Burgenland nemcsak azért érdemel figyelmet, mert közel van, hanem azért is, mert arra világít rá, hogyan kellene kinéznie Magyarországon a nyugati határszélnek, a falvaknak, az utaknak, az üzleteknek, és miképpen kellene működnie a turizmus háttériparának.
Madárlesen távcsővel
Milyen a Fertő-tó környéke errefelé? Nos, nem lehet összehasonlítani a hazaival, amely mostanában sajnos inkább arról kezd híres lenni, hogy politikai csatározások zajlanak itt, olyannyira, hogy lassan elfeledkezünk a különleges növény- és állatvilágról.
Illmitzről sokaknak legfeljebb a sajt jut eszébe, pedig az Illmitz központú Fertő-tó - Fertőzug Nemzeti Park Európa egyik legjelentősebb madárvédelmi területe. Több mint 300 madárfaj él itt háborítatlanul, nagy kócsag, bíbic, kanalasgém és nyári lúd.
Madárvonulás idején megjelennek a cankók, partfutók, énekesmadarak, de előfordul a vörösnyakú lúd, vörös gém, réti sas és a kékes rétihéja. A nádasból, sekély szikes tavacskákból és mocsaras rétekből álló, nagy kiterjedésű területre tervezett kirándulásra távcsővel kell készülni, számos kilátópontról figyelhetjük meg az állatok életét.
A nemzeti parkot 1993-ban alapították, amely évente több ezer látogatót vonz.
Mocsár helyett vadvirágos mező
A nemzeti park szenvedélyes fiatal helyi idegenvezetője látható lelkesedéssel és örömmel enged betekintést a környék földrajzi történelmébe, amikor itt mindenfelé mocsár volt.
Bizonyára akadnak olvasóink között, akik még emlékeznek a Hanság lecsapolását fél évszázaddal ezelőtt végző magyar fiatalokra, elvégre ugyanazon táj másik oldaláról beszélünk. Ugyanakkor többször előfordult az is, hogy kiszáradt az egész tóvidék.
Miközben leszállunk a buszról, hogy tanulmányozzuk a kőbe vésett tájékoztató térképet, és megcsodáljuk a távoli, nem látogatható, vadvirágokkal teli, méhek által igen kultivált mezőt, vidám kerékpáros csapat hajt el mellettünk, és mosolyogva üdvözöl bennünket.
Mindezt – a hajdani táj természetes állapotát, növény és állatvilágát, múltját és jelenét az angolul is kiválóan beszélő idegenvezetőkkel, elegáns nyomtatott prospektusokkal, a legkorszerűbb digitális eszközökkel, kedvezménykártyával, appokkal, GetYour Guide-dal és QR kódokkal felszerelkezve fedezhetjük fel.
Jóllehet majdnem ugyanazt nyújtja a természet, mint pár kilométerre, itthon.
Kerékpárosok paradicsoma
A Neusiedler See, azaz a Fertő-tó osztrák része egyben kerékpáros paradicsom, a létező legtöbb szolgáltatással felszerelve. Egy táj, amely mindig a legszebb arcát mutatja – olvasom a prospektuson.
Az osztrák turizmus általában profi: nemcsak a kismartoni, gyönyörű Esterházy-kastélyból, de a leghétköznapibb látnivalóból – lett légyen az tavacska, híd, gyors folyású patak, szélmalom, tökmagolaj préselő üzemecske, várrom, hegycsúcs – képes kiemelt turisztikai terméket produkálni és kiválóan tudja értékesíteni azt.
Családi parkok, termálfürdők, erdei ösvények, strandok, takaros, virágözönös panziók, heurigerek (újbort felszolgáló vendéglők), kilátók, kastélyok és négycsillagos szállodák tűnnek fel, miközben tanulgatjuk a falvak – nem német, hanem régi, magyar – nevét.
Évtizedekig nem lehetetett erről nyíltan beszélni, nem csoda, hogy a mai fiatalok és középkorúak (Fraknó, Forchtenstein, Léka, Lockenhaus esetében is) képtelenek beazonosítani a mai osztrák megfelelőt a magyarral.
Arról szintén kevesen tudnak, hogy régen sokan Őrvidéknek hívták a mai Burgenlandot, hiszen váraival valóban őrizte a birodalom határát.
Falusi étterem, fine dining szinten
A Kőszegtől néhány kilométerre, már osztrák oldalon magasodó Léka vára uralkodók hosszú történetére tekint vissza, de olyan misztikus és legendás alakok is éltek itt állítólag, mint a templomos lovagok vagy a vérszomjas Báthory Erzsébet grófnő.
Az 1200-as évek elején királyi várként épült az osztrák betörések ellen, mint a völgy záróerődítménye. Ma már interaktív módon ismerhetjük meg történelmét, és mindenki kipróbálhatja lovas és ”harci” tudását a lovagi játékok keretében. Nem hiányzik persze a vártaverna se.
Ami a vendéglátást illeti, Burgenlandban szinte mindenütt igényes a szerviz és a kulinária, egyébként meg sem élhetne az üzlet. No meg, a magyar pincérek nélkül se, de ez már egy másik kérdés.
Az is természetes, hogy minden ételsorban dominálnak a helyi alapanyagok, a borsorokban pedig az itt termett szőlőből készült nedűk. A bécsi szelet helyett és mellett a szezonális, sütőtökből gőzölt puding, az őszi gombákból darált gombóc, a vaddisznószelet rózsaszínre sütve dominál, persze beiktatva azért a vegánoknak szóló tofus tálat.
Pedig Podersdorfban, azaz Pátfaluban, egy kétezer fős településen vagyunk, nem egy sokcsillagos szállodában.
Tengerparti hangulat, ultramodern borászattal
Itt van a leghosszabb Fertő-parti strand, amit jó lenne a tó másik oldalára „áttelepíteni,” hiszen a teraszokkal, bárokkal, sörözőkkel, kikötőkkel, kifejezetten tengerparti hangulata van. Az egykori mezőváros, amelynek bora is híres, ma alapvetően a turizmusból él.
A borukra egyébként is büszkék a burgenlandiak, jóllehet, mi alig hallottunk valamit az itteni pincészetekről. Könnyű asztali rizlingek, nyers pezsgők és persze komoly vörösek várják a vendégeket például a Leo Hillinger borászatban, amely műfajában az egyik legmodernebb, nemcsak egész Ausztriában, de Európában is.
Maga az épület is nagystílű: a sok beton, az asztalként szolgáló ősi kövek és az üveg izgalmas párosítása, merész építészeti megoldásokkal kombinálva, néhol Zaha Hadid hatást mutat.
Végül pedig néhány emlék.
Mindenki tudja az idősebb korosztályból, milyen volt anno átlépni a nyugati határt. Izgalom, félelem – akkor is, ha nem volt elrejtve néhány dollár vagy pár rúd téliszalámi. Persze sokszor ez is megesett. Én annak idején a friss szőlővel púpozott doboz aljába tettem a nejlonzacskóba dugott 100 dollárt és közben kedvesen kínáltam a gyümölccsel a vámost, a határőrt.
Van olyan barátom, akit határátlépés előtt le kellett itatni vagy be kellett nyugtatózni, mert nem bírta az izgalmakat.
Most ugye, ilyen, hál’istennek nincs. Csak átsuhanunk a szellemépületeken és már ott is vagyunk egy közeli, mégis távoli világban. A különbségek persze azonnal felébresztenek az álomvilágból – oda és vissza is.
A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
