A kis balti államban annyian laknak, mint Budapesten, de kiváló-földrajzi-stratégiai fekvése miatt több ezer éven keresztül, hol németek, hol litvánok, lengyelek, oroszok vagy svédek szállták meg. Aztán a XX. században a Szovjetunió kebelezte be.
A középkorban az állandó háborúzás miatt a rigai külvárosokban építkezőket arra kötelezték, hogy fából építsék a házaikat.
Támadás esetén ugyanis könnyen fel lehetett ezeket gyújtani, így az ellenségnek nem volt hova bújnia. Az óváros többnyire kőből épült, így maradtak fenn az épületek.
A szovjet éra alatt a lettek egy jelentős részét – már azokat, akik túlélték az atrocitásokat – kényszermunkára vitték Szibériába, az oroszokat pedig betelepítették. Az oroszoknak mindig fontos volt katonapolitikai szempontból a Baltikum, de másodrendű állampolgárokként néztek a lettekre.
Gyakran dalra fakadnak
Még a kilencvenes évek elején is megtapasztaltam ezt a furcsa megkülönböztetést. Amikor sorban álltam Moszkva központjában gyerekzokniért – két pár volt a maximális mennyiség, amennyit venni lehetett –, az akcentusom miatt lettnek néztek, és elkezdtek a hátam mögött sugdolózni, hogy menjek haza a Baltikumba vásárolni.
Amikor először olvastam lettekről, annyit tudtam csak, hogy magasak és szeretnek énekelni. Bár bizonyára számukra mindez közhelynek hangzik, de mindkettő tény. Az átlagmagasság nőknél is eléri a 170 centimétert.
Laima és örökzöldje, a Vernisszázs
A dalfesztiválok nagyon népszerűek. Olyannyira, hogy a legnépszerűbb lett állampolgár – a kilencvenes években és ma is – az extravagáns öltözködésű Laima Vajkule volt, a kiváló énekesnő-színésznő-zeneszerző. Mintha összekevernénk Koncz Zsuzsát, Kovács Katit és Zalatnay Saroltát, csak szőkén és inkább némi sanzonos felhanggal. Természetesen oroszul énekelve lehetett csak sztár, amit Raymond Paulsnak, a kiváló zeneszerző dalainak is köszönhetett. Vernisszázs című számát ma is nagyon sokan hallgatják a Youtube-on.
Ma, amikor leszállunk Rigának, Mihail Barisnyikov szülővárosának modern repülőterén – fapados is jár ide Budapestről –, ne lepődjünk meg, ha sok orosz szót hallunk. A kicsi országban élők fele orosz, ukrán illetve belorusz nemzetiségű.
A szovjet korszakban azokat, akik következetesen letteknek vallották magukat, nacionalizmussal bélyegezték meg.
Sétáljunk az erdőben!
A lettek többsége is beszéli e szláv nyelvet, hiszen ezt tanulták az iskolában. Ma a fiatalok persze angolul is értenek általában attól függetlenül, hogy mi az anyanyelvük. Hogy az iskolákban a XX. század tragédiáit miképpen értelmezik-tanítják, attól is függ, melyik korszak milyen nyelvű tankönyvét adják a gyerek kezébe. A szörnyűségekből Lettországnak kijutott jócskán: vagy a szovjetek deportáltak innen sokakat, vagy a nácik.
Miért érdemes mégis elutazni ebbe a bájos kis országba?
Mert magával ragadó. Riga külvárosi szovjet lakótelepeinek látványát ugorjuk át, és fussunk el egészen a tengerpartig, a vízesésekig, meg a hatalmas erdőségekig, amelyek oly gazdagok ízletes erdei bogyókban, gyógynövényekben, vagy tavasszal a nyírfa nedvében!
Mintha Skandinávia és Oroszország keveredne itt össze. A hosszú, strandokkal teli partszakasz és a romantikus Szent Iván éji szertartás arra predesztinálja a turistát, hogy nyáron utazzon ide elsősorban, pedig egészen október végéig gyönyörű színekben pompázik a táj.
A Patyomkin páncélos meg a szecesszió
A belváros – az UNESCO világörökség része – mára megszépült, majdnem 800 szecessziós épületben gyönyörködhetünk. Riga rendelkezik a világ talán legtöbb Art nouveau épületével. Talán kevesen tudják, de az Alberta utcát teljes egészében a zseniális építész, Mihail Eisenstein tervezte, akinek fia, a filmrendező Szergej Eisenstein – lásd a legendává vált "Patyomkin páncélos"-t – a modern mozi egyik alapítója volt.
A városképet mégis a tévétorony uralja, ami 368 méter magas, ugyanakkora, mint a berlini.
Viszont a rigai torony teteje fémből készült, és nyáron a fémek a hő hatására tágulnak. Ezért ilyenkor 3 centiméterrel megelőzi a németországi épületet.
A belváros gyalog is bejárható, de a szabadtéri múzeum megtekintése előtt pihenjünk kicsit – ez több mint száz, eredeti állapotában konzervált lakóépületet, templomot, szélmalmokat és gazdasági épületeket mutat be. A centrumban található a Szent Péter-templom is, amelyről a feljegyzések már 1209-ben említést tesznek.
Zeppelin-hangárokból lett a piac
Az egyik leghíresebb épület a Feketefejűek, a nőtlen kereskedők céhének székháza, amelyet a háború során teljesen lebombáztak, de mára ismét gyönyörű lett (lásd fenti képünk).
Ha még bírja a lábunk, nézzünk be a rigai dómba, amelynek rendkívüli értéke az 1601-ben készített orgonája – ez 7000 síppal a világ egyik legnagyobb mechanikus templomi orgonája –, valamint a katolikus Szent Jakab-székesegyházba.
Beszédes az épületek sorsa. A németeknek hatalmas kártérítéseket kellett fizetniük az I.világháború elveszítése után – hogy ezeket teljesíteni tudják, elkezdték eladogatni a külföldi épületeket, köztük az ország keleti részén található, úgynevezett Zeppelin-hangárokat is.
Később ezeket átalakították: a hatalmas léghajóhangár-együttes ma a központi piac épületeként ismert. Sokan nem is tudják, hogy valaha milyen célt szolgált.
Része Európa nyüzsgésének
Ma Riga egy kozmopolita, nyüzsgő város, indiai és más, nemzeti éttermekkel, taxikkal – nem árt előre tájékozódni az árakról –, Uberrel és négy-ötcsillagos szállodákkal, de olcsóbb kis hotelek is akadnak. Az éttermekben néhol még utolérhető a szovjet korszak stílusa: a vendég van érted, nem te a vendégért.
Lettország 2004-es csatlakozása az Európai Unióhoz hozzájárult Riga gyors gazdasági növekedéséhez. Rendeztek itt például NATO-csúcstalálkozót, Eurovíziós dalfesztivált, jégkorong-világbajnokságot. 2014-ben pedig Európa egyik kulturális fővárosa volt.
Ami a mai aktuálpolitikai háborús helyzetet illeti (az országnak éppen tegnap lett új kormánya – a szerk.), hivatalosan az ország egyértelműen Ukrajna mellett áll, a városban szinte minden lett zászló mellett ott lobog az ukrán is. De sok orosz származású – otthon, családi, baráti körben – lehet, hogy más véleményen van.
Szovjet stílusú börtönhotel
Ha már Lettországban járunk, és időnk-módunk van elutazni Riga mellett más városba is, foglaljunk a neten vonat- vagy buszjegyet, és menjünk el a Karosta negyedben található Liepajába, ami elsősorban börtönhoteljéről híres.
A régi katonai zárkákban félelmetes megszállni – szovjet stílusú étkezéssel, korhű körülményekkel kiegészítve egészen különleges időutazást élhetünk át. A hotel mellett pedig múzeum is működik.
Világjáró rovatunk többi cikkét itt olvashatják.
Az Audi csoport német autóipari konszern csökkenő bevétellel zárta az első fél évet, lefelé módosította idei bevételi prognózisát. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
