Most már véglegesen itt a tavasz, így kimozdulhatunk téli kuckónkból, és egy kis pénzzel nekivághatunk tágabb otthonunknak, Európának.
A következő hetekben bemutatunk néhány várost vagy régiót, amelyek kellemes célpontok lehetnek tavasszal és kora nyáron, és ahova – ha időben foglalunk repülőjegyet vagy elcsípünk egy last minute ajánlatot – relatív olcsón és egyszerűen eljuthatunk. Mivel népszerű, de nem exkluzív városokról lesz szó, szállásokból is bőven válogathatunk pénztárcánknak és igényeinknek megfelelően.
Nézzünk először egy ízig-vérig mediterrán várost, Barcelonát!
A Földközi-tenger partján, Spanyolország északkeleti részén fekvő metropoliszról nem könnyű újat írni, hiszen már hosszú évek óta az egyik legtrendibb turisztikai célpont nem csak Európában, hanem az egész világon. Csak tavaly 9,7 millió, azaz egy magyarországnyi látogatót fogadott, ami őrült nagy szám.
Turizmus és identitás
Nem csoda, hogy a helyieknél kezd betelni a pohár: néhány éve turistaellenes graffitik tűntek fel a közterületeken és tüntetések is voltak az „invázió” ellen, tavaly nyáron pedig megrendszabályozták a turistahadakat, például bizonyos utcákban tovább korlátozták a csoportok létszámát és csendesebb nézelődésre kérték őket.
A tömegturizmus kétségkívül óriási pénzeket hoz, de könnyen kiszívhatja a város lelkét és elrejtheti annak eredeti arcát. Helyiként pedig tényleg fárasztó lehet éjjel-nappal turistatömegeket kerülgetni.
Mindezt nem csak a világhíres sétányon, a La Ramblán kószálva érezhetjük, hanem például az FC Barcelona otthonában, a Camp Nouban is. A nagy múltú stadion mára turistaattrakció lett, a meccseken pedig jelentős részben nemzetközi közönség szurkol – ha szurkol – egy jelentős részben nemzetközi csapatnak. (Az alternatívát a baszk gyökereit a pályán is megőrző, bilbaói Athletic Club jelenti, de róluk majd máskor lesz szó.)
Ezzel együtt persze még érvényes a stadion nézőterére tetovált szlogen, a „Mes que un club”, azaz „Több mint egy klub”. A Barca még mindig a katalán nemzet és függetlenségi törekvés egyik jelképe, sikere a katalán nemzet sikere. A nagy derbi a spanyol elnyomás jelképével, a Real Madriddal sokáig vérre ment, és manapság sem babazsúr – még akkor sem, ha ma már főleg külföldi „zsoldosok” küzdenek egymással a gyepen.
De visszatérve a városra, Barcelona a tömegturizmus ellenére is kiváló célpont főleg akkor, ha nem a legzsúfoltabb időszakban és a legnagyobb hőségben, hanem például tavasszal megyünk, és próbálunk a szépségeire koncentrálni.
A mediterrán hangulat, a kellemes klíma, a tengerpart, a kultúra és a csodás építészet továbbra is megvan, így csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki az útból.
Vissza a középkorba
Személyes kedvencem a város legrégebbi része, a gótikus negyed (Barri Gótic vagy Barrio Gótico), amely egyenesen a középkorba repít vissza. A naptól védett, labirintusszerű, szűk utcákon sétálva elképzelhetjük, hogy milyen lehetett itt az élet sok száz évvel ezelőtt, amikor még nem csipszet csócsáló turisták csörtettek az ódon falak között, hanem Jordi kergetőzött Francescával.
A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy a negyed számos gótikus épülete állítólag nem a középkorra nyúlik vissza, hanem a 19. század végi, 20. századi eleji újjá- és átépítés során nyerte el mai formáját. A végeredmény azonban így is lenyűgöző.
A negyed kiváló helyszín történelmi és egyéb, különös tematikájú filmeknek is. Részben itt forgatták például Tom Tykwer rendezésében a Patrick Süskind bestselleréből, A Parfüm: egy gyilkos története című regényből készült filmet, amelyben a főhős meglehetősen formabontó módon és céllal szaglászik fiatal nők után. (A történet persze ennél jóval többről szól, de erről győzödjön meg mindenki maga.) És itt vették fel az Evanescence gótikus rockbanda érfelvágós balladájának, a My Immortalnak a videóklipjét is, amely a kétezres évek elejének egyik ikonikus dala, nézettsége pedig 900 millió (!) felett jár a Youtube-on.
Foci és művészet
Ha már Barcelonában vagyunk, akkor a tömeg ellenére is érdemes legalább egyszer végigtrappolni a La Ramblán, sétálni egyet a tengerparton, felmászni a Kolumbusz-emlékműre és beülni egy eldugott étterembe – bár ez a szó ott nehezen értelmezhető, mi még anno találtunk néhány kellemesen csendes helyet.
Ajánlott elmerülni a katalán modernizmus legismertebb alakjának, Antoni Gaudínak szépséges életművében is. És itt nem csak a város jelképére, az égbe nyúló Sagrada Famíliára gondolok, hanem a Güell Parkra és a Casa Batllóra is. Utóbbi kettőben jártam, mindkettő nagy élmény, még sok év távlatából is.
Mintha egy mesés, de mégis valóságos világba csöppentünk volna, amely rezonál valamire a tudatunk mélyén és mindörökre velünk marad.
És ne hagyjuk ki persze a felújítás előtt álló Camp Nout sem, ahol ha Messit már nem is, de az ifjú titánokat, Gavit és társait megcsodálhatjuk. A Real Sociedad elleni májusi rangadóra például még most is vehetünk jegyet, a legfelső karéjba 89 euróért (33 ezer forint), a kapu mögé 109 euróért (41 ezer forint). A főtribünre szóló, 209 eurós (78 ezer forint) biléták már elkeltek.
Ha pedig befizetünk egy stadiontúrára, nem csak a raklapnyi trófeát szemlélhetjük meg, hanem a küzdőtér szélére is lemehetünk. A pálya, amely köré Európa legnagyobb stadionja épült, lentről kifejezetten pöttömnek tűnik – a valóság néha más, mint amit a tévében látunk.
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.
A békecsúcs elmarad, a harcok folytatódnak. 
