"A világnak békére van szüksége, de nem olyan békére, amely fegyverkezési egyensúlyon alapszik, a kölcsönös félelemre épül: ez így nem jó, így visszalépünk hetven évet a történelemben" – jelentette ki Ferenc pápa a vatikáni Szent Péter téren múlt vasárnap, szokásos déli beszédében.
A katolikus egyház feje az ukrajnai háborúra és az azáltal kirobbantott európai fegyverkezésre utalt.
Oroszország már az elmúlt egy-másfél évtizedben jelentősen fejlesztette hadseregét, Ukrajnát a Nyugat látta és látja el fegyverekkel, Németország 100 milliárd eurós haderőfejlesztésbe kezd, a NATO pedig a múlt heti madridi csúcson jelentett be gigantikus erősítéseket.
Hogy lesz ebből béke?
Az észak-atlanti szövetség motorja, az Egyesült Államok már az év elején 20 ezerrel l00 ezerre növelte katonái létszámát Európában, és további jelentős bővítést tervez: Spanyolországban, Lengyelországban, Romániában, a balti államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban és Olaszországban is növeli jelenlétét – Lengyelországban például állandó katonai bázist létesít.
A NATO összességében csaknem 10-szeresére, 40 ezerről 300 ezerre készül emelni magas készültségű erőinek létszámát.
Ez a kollektív védelmi és elrettentő erőink legjelentősebb nagyjavítása a hidegháború óta – mondta a tervekről Jens Stoltenberg, a szervezet főtitkára.
Ennek szellemében a madridi csúcson új stratégiai koncepciót fogadtak el, amely Oroszországot "a legjelentősebb és közvetlen fenyegetésnek" minősítette a tagországok szempontjából. Közölték azt is, hogy megerősítik az előretolt védelmet a keleti szárnyon, valamint folytatják Ukrajna katonai és pénzügyi támogatását.
Moszkva „ellenintézkedéseket” tesz majd a kelet-európai NATO-telepítések miatt – Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes szerint az észak-atlanti szövetség fenyegetést jelent számukra.
Mindebből NATO-tagországként Magyarország sem maradhat ki. Egy júniusban módosított kormányhatározat máris engedélyt adott arra, hogy NATO az ország bármely területén csapatmozgásokat végezzen, hadgyakorlatot, kiképzéseket bonyolítson le, valamint fegyveres erőket telepítsen.
Ráadásul a tervezettnél egy évvel korábban, már jövőre a GDP több mint két százalékát fordítjuk majd védelmi kiadásokra. (A két százalék hivatalos NATO-elvárás – a szerk.)
Összegezve: a jövőben már nem csak Ukrajnába áramlik majd óriási mennyiségű fegyver, hanem egész Közép- és Kelet-Európába. Hogy lesz ebből béke?
Vannak persze érvek a fegyverkezés mellett. Az átfogó orosz támadás Ukrajna ellen – amit sokan (köztük én is) szinte elképzelhetetlennek tartottak február 24. előtt – totálisan új helyzetet teremtett. Mostantól joggal érezhetjük, hogy bármi megtörténhet, és megjósolhatatlan, mi jár Vlagyimir Putyin fejében.
Abban is sok igazság van, hogy a putyini Oroszország az erőből ért. Ismerjük az ókori latin mondást: "Ha békét akarsz, készülj a háborúra".
Ebből a szempontból kifejezetten megnyugtató, hogy egy ütőképes katonai közösség tagjai vagyunk.
A NATO „az emberi történelem legerősebb katonai szövetsége”, Magyarország katonai értelemben biztonságban van, mondta ezzel párhuzamosan Rácz András Oroszország-szakértő lapcsoportunk Klasszis Klubjában.
Hidegháború újratöltve
Ezzel együtt mégsem tudok tapsolni az újabb fegyverkezésnek. Sőt, kifejezetten nyugtalanít.
Olyan korban nőttem fel, amikor a leszerelésről szóltak a hírek, a hidegháború épp véget ért, és Európa (a nyugati fele mindenképp) baráti országok szövetségévé vált. A határok kvázi eltűntek, a hadseregek leépültek, győzelemre állt a flower power – a háború elvont, távoli dolognak, a történelmi múlt részének tűnt.
Ehhez képest most hirtelen egy rémálomba csöppentünk, vagy ahogy Ferenc pápa mondta: visszaléptünk 70 évet.
Erre persze sokan azt mondanák: ez a reálpolitika, az erőszakra elrettentés a válasz, az ellenséget pedig nem imákkal, hanem tankokkal lehet megállítani.
Ebben is van igazság.
Én mégis aggódva nézem, hogy Európa megint kezd egy gigantikus fegyverraktárra, vagy ha úgy tetszik, lőporoshordóra hasonlítani. Elég néhány félreértett üzenet vagy meggondolatlan lépés, és az egész a levegőbe repül – velünk együtt.
Lehet olyan világot építeni – most ez történik –, amely a „fegyverkezési egyensúlyon” alapul és „a kölcsönös félelemre épül”, csak a teljes mérleget, az életminőséget tekintve aligha érdemes.
Egyszerű megoldás persze nincs. A fokozott óvatosság érthető, a túlzott erődemonstráció viszont káros. A NATO-nak is érdemes figyelembe vennie, hogy az orosz társadalom többsége (főleg a fiatalabb része) ugyanúgy békepártinak tűnik, mint a nyugati – aki ezt nem hiszi, annak ajánlom például az 1420 nevű orosz YouTube csatorna utca embere videóit –, csak más hagyományban nőtt fel.
Rájuk és a Putyin utáni Oroszországra is gondolni kell, az ő hangjukat is meg kell hallani, a saját érdekünkben is.
Kisegítik az ellátási nehézségekkel küzdő szomszédot. 
