G7-csúcs – becsődölő fegyverek és hivalkodó rongyrázás
Nagyító néven új rovatot indít lapunk, amelyben kedd esténként egy aktuális külpolitikai történésről mondunk sommás véleményt. Elsőként Káncz Csaba írását olvashatják arról, hogy miközben az éhezés ügyében tett ígéretek felsültek, rongyrázásban nem volt hiány a G7-csúcson, Oroszország és Kína elszigetelése pedig nem sikerülhet a Globális Dél támogatása nélkül.
A G7-ek vezetői az elmúlt három napban a klímaválság, az éhezés és a háború kiterjedésének veszélye ellen küzdöttek. De egyáltalán a hatalmukban van ezen gigantikus kérdések megoldása?
Kérdéses ígéretek és rongyrázás
Az éhezés ügyében tett korábbi ígéretek például teljes felsülésnek bizonyultak. 2015-ben a legutóbbi német G7-elnökség tett ígéretet arra, hogy 2030-ig 500 millió embert szabadítanak meg az éhezéstől.
Ehelyett azt látjuk, hogy a számok 2017 óta emelkednek és idén 150 millió emberrel több szenved alultápláltságtól, mint akkoriban.
Tehát éppen az ellenkező irányba haladunk.
De a rongyrázásban nem volt hiány a csúcstalálkozón. 72 órára csúcspolitikusok repültek Bajorországba, mindegyikük hatalmas kísérettel. Először kormánygépeikkel Münchenbe, majd helikopterrel az ötcsillagos Schloss Elmau szállodába, ahol a külvilágtól elzárva dolgoztak.
Mintegy 18 ezer rendőr gondoskodott a csúcstalálkozó biztonságáról, amelynek megrendezése több mint 180 millió eurót emésztett fel.
Csoportkép idilli környezetben a G7-csúcson a bajorországi Elmau kastélyszálló közelében 2022. június 26-án. Fotó: EPA/Thomas Lohnes / POOL
Használni és kihasználni a Globális Délt
A Globális Délnek nem volt a csúcson érdemi hangja.
A csúcstalálkozó második napjára meghívott Szenegál és Dél-Afrika vezetői egyrészt mintha csak azért lettek volna jelen, mert földgázt kínálhatnak föl a gazdag Nyugat-Európának ebben az érzékeny időszakban.
Bizony erre az érdekre mutatott rá Scholz kancellár májusi afrikai körútja.
Másrészt pedig a meghívott országok közül három – India, Szenegál és Dél-Afrika – nem volt hajlandó elítélni Oroszország Ukrajna elleni invázióját az ENSZ Közgyűlésén, és úgy döntött, hogy tartózkodik a márciusi szavazáson. Most mindenképpen lobbizni kellett náluk álláspontjuk megváltoztatása érdekében.
A nagy geopolitikai manőver
A gazdaságilag legerősebb demokráciák el akarják szigetelni gazdaságilag Oroszországot és Kínát. De tudják, hogy egyedül nem tudják megcsinálni.
Az autokráciákkal való versenyben a Globális Dél országait kell megnyerni.
Ennek érdekében 2027-ig 600 milliárd dollárt akarnak mozgósítani a „Partnership for Global Infrastructure and Investment” gigaprojekt keretében a fejlődő világban.
A spektrum az afrikai Covid-19 vakcinagyártástól az Európa és Latin-Amerika közötti tenger alatti optikai kábelen át az angolai napenergia-projektekig terjed.
A G7 kezdeményezés tehát egyértelmű geopolitikai irányultságú: Kínának nem akarja harc nélkül átadni ezt a területet.
Míg az USA már egy ideje ezt az irányt követi, az európaiak az utóbbi időben eltávolodtak Pekingtől, és Kínát már nemcsak fontos kereskedelmi partnernek, hanem stratégiai riválisnak is tekintik.
Valóban, a kínai kommunista párt szócsöve idegesen reagált a bejelentésre, amelyet egyértelműn a kínai Új Selyemút (BRI) gigaprojekt ellenfeleként érzékel. A pártlapot különösen idegesítette, hogy a nyugati projekt két fő oszlopa a „tiszta energia” és az „infokommunikációs technológia”.
A pekingi lap mindenesetre kárörvendően megjegyezte, hogy az Egyesült Államok teljesen el van adósodva és még olyan kiemelt infrastrukturális beruházásával sem tud a terveknek megfelelően előrehaladni, mint a kaliforniai gyorsvasút.
Óvatosság ajánlott
Mindazonáltal nem baj, hogy a nyugati demokráciák egyesíteni próbálják erőiket, de komoly dilemmával néznek szembe. Kína hírnevet szerzett a fejlesztési szakértők körében azzal, hogy nagylelkűnek tűnik a más országokat magához kötő források elosztásában. Miközben az európaiak még mindig egy-egy projekt jövedelmezőségén töprengenek, önsegélyt ajánlanak fel és tárgyalnak a környezetvédelmi előírásokról, addig a kínai pénz és nem ritkán a kínai építőszemélyzet már régóta a helyszínen van.
A Nyugat ezért kísértést érezhet arra, hogy időnként szemet hunyjon a Kínával szembeni versenyben, és gyorsan adjon kölcsönt. De az EU-nak és a G7-országoknak ellen kell állniuk ennek a kísértésnek.
A kínai fejlesztéspolitika története a fejlődő világban tele van olyan projektekkel, amelyekre bőven állt pénz, de amelyek eredménytelenség, tervezési hibák vagy a kedvezményezett országok tulajdonosi hiánya miatt meghiúsultak – vagy egyszerűen a korrupció és a rossz gazdálkodás mocsarába süllyedtek.
Becsődölő fegyverek
A nyakig eladósodott G7 tagállamok múlt századot idéző nagy ígérvényeivel kapcsolatban mindenesetre a maximális óvatosság ajánlott.
A 2008-as megrendülés után a fedezetlen pénznyomás-cunami helyett az eliteknek az elmúlt másfél évtizedben inkább fel kellett volna készítenie a polgárokat egy átfogó paradigma- és értékrendszer-váltásra, lecserélve a túlfogyasztásra épülő modellt.
Márpedig ez a szemünk előtt fullad ki, mind a pénzügyi, mind az ökológiai dimenzióban.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX 1,26 százalékos csökkenéssel, 42 980 ponton zárt szerdán.
Hogyan lehetett befektetési alapokkal profitálni a forintgyengülésből?
