7p

Az uniós negyedben belecsöppentünk egy megabuliba, ittunk egy mennyei trappistát, beszélgettünk egy titokzatos emberrel és megvizsgáltuk az unió szívét. Eközben összefutottunk a magyar kormány démonával és elképzeltük, ahogy von der Leyen álomra hajtja a fejét. A Világjáró e heti állomása Brüsszel – egy kicsit másképp.    

Brüsszel, április, szerda este – hatalmas buli van a Rue Archimédes egyik pubjában, egy kőhajításnyira az Európai Bizottság épületétől. Igazából csak egy sörért jöttünk újságíró kollégámmal, de előbb át kell vágni magunkat a csápoló tömegen.

Dob meg basszus

A DJ csutkára tekerte a hangerőt, a dob és basszus földbe döngöli az agyunkat, saját hangunkat is alig halljuk. Körülöttünk nagyrészt helyi, arab kinézetű srácok támasztják a pultot, a táncparketten homályba vesző lányok hajladoznak latin dallamokra. Fura párosítás, de szemlátomást mindenki kiválóan érzi magát.

A srácok röviden csekkolnak minket tekintetükkel, aztán nem történik semmi. Úgy látszik, átmentünk a vizsgán.

Brüsszel két arca: balra és szemközt régi utcácskák pubokkal, jobbra az Európai Bizottság épülete
Brüsszel két arca: balra és szemközt régi utcácskák pubokkal, jobbra az Európai Bizottság épülete
Fotó: Wéber Balázs

A szintén arab csapos készséggel kiszolgál, bár az ár kicsit húzós. Egy korsó fejenként 7 euró, ha jól emlékszem – ittam már olcsóbbat is. De a trappista sör, amelyet trappista szerzetesek főznek, egészen kiváló. Mondhatnám, mennyei íze van.

A sörözést már kint, a teraszon ejtjük meg. Előttünk a Rue Archimédes régi, bájos, piros téglás lakóházai nyújtóznak, mögöttünk a Bizottság futurista irodaháza magasodik. Szintén fura párosítás, de most nincs ellenemre.

A vidéki kollégával eldiskurálunk a hazai média áldatlan állapotán, a vidéki újságírók kiszolgáltottságán, meg a nem vidékiekén is. Lehet-e még úgy űzni ezt a szakmát, hogy közben nem leszünk szellemi prostituáltak? Hogy közben teremtünk valami értéket? Hogy nem félünk? Hogy nem halunk éhen?

A filozófiai félórát egy 70 év körüli, ballonkabátos férfi szakítja félbe. Szimplán leszólít minket a teraszon, előbb étterembe hív, aztán valami lebujba, hiába. Van benne valami fura, de nem őrült, csapongóan, mégis összefüggően beszél. Helyi úr lehet, francia akcentussal nyomja az angolt. Elmeséli, hogy volt már Budapesten, azt is tudja, hogy a Duna kettészeli a várost. Aztán magáról és a családjáról mesél anélkül, hogy kérdeznénk, mindenfélét, hosszasan.

Néha figyelmesen, néha figyelmet színlelve hallgatjuk, félig udvariasságból, félig meg azért, mert nincs kedvünk továbbállni. Így megy ez 15-20 percig, amikor arca kedélyesről egy csapásra komolyra vált, és a kollégához fordulva azt mondja: beteg. Talán prosztatarák. Majd sarkon fordul, és köszönés nélkül elviharzik.

Hirtelen megfagy körülöttünk a levegő. „Hú, bazmeg, ez kemény kilépő volt” – mondja a kolléga. Mintha egy jelenést láttunk volna, kérdőn nézünk egymásra. A legerősebb sztorikat mindig az élet írja.

Hát ilyen egy brüsszeli éjjel az uniós negyedben, egy hűvös tavaszi napon.      

Milyen az unió szíve?

Csütörtök délután. Egy padon ülök a Schuman-téren, amit az Európai Unió egyik atyjáról, Robert Schumanról neveztek el. Nem igazi tér, inkább egy csupasz körforgalom. Ez az uniós negyed szíve, körülöttem a Bizottság, a Tanács, meg a háttérintézmények épületei magasodnak. Csupa beton mindenütt, néhány fa és virág még elférne. 

Szürke az ég, szemerkél az eső, ami Brüsszelben persze megszokott dolog.

Délután 4-5 óra van, szállingóznak kifelé a dolgozók. Öltöny, aktatáska, kosztüm, kistáska – ápolt, jól öltözött emberek. Ők a brüsszeliták, gondolom. Nem tűnnek lelkesnek, de kimondottan unottnak sem. Olyan átlagosak.

Kíváncsi lennék, mi jár a fejükben. Vajon szeretnek az EU-nál dolgozni? Vagy ez is csak olyan nekik, mint egy multi? Jól megfizetik őket, aztán annyi? Vagy érzik, hogy egy sok évtizedes európai projekt részei? Vajon van küldetéstudatuk? És hisznek az angyalokban meg a démonokban?  Ismerek itt olyanokat, akik biztosan elhivatottak, de általánosítani nem mernék.

Alaposan megnézem a Bizottság épületét, ahonnan az EU „kormánya” irányítja Európát. Szürke, falanszterszerű épület, szépnek semmiképp se mondanám. A rácsos, átláthatatlan burkolat hideggé, távolivá, rejtélyessé teszi – mintha egy szigorúan őrzött börtön vagy a földönkívüliek galaktikus irányítóközpontja magasodna előttem.

Von der Leyen helyében biztosan átcuccolnék máshová. Valami emberi léptékű, szerethetőbb helyre, valami zöldebb, barátibb terepre. A léleknek jót tenne, meg az imázsnak is. Június 9-én EP-választás – addig valaki igazán beemelhetné ezt a programjába.

Azt beszélik Brüsszelben, hogy Ursulának bent, a 13. emeleten van egy kis kuckója. Ha úgy adódik, ott alszik.

Elképzelem, ahogy este, miután minden villany kialudt ebben a gigantikus házban, magára húzza a takarót. Majd az oldalára fordul, és kiengedett hajjal, békés arccal, ütemesen szuszogva álomba szenderül – számba véve jótetteit és megbánva bűneit.

Mi, újságírók bent csak csapatban mozoghatunk, az egyéni kalandtúrák tilosak. Modern és csilivili minden, de valami hiányzik. Hiába, falanszter.

A kantinban megpillantom a magyar kormány démonnőjét, Véra Jourovát. Közelről egyáltalán nem tűnik démoninak, egy dolgozó a sok közül. Tálcáját kezében tartva nyújtogatja a nyakát, talán a kínálatot lesi. Három menü van: csirke, hal meg tészta. Kíváncsi lennék, melyiket választja. Én csirkehúst és rizst teszek a tálcámra, paradicsomlevest meg tiramisut. Ahhoz képest, hogy kantin, nem rossz.

A Bizottsággal szemben magasodik a Tanács épülete. Ez már néhány fokkal jobb: emberibb, átláthatóbb, több benne az üveg.

Ide jönnek az uniós állam- és kormányfők, ha csúcs van. Ilyenkor az előtér kordonnal van elkerítve. Érkezik a konvoj, csattognak a fényképezőgépek, kiszáll az Olaf Scholz, a Donald Tusk meg az Orbán Viktor. Meg a slepp.

Ezt persze csak gondolom, mert most nincs csúcs.

A szomszédos épület tetején állítólag le lehet szállni helikopterrel, ha valakinek sürgős dolga adódna. Hát igen, exkluzív környék. Összességében nem taszít kifejezetten, bizonyos szempontból még izgalmas is – de aki ókori szépségre és emelkedettségre vágyik, annak nem ajánlom.                  

A mi házunk

A fentiekhez képest az innen negyedóra sétára található Európai Parlament épülete kifejezetten klassz hely. Előterében csodás park díszlik virágzó fákkal, a bejáratnál tagállami lobogók lengenek a szélben (és egy ukrán is), az épületen szinte minden csupa üveg.

Mintha az átláthatóságot szimbolizálná: ez a mi intézményünk, a miénk, európai polgároké. Ide csak azok kerülhetnek be, akiket mi megválasztunk.

Az EP-ben a szabályok is lazábbak, a regisztrált újságíróknak járó csodakártyával a nyakunkban kedvünkre csatangolhatunk fel-alá. Nem csak ülés- és tanácstermek vannak itt, hanem stúdiók, éttermek és még egy fodrászat is. A falanszter jelleg itt is megvan, mégis barátságosabb az összkép.

Leülök egy kanapéra egy folyosón, keresek egy konnektort, beszerzek egy wifi-kódot és megírok egy cikket. Aztán kellemesen ücsörgök még egy órát, bámulva az EP forgatagát. Lehet, hogy valójában itt ver az unió szíve?

Az uniós negyed persze csak kis része Brüsszelnek. Ellentmondásos, de izgalmas hely, ahol érdekes elegyet alkot a régi és az új, a hagyomány és a modernitás. Itt is vannak angyalok és démonok – de hogy pontosan kik vagy mik azok, az attól is függ, hogy mi minek látjuk. 

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Az Art Nouveau birodalma és a templomtornyok városa – Nagyvárad felfedezése apám nyomán
Vágó Ágnes | 2026. november 14. 06:01
Ady Endre Körös-parti Párizsa, a magyar szellemi élet egykori központja sajátos, elegáns nyugalommal bír. Mintha a régi, polgári világ egy darabja maradt volna meg. A Világjáró ezúttal Nagyváradra látogatott el, családi emlékeit is felidézve.
Szubjektív Már Orbán Viktor lábát nyaldossa a Tisztítótűz – Ez Viszont Privát
Havas Gábor - Imre Lőrinc - Izsó Márton - Király Béla - Vég Márton | 2026. november 13. 18:35
Egyre nagyobb lánggal lobog a Tisztítótűz Művelet - Magyar Péter miniszterelnök így nevezi az előző kormányok alatti, bűncselekmény gyanúját felvető ügyek kivizsgálásának és az elkövetők elszámoltatásának folyamatát. A héten a Fővárosi Törvényszék embercsempészet gyanúja miatt egy hónapra elrendelte Orbán Viktor öccsének, Orbán Áronnak a letartóztatását. De tényleg szintlépés történt-e, és egyáltalán hogyan merülhet fel egy ennyire súlyos vád egy miniszterelnök közvetlen környezetéből?
Szubjektív Az ügynökakták nyilvánosságra hozása elkapkodott, nem átgondolt volt – az utca emberét kérdeztük
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2026. november 9. 19:06
A kormány nyilvánosságra hozott mintegy 60 ezer nevet a kommunista rendszer ügynökaktáiból. Az utca emberét kérdeztük arról, hogy miként vélekedik erről, mennyire tartja fontosnak.
Szubjektív Nemhogy 25, hanem 50 százalékkal kellene emelni a közalkalmazottak bérét – mondja az utca embere
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2026. november 7. 11:24
A kormány a választási ígéretként elhangzottnál alacsonyabb béremelést tervez az állami szektorban. Járókelőket kérdeztünk, hogy miként vélekednek erről.
Szubjektív Ezek mind megőrültek? Essen, a társasjátékosok Mekkája
Durucz Dávid | 2026. november 7. 06:01
Soha nem ünnepelték még ennyien együtt a társasjátékokat, mint idén Essenben. Négy nap alatt összesen 230 ezren zarándokoltak el a német városba, hogy színes kartondobozokba rakott papír-, fa- és műanyagdarabok helyzetét módosítgassák az asztalokon – vagy erről eszmét cseréljenek. Ezek mind megőrültek? A Világjáró élménybeszámolójából talán ez is kiderül.
Szubjektív Történelmi pofont kapott Trump, az iráni háború és a benzinszámla miatt büntettek a választók – Ez Viszont Privát
Dobos Zoltán – Havas Gábor – Izsó Márton – Kollár Dóra – Wéber Balázs | 2026. november 6. 18:44
Az előrejelzettnél is jóval súlyosabb vereséget szenvedett a Republikánus Párt a félidős választásokon: az amerikaiak megbüntették Donald Trumpot az indokolatlan és méregdrága iráni háború, valamint az emiatt is zuhanó életszínvonal miatt. A párton belül már meg is indult az elhatárolódás az elnöktől – de vajon kik és milyen eséllyel szállnak majd harcba az elnöki székért 2028-ban? Mindeközben itthon több évtizedes késlekedés után megnyitották az ügynökaktákat. A cél dicséretes, a kivitelezés erősen problémás. De hogyan lehet feldolgozni a múlt traumáit?
Szubjektív A város, amire még mindig dühös Donald Trump
Kormos Olga | 2026. október 31. 05:57
Csak harmadik próbálkozásra sikerült eljutnunk Norvégia fővárosába. Az első két alkalommal a WizzAir törölte a nyáron lefoglalt járatunkat, így harmadszor már a Norwegian Airlinesra bíztuk magunkat. A Világjáró ezúttal Oslóban járt, ahol nincsenek kátyúk az utakon, nem láttunk kalauzt a villamoson és irigylésre méltó a nyugalom.
Szubjektív Mi vár a kisbefektetőkre a tiszás gazdaságpolitikával? Ez Viszont Privát
Csabai Károly - Eidenpenz József - Havas Gábor - Imre Lőrinc - Izsó Márton | 2026. október 30. 19:20
Igazi gazdasági nagyüzem tombol Magyarországon, mióta Magyar Péter miniszterelnök október 19-én ismertette a 2027-es költségvetés legfontosabb számait és irányait. A jövő évi büdzsét már a Költségvetési Tanács is értékelte, miközben a Pénzügyminisztérium publikálta a 2030-ig szóló konvergenciajelentését, és az őszi adócsomagot is benyújtotta a parlament elé. Eközben megismerhettük a harmadik negyedéves magyar GDP-adatot, ami már teljes egészében a Tisza kormányzásához köthető.
Szubjektív Az utca embere szerint éppen ideje volt Matolcsy György letartóztatásának
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2026. október 27. 05:44
A jegybank korábbi elnökét, Matolcsy Györgyöt letartóztatták. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mit gondolnak erről, ki a felelős azért, hogy idáig fajultak a dolgok. Aziránt is érdeklődtünk, hogy szerintük milyen büntetést kaphat.
Szubjektív Az Isonzótól Triesztig, avagy véres történelem és csábító gasztronómia
Elek Lenke | 2026. október 24. 06:01
Olaszország nem csak pasta és pizza, nem csak Róma és Velence. De nem is csak Milánó, amely most éppen nem tartozik a nyugodt pihenést biztosító városok közé. Ha a tömegtől irtózik valaki, de nagy ínyenc, akkor Friuli Venezia Giulia ideális úticél. Ráadásul a magyar vonatkozásai is sokrétűek – szomorúak és szívderítőek egyaránt. A Világjáró e heti állomása ez a Magyarországhoz közel fekvő olasz tartomány.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG