irányba tájolt. A mai főbejárat a déli kapu. Itt lehet sorba állni a bejutáshoz. Ha a zarándokmisére szeretnénk menni, akkor a májustól szeptemberig tartó főszezonban nem árt legalább fél órával előbb érkezni, hogy biztos bejussunk. Az északi kapu – és természetesen a keleti térre nyíló ajándékbolt – szolgál a távozásra. A katedrálisnak van keleti kapuja is, a királyi kapu, amely szintén külön látogatható.

Történetünk szempontjából fontos, hogy létezik egy szent kapu is, ami a többihez képest inkább csak egy nagy ajtó. Egy nagy fémajtó, ami csak ritkán, az úgynevezett szent években tárja fel magát.

A szent kapu, amely inkább csak ajtó

A szent kapunak kezdetben más neve volt, és a megbocsátás kapujaként is ismert. A szent sírtól feljövet ezen az ajtón keresztül lehet a legrövidebb módon, kelet felé távozni. Ennek szimbolikus, az újjászületéssel kapcsolatos jelentőséget tulajdoníthatunk. A zarándok ugyanis így feljön a fénybe. A sírból való kilépés a megváltást és az új életet jelenti. Egy átépítés során kissé megváltozott az ajtó helye, az eredeti helyszínt egy nyolcszögletű csillag jelzi a kőpadlón.

Igen ám, de ez a kapu nincs mindig nyitva. Azokban az években nyitják csak ki, amikor Szent Jakab napja, július 25-e vasárnapra esik.

Továbbá a katedrálisba az ajtón keresztül belépő zarándokok teljes búcsút kapnak, amelyet III. Sándor pápa 1179-es, Regis aeterni című bullájában rendelt el. A szent évek 5-6-5 és 11 évenként követik egymást. Évszázadunk első szent évei a következőek: 2004, 2010, 2021, 2027, 2032 és 2038. A szent kapu ezekben az években volt és lesz nyitva.

2021: koronavírus és a pápa

A caminós pályafutásomat 2018-ban kezdtem, és nagyjából évenként tértem vissza, azonban a koronavírus világjárvány közbeszólt. A szent években sokkal többen indulnak zarándokútra, és én is vártam, hogy megéljem, amit addig még nem.

Amikor a caminóra gondoltam, mindig eszembe jutott a szent kapu. Vajon mennyiben más itt belépni?

Gondolom ez azok számára fontosabb, akik visszatérő gyaloglók, zarándokok. Azonban általánosabban is feltehetjük a kérdést: mennyiben más egy ünnepi év, egy különleges alkalom?

2021 nyarán enyhült a covid szorítása, így újra feléledt a remény, hogy mehetek. Mindenképp szerettem volna még az év vége előtt megtenni a legalább 100 kilométeres utat, ugyanis ennyi kell a compostela, azaz a bizonyítvány, oklevél vagy igazolás megszerzéséhez.

December épp két hullám közé esett, és a portugál utat választottam. Portóból indultam a katedrálishoz, tíz napot gyalogolva. A Portugáliába való beutazáshoz három oltást kértek, így hát elmentem a harmadikra és letöltöttem a mobilalkalmazást is, ami az éttermekbe való bejutáshoz kellett. Kérték is a pincérek, Portugáliában mindig, a spanyoloknál kevésbé.

Úgy választottam ki a kezdés időpontját, hogy karácsonyra érjek Santiagóba, abban az évben ott szerettem volna tölteni az ünnepet.

Ez számomra még jelentősebbé, belsőségesebbé tette az utat, amit végig karácsonyi díszítések és az ünnepi készülődés szegélyeztek. Kevesekkel találkoztam, de van, akivel azóta is megmaradt a kapcsolat, és újra láttuk egymást.

És beléptem a kapun 

Nagy szerencsém volt a decemberi caminómmal: hihetetlen módon az óceáni klíma ellenére sem esett az eső tíz napig. Viszont Santiagóba érve szinte nem is akarta abbahagyni.

Nagy lendülettel érkeztem teljes menetfelszerelésben a katedrálishoz. Örültem, és a szent kapu felé vettem az utam. Addig csak a külső vasrácsot láttam kívülről, és nem gondoltam, hogy a kapu valójában egy ajtó. Nyitva volt! A karácsony közelsége, a járvány és a szemerkélő eső miatt csak kevesen voltak. Beléptem. Ekkor rám szólt a biztonság őr:

Hátizsákkal nem szabad ide bejönni!

Megszeppenve kibaktattam. Nem erre számítottam. Úgy éreztem, kidobtak. De aztán eszembe jutott, hogy ez a szabály.

Az őr mondatán és az érzelmi feszültségemen még sokáig gondolkodtam. Talán évek múlva jöttem rá, hogy a közvetlen értelmén túl mit is jelenthet ez a mondat.

Akkor mindenesetre nyugtáztam, hogy sikerült megérkezéskor egyből belépnem a kapun. Másnap bejártam a katedrálist és többször is bementem a nyitott ajtón – már betartva a szabályt, csomag nélkül.

Harmadnap természetesen elmentem az éjféli misére a katedrálisba. Különleges hely, ünnepi alkalom, kivételes helyzet.

A koronavírusra való tekintettel a pápa a 2022-es évet  is szent évvé nyilvánította. De az előző évi feledhetetlen karácsonyi élmény után számomra nem ez volt az igazi szent év, Jakab napja is hétfőre esett. Ebben az évben nem is mentem caminózni.

Az összes Világjáró-cikk itt érhető el. A Világjáró Extrát, amelyben az idei Caminót meséltük el napról napra, pedig itt olvashatják. Boldog Ünnepeket kívánunk!