A kis balti államban annyian laknak, mint Budapesten, de kiváló-földrajzi-stratégiai fekvése miatt több ezer éven keresztül, hol németek, hol litvánok, lengyelek, oroszok vagy svédek szállták meg. Aztán a XX. században a Szovjetunió kebelezte be.
A középkorban az állandó háborúzás miatt a rigai külvárosokban építkezőket arra kötelezték, hogy fából építsék a házaikat.
Támadás esetén ugyanis könnyen fel lehetett ezeket gyújtani, így az ellenségnek nem volt hova bújnia. Az óváros többnyire kőből épült, így maradtak fenn az épületek.
A szovjet éra alatt a lettek egy jelentős részét – már azokat, akik túlélték az atrocitásokat – kényszermunkára vitték Szibériába, az oroszokat pedig betelepítették. Az oroszoknak mindig fontos volt katonapolitikai szempontból a Baltikum, de másodrendű állampolgárokként néztek a lettekre.
Gyakran dalra fakadnak
Még a kilencvenes évek elején is megtapasztaltam ezt a furcsa megkülönböztetést. Amikor sorban álltam Moszkva központjában gyerekzokniért – két pár volt a maximális mennyiség, amennyit venni lehetett –, az akcentusom miatt lettnek néztek, és elkezdtek a hátam mögött sugdolózni, hogy menjek haza a Baltikumba vásárolni.
Amikor először olvastam lettekről, annyit tudtam csak, hogy magasak és szeretnek énekelni. Bár bizonyára számukra mindez közhelynek hangzik, de mindkettő tény. Az átlagmagasság nőknél is eléri a 170 centimétert.
Laima és örökzöldje, a Vernisszázs
A dalfesztiválok nagyon népszerűek. Olyannyira, hogy a legnépszerűbb lett állampolgár – a kilencvenes években és ma is – az extravagáns öltözködésű Laima Vajkule volt, a kiváló énekesnő-színésznő-zeneszerző. Mintha összekevernénk Koncz Zsuzsát, Kovács Katit és Zalatnay Saroltát, csak szőkén és inkább némi sanzonos felhanggal. Természetesen oroszul énekelve lehetett csak sztár, amit Raymond Paulsnak, a kiváló zeneszerző dalainak is köszönhetett. Vernisszázs című számát ma is nagyon sokan hallgatják a Youtube-on.
Ma, amikor leszállunk Rigának, Mihail Barisnyikov szülővárosának modern repülőterén – fapados is jár ide Budapestről –, ne lepődjünk meg, ha sok orosz szót hallunk. A kicsi országban élők fele orosz, ukrán illetve belorusz nemzetiségű.
A szovjet korszakban azokat, akik következetesen letteknek vallották magukat, nacionalizmussal bélyegezték meg.
Sétáljunk az erdőben!
A lettek többsége is beszéli e szláv nyelvet, hiszen ezt tanulták az iskolában. Ma a fiatalok persze angolul is értenek általában attól függetlenül, hogy mi az anyanyelvük. Hogy az iskolákban a XX. század tragédiáit miképpen értelmezik-tanítják, attól is függ, melyik korszak milyen nyelvű tankönyvét adják a gyerek kezébe. A szörnyűségekből Lettországnak kijutott jócskán: vagy a szovjetek deportáltak innen sokakat, vagy a nácik.
Miért érdemes mégis elutazni ebbe a bájos kis országba?
Mert magával ragadó. Riga külvárosi szovjet lakótelepeinek látványát ugorjuk át, és fussunk el egészen a tengerpartig, a vízesésekig, meg a hatalmas erdőségekig, amelyek oly gazdagok ízletes erdei bogyókban, gyógynövényekben, vagy tavasszal a nyírfa nedvében!
Mintha Skandinávia és Oroszország keveredne itt össze. A hosszú, strandokkal teli partszakasz és a romantikus Szent Iván éji szertartás arra predesztinálja a turistát, hogy nyáron utazzon ide elsősorban, pedig egészen október végéig gyönyörű színekben pompázik a táj.
A Patyomkin páncélos meg a szecesszió
A belváros – az UNESCO világörökség része – mára megszépült, majdnem 800 szecessziós épületben gyönyörködhetünk. Riga rendelkezik a világ talán legtöbb Art nouveau épületével. Talán kevesen tudják, de az Alberta utcát teljes egészében a zseniális építész, Mihail Eisenstein tervezte, akinek fia, a filmrendező Szergej Eisenstein – lásd a legendává vált "Patyomkin páncélos"-t – a modern mozi egyik alapítója volt.
A városképet mégis a tévétorony uralja, ami 368 méter magas, ugyanakkora, mint a berlini.
Viszont a rigai torony teteje fémből készült, és nyáron a fémek a hő hatására tágulnak. Ezért ilyenkor 3 centiméterrel megelőzi a németországi épületet.
A belváros gyalog is bejárható, de a szabadtéri múzeum megtekintése előtt pihenjünk kicsit – ez több mint száz, eredeti állapotában konzervált lakóépületet, templomot, szélmalmokat és gazdasági épületeket mutat be. A centrumban található a Szent Péter-templom is, amelyről a feljegyzések már 1209-ben említést tesznek.
Zeppelin-hangárokból lett a piac
Az egyik leghíresebb épület a Feketefejűek, a nőtlen kereskedők céhének székháza, amelyet a háború során teljesen lebombáztak, de mára ismét gyönyörű lett (lásd fenti képünk).
Ha még bírja a lábunk, nézzünk be a rigai dómba, amelynek rendkívüli értéke az 1601-ben készített orgonája – ez 7000 síppal a világ egyik legnagyobb mechanikus templomi orgonája –, valamint a katolikus Szent Jakab-székesegyházba.
Beszédes az épületek sorsa. A németeknek hatalmas kártérítéseket kellett fizetniük az I.világháború elveszítése után – hogy ezeket teljesíteni tudják, elkezdték eladogatni a külföldi épületeket, köztük az ország keleti részén található, úgynevezett Zeppelin-hangárokat is.
Később ezeket átalakították: a hatalmas léghajóhangár-együttes ma a központi piac épületeként ismert. Sokan nem is tudják, hogy valaha milyen célt szolgált.
Része Európa nyüzsgésének
Ma Riga egy kozmopolita, nyüzsgő város, indiai és más, nemzeti éttermekkel, taxikkal – nem árt előre tájékozódni az árakról –, Uberrel és négy-ötcsillagos szállodákkal, de olcsóbb kis hotelek is akadnak. Az éttermekben néhol még utolérhető a szovjet korszak stílusa: a vendég van érted, nem te a vendégért.
Lettország 2004-es csatlakozása az Európai Unióhoz hozzájárult Riga gyors gazdasági növekedéséhez. Rendeztek itt például NATO-csúcstalálkozót, Eurovíziós dalfesztivált, jégkorong-világbajnokságot. 2014-ben pedig Európa egyik kulturális fővárosa volt.
Ami a mai aktuálpolitikai háborús helyzetet illeti (az országnak éppen tegnap lett új kormánya – a szerk.), hivatalosan az ország egyértelműen Ukrajna mellett áll, a városban szinte minden lett zászló mellett ott lobog az ukrán is. De sok orosz származású – otthon, családi, baráti körben – lehet, hogy más véleményen van.
Szovjet stílusú börtönhotel
Ha már Lettországban járunk, és időnk-módunk van elutazni Riga mellett más városba is, foglaljunk a neten vonat- vagy buszjegyet, és menjünk el a Karosta negyedben található Liepajába, ami elsősorban börtönhoteljéről híres.
A régi katonai zárkákban félelmetes megszállni – szovjet stílusú étkezéssel, korhű körülményekkel kiegészítve egészen különleges időutazást élhetünk át. A hotel mellett pedig múzeum is működik.
Világjáró rovatunk többi cikkét itt olvashatják.
A múlthetihez képest, egyelőre kevésbé tűnik sikeresnek az ukrán művelet. 
Lerántotta a leplet: ezzel zsebelte be az idei díjakat az Erste profija
A magyar sztori jó és a forint erősődésén keresztül megfelelő dezinflációs folyamatok indultak el
