7p

Az uniós negyedben belecsöppentünk egy megabuliba, ittunk egy mennyei trappistát, beszélgettünk egy titokzatos emberrel és megvizsgáltuk az unió szívét. Eközben összefutottunk a magyar kormány démonával és elképzeltük, ahogy von der Leyen álomra hajtja a fejét. A Világjáró e heti állomása Brüsszel – egy kicsit másképp.    

Brüsszel, április, szerda este – hatalmas buli van a Rue Archimédes egyik pubjában, egy kőhajításnyira az Európai Bizottság épületétől. Igazából csak egy sörért jöttünk újságíró kollégámmal, de előbb át kell vágni magunkat a csápoló tömegen.

Dob meg basszus

A DJ csutkára tekerte a hangerőt, a dob és basszus földbe döngöli az agyunkat, saját hangunkat is alig halljuk. Körülöttünk nagyrészt helyi, arab kinézetű srácok támasztják a pultot, a táncparketten homályba vesző lányok hajladoznak latin dallamokra. Fura párosítás, de szemlátomást mindenki kiválóan érzi magát.

A srácok röviden csekkolnak minket tekintetükkel, aztán nem történik semmi. Úgy látszik, átmentünk a vizsgán.

Brüsszel két arca: balra és szemközt régi utcácskák pubokkal, jobbra az Európai Bizottság épülete
Brüsszel két arca: balra és szemközt régi utcácskák pubokkal, jobbra az Európai Bizottság épülete
Fotó: Wéber Balázs

A szintén arab csapos készséggel kiszolgál, bár az ár kicsit húzós. Egy korsó fejenként 7 euró, ha jól emlékszem – ittam már olcsóbbat is. De a trappista sör, amelyet trappista szerzetesek főznek, egészen kiváló. Mondhatnám, mennyei íze van.

A sörözést már kint, a teraszon ejtjük meg. Előttünk a Rue Archimédes régi, bájos, piros téglás lakóházai nyújtóznak, mögöttünk a Bizottság futurista irodaháza magasodik. Szintén fura párosítás, de most nincs ellenemre.

A vidéki kollégával eldiskurálunk a hazai média áldatlan állapotán, a vidéki újságírók kiszolgáltottságán, meg a nem vidékiekén is. Lehet-e még úgy űzni ezt a szakmát, hogy közben nem leszünk szellemi prostituáltak? Hogy közben teremtünk valami értéket? Hogy nem félünk? Hogy nem halunk éhen?

A filozófiai félórát egy 70 év körüli, ballonkabátos férfi szakítja félbe. Szimplán leszólít minket a teraszon, előbb étterembe hív, aztán valami lebujba, hiába. Van benne valami fura, de nem őrült, csapongóan, mégis összefüggően beszél. Helyi úr lehet, francia akcentussal nyomja az angolt. Elmeséli, hogy volt már Budapesten, azt is tudja, hogy a Duna kettészeli a várost. Aztán magáról és a családjáról mesél anélkül, hogy kérdeznénk, mindenfélét, hosszasan.

Néha figyelmesen, néha figyelmet színlelve hallgatjuk, félig udvariasságból, félig meg azért, mert nincs kedvünk továbbállni. Így megy ez 15-20 percig, amikor arca kedélyesről egy csapásra komolyra vált, és a kollégához fordulva azt mondja: beteg. Talán prosztatarák. Majd sarkon fordul, és köszönés nélkül elviharzik.

Hirtelen megfagy körülöttünk a levegő. „Hú, bazmeg, ez kemény kilépő volt” – mondja a kolléga. Mintha egy jelenést láttunk volna, kérdőn nézünk egymásra. A legerősebb sztorikat mindig az élet írja.

Hát ilyen egy brüsszeli éjjel az uniós negyedben, egy hűvös tavaszi napon.      

Milyen az unió szíve?

Csütörtök délután. Egy padon ülök a Schuman-téren, amit az Európai Unió egyik atyjáról, Robert Schumanról neveztek el. Nem igazi tér, inkább egy csupasz körforgalom. Ez az uniós negyed szíve, körülöttem a Bizottság, a Tanács, meg a háttérintézmények épületei magasodnak. Csupa beton mindenütt, néhány fa és virág még elférne. 

Szürke az ég, szemerkél az eső, ami Brüsszelben persze megszokott dolog.

Délután 4-5 óra van, szállingóznak kifelé a dolgozók. Öltöny, aktatáska, kosztüm, kistáska – ápolt, jól öltözött emberek. Ők a brüsszeliták, gondolom. Nem tűnnek lelkesnek, de kimondottan unottnak sem. Olyan átlagosak.

Kíváncsi lennék, mi jár a fejükben. Vajon szeretnek az EU-nál dolgozni? Vagy ez is csak olyan nekik, mint egy multi? Jól megfizetik őket, aztán annyi? Vagy érzik, hogy egy sok évtizedes európai projekt részei? Vajon van küldetéstudatuk? És hisznek az angyalokban meg a démonokban?  Ismerek itt olyanokat, akik biztosan elhivatottak, de általánosítani nem mernék.

Alaposan megnézem a Bizottság épületét, ahonnan az EU „kormánya” irányítja Európát. Szürke, falanszterszerű épület, szépnek semmiképp se mondanám. A rácsos, átláthatatlan burkolat hideggé, távolivá, rejtélyessé teszi – mintha egy szigorúan őrzött börtön vagy a földönkívüliek galaktikus irányítóközpontja magasodna előttem.

Von der Leyen helyében biztosan átcuccolnék máshová. Valami emberi léptékű, szerethetőbb helyre, valami zöldebb, barátibb terepre. A léleknek jót tenne, meg az imázsnak is. Június 9-én EP-választás – addig valaki igazán beemelhetné ezt a programjába.

Azt beszélik Brüsszelben, hogy Ursulának bent, a 13. emeleten van egy kis kuckója. Ha úgy adódik, ott alszik.

Elképzelem, ahogy este, miután minden villany kialudt ebben a gigantikus házban, magára húzza a takarót. Majd az oldalára fordul, és kiengedett hajjal, békés arccal, ütemesen szuszogva álomba szenderül – számba véve jótetteit és megbánva bűneit.

Mi, újságírók bent csak csapatban mozoghatunk, az egyéni kalandtúrák tilosak. Modern és csilivili minden, de valami hiányzik. Hiába, falanszter.

A kantinban megpillantom a magyar kormány démonnőjét, Véra Jourovát. Közelről egyáltalán nem tűnik démoninak, egy dolgozó a sok közül. Tálcáját kezében tartva nyújtogatja a nyakát, talán a kínálatot lesi. Három menü van: csirke, hal meg tészta. Kíváncsi lennék, melyiket választja. Én csirkehúst és rizst teszek a tálcámra, paradicsomlevest meg tiramisut. Ahhoz képest, hogy kantin, nem rossz.

A Bizottsággal szemben magasodik a Tanács épülete. Ez már néhány fokkal jobb: emberibb, átláthatóbb, több benne az üveg.

Ide jönnek az uniós állam- és kormányfők, ha csúcs van. Ilyenkor az előtér kordonnal van elkerítve. Érkezik a konvoj, csattognak a fényképezőgépek, kiszáll az Olaf Scholz, a Donald Tusk meg az Orbán Viktor. Meg a slepp.

Ezt persze csak gondolom, mert most nincs csúcs.

A szomszédos épület tetején állítólag le lehet szállni helikopterrel, ha valakinek sürgős dolga adódna. Hát igen, exkluzív környék. Összességében nem taszít kifejezetten, bizonyos szempontból még izgalmas is – de aki ókori szépségre és emelkedettségre vágyik, annak nem ajánlom.                  

A mi házunk

A fentiekhez képest az innen negyedóra sétára található Európai Parlament épülete kifejezetten klassz hely. Előterében csodás park díszlik virágzó fákkal, a bejáratnál tagállami lobogók lengenek a szélben (és egy ukrán is), az épületen szinte minden csupa üveg.

Mintha az átláthatóságot szimbolizálná: ez a mi intézményünk, a miénk, európai polgároké. Ide csak azok kerülhetnek be, akiket mi megválasztunk.

Az EP-ben a szabályok is lazábbak, a regisztrált újságíróknak járó csodakártyával a nyakunkban kedvünkre csatangolhatunk fel-alá. Nem csak ülés- és tanácstermek vannak itt, hanem stúdiók, éttermek és még egy fodrászat is. A falanszter jelleg itt is megvan, mégis barátságosabb az összkép.

Leülök egy kanapéra egy folyosón, keresek egy konnektort, beszerzek egy wifi-kódot és megírok egy cikket. Aztán kellemesen ücsörgök még egy órát, bámulva az EP forgatagát. Lehet, hogy valójában itt ver az unió szíve?

Az uniós negyed persze csak kis része Brüsszelnek. Ellentmondásos, de izgalmas hely, ahol érdekes elegyet alkot a régi és az új, a hagyomány és a modernitás. Itt is vannak angyalok és démonok – de hogy pontosan kik vagy mik azok, az attól is függ, hogy mi minek látjuk. 

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Az elszabadult hajóágyú, avagy állítsátok meg Donald Trumpot!
Wéber Balázs | 2026. április 8. 05:41
Miközben Orbán Viktor kormányfő kedden J.D. Vance amerikai alelnök fogadásával ünnepelte a magyar kormány és a Trump-adminisztráció szoros barátságát, az amerikai elnök elképesztő mondatokkal sokkolja a világot: Irán kőkorszakba való visszabombázásával és egy egész civilizáció eltörlésével fenyeget. Donald Trump egyre nagyobb veszélyt jelent a globális biztonságra – több mint 20 kongresszusi képviselő már kezdeményezte elmozdítását a hatalomból. A világ végül nyert egy kis időt: Irán és az USA szerdára virradó éjjel két hetes tűzszünetben egyezett meg.
Szubjektív Filmet forgatni egy még élő diktátorról elég merész ötlet – igaz, nem példa nélküli
Elek Lenke | 2026. április 6. 11:21
Putyinról és Oroszországáról most két alkotásból is sokat megtudhatunk, különböző nézőpontokból. Jegyzet.
Szubjektív „Az embereknek elfogy a cérnája” – az utca embere a Szabó Bence-ügyről és a győri botrányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2026. április 5. 17:11
A választási kampány a finisébe fordult. Orbán Viktor győri kampányrendezvényét például ellentüntetők zavarták meg, Szabó Bence nyomozó pedig arról beszélt, hogy titkosszolgálati művelet zajlott a Tisza Párt ellen. Járókelőket kérdeztünk a kampány fokozódásáról.
Szubjektív Az európai Hawaii, ahol a csapból is Ronaldo folyik
Herman Bernadett | 2026. április 4. 06:05
Ez az örök tavasz szigete, Cristiano Ronaldo szülőföldje, ahová a rajongói rendszeresen visszajárnak. A népszerű túraútvonalak látogatásáért újabban fizetni kell, de a rendszer nagyjából becsületkassza alapon működik. A Világjáró ezúttal Madeirán járt.
Szubjektív Már mindenki április 13-át várja? Ez Viszont Privát
Havas Gábor - Herman Bernadett - Imre Lőrinc - Izsó Márton - Vég Márton | 2026. április 3. 18:31
Bőven volt téma a héten: Szijjártó Péter és Szergej Lavrov újabb telefonbeszélgetését hozták nyilvánosságra, már 16 százalékpont a Tisza Párt előnye a 21 Kutatóközpont március végi felmérése szerint, míg a Nézőpont szerint 66 egyénit nyerne meg a Fidesz, Szabó Bence és Gundalf hős vagy áruló?
Szubjektív A balkáni tó, ahol néha csodák történnek
Bózsó Péter | 2026. március 28. 05:55
Észak-Macedónia nyugati határánál egy Albániával közösen birtokolt, nagy tó található, amely a partján fekvő várossal együtt értékes kincseket tartogat a Balkánt szerető utazók számára. Nem véletlen, hogy a Világjáró rendszeresen visszatér ide.   
Szubjektív Itt a magyar Watergate, itt a kormány Waterlooja? Ez Viszont Privát Extra
Havas Gábor – Izsó Márton – Wéber Balázs | 2026. március 27. 18:54
A héten robbant a hír, miszerint a magyar titkosszolgálat megpróbálhatta bedönteni a legnagyobb ellenzéki párt informatikai rendszerét. A kormány tagad és most is Ukrajnát okolja, ugyanakkor az ügy megpecsételheti a sorsát az április 12-i választásokon. Mindeközben dagad a botrány a Panyi Szabolcs újságíró által nyilvánosságra hozott Lavrov-Szijjártó beszélgetés kapcsán is, amely az orosz-magyar kapcsolatok mélységeibe enged betekintést. A kormány itt is kémkedést, valamint nyugati beavatkozást emleget.   
Szubjektív „Az orvos azt mondta, van egy várólista: körülbelül 5 év” – az utca embere az állami egészségügyről
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2026. március 26. 18:41
A közelgő parlamenti választások kampányainak egyik jelentős témája az állami egészségügy helyzete. Járókelőket kérdeztünk az egyik budapesti szakrendelő környékén tapasztalataikról az elmúlt egy évben. Aziránt is érdeklődtünk, hogy várnak-e változást a választások után.
Szubjektív Újszerű óváros, kalapos túrófánk és alacsony árak – Bukarest megér egy hétvégét
Vámosi Ágoston | 2026. március 21. 05:59
Bár szembeötlő az Észak-Koreát idéző építészet a román főváros nagy részén, már érezhető a fejlődés: a tömegközlekedés kiváló és olcsó, a vendéglátás minőségi, és még nőnapi meglepetés is ért minket. A Világjáró ezúttal Bukarestben járt.
Szubjektív Ki ebben az egészben a legnagyobb gazember? Ez Viszont Privát
Bózsó Péter - Gáspár András - Havas Gábor - Izsó Márton - Nagy Károly | 2026. március 20. 18:51
Az iráni háború súlyos következményekkel jár, nem csak a világgazdaságra, de az amerikai belpolitikára is. Elszámította magát Donald Trump? Vajon a súlyos kérdésekkel szembesülő Európa végül az orosz olajra fanyalodik? Miért hiányzik a diverzifikált beszerzést biztosító infrastruktúra hazánkban? Az Ez Viszont Privát legújabb epizódjában azt is kitárgyaltuk, hogy miért kerülhettek a külföldi titkosszolgálatok a választási kampányba.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG