9p

Méretre ez a második legnagyobb sziget a Földközi-tengeren. Igaziból autóval lehet a legjobban bejárni, de ha jól szervezzük, felfedezésére kiváló a vonat és a távolsági busz is. Ugyanúgy igaz vele kapcsolatban, mint más olasz térség esetében: akkor ismerjük meg kicsit jobban, ha nemcsak strandolunk, a templomokat és múzeumokat járjuk vagy a halpiacon bogarászunk, hanem beszélgetünk is a helyiekkel. Nekünk ezekből állt össze a kép, amit most megosztunk a Világjáró legújabb részében.

Kiváló esélyekkel indul Szardínia az élethossz-világbajnokságon. Egyes középső és keleti körzeteiben olyan magas a 100 évesek vagy a még idősebbek aránya, hogy pariban vannak Japánnal, pontosabban Okinava szigetével. Van tehát a kutatók által kék zónának hívott körzet az Olaszországhoz tartozó óriási szigeten is. Ezt nem az interneten olvastam, hanem Paolo mondta a saját vitorlásán, amikor elvitt minket (két holland, két német, két magyar) egy kanyarra a Cagliari-öbölben, hogy megnézhessük az Ördögnyerget, a folyton fogyó sziklafalakat és a türkizkékbe hajló tengert, annak is a kristálytisztán látható alját. 

Ja, Paolo 64 éves, de 15-öt letagadhatna, kicsattan az egészségtől, egyedül navigálja a méretes hajót, húzza a köteleket és csavarja a rudakat. Tíz éve hagyta ott a helyi kórház szívgyógyászati osztályát, amit sokáig vezetett főorvosként. Ma már kedvtelésből visz turistákat, csak telefonhívásra dolgozik, de van honlapja is. A lényeg, hogy szerintünk nem holnap fogja abbahagyni, van még vagy 10-15 éve a hajón.

A leomló sziklák egyike Cagliari közelében, az öbölben
A leomló sziklák egyike Cagliari közelében, az öbölben
Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Mindezt csak azért írtam az elején, mert úgy hiszem, ez is a kitartásra, a hosszú fejlődési utakra utal ezen a nagy szigeten, ami negyed akkora, mint Magyarország. A 100 éves emberek persze tényleg sehova sem sietnek, hagynak időt maguknak a gondolkodásra, az élet örömeire, szinte biztos, hogy nem is ismerik azt a szót, hogy stressz.

Paolo megerősítette ezt és azt is mondta, hogy az egyik hegyvidéki faluban élt távoli ismerőse azért érhette meg a 102 évet, mert sok olajbogyót, padlizsánt és gyümölcsöt evett. Naná, hogy nem hagyta ki a jó borokat és olyan volt, mint egy motolla, vagyis mindennap végzett többórás fizikai munkát és gyakran ment le a nagyobb járásközpontba, majd onnan vissza a hegyre, s ez karbantartotta a szívét és az érrendszerét. Paolo, mint írtam, szívgyógyász, tehát pontosan tudja, hogy ez az életmód mit eredményez.

Amúgy Szardínián igen sok eszköz van a sietősek számára. Például a helyi MÁV, a Trenitalia, amelyik már-már hihetetlen pontossággal indul és többnyire érkezik. A cégnél már jó pár éve beköszöntött a 21. század: a fedélzeten nagy kijelzők térképén nézhetjük, hogy 130-140 kilométerrel suhanunk, nem rövid, pár kilométeres, hanem végig egy-egy 70-80 kilométeres szakaszon. A hangosbemondótól két nyelven tudhatjuk meg, hogy mi mindent tud az olasz állami vasút és azt is, hogy mi lesz, ha nem érvényesítettük az előre megvett jegyet. 

A Trenitalia egyik szerelvénye. Baloldalon ott az EU jelképe, a feliratból látszik, hogy uniós pénzből is vásárolták a vonatot
A Trenitalia egyik szerelvénye. Baloldalon ott az EU jelképe, a feliratból látszik, hogy uniós pénzből is vásárolták a vonatot
Fotó: Privátbankár/Mester NÁndor

A regionális vasúttársaságok ugyanakkor két lépéssel hátrább tartanak, szerényebb ott a belső és elektronikus tábla sincs. Van viszont egy helyi szokás: a mindig csinos egyenruhában feszítő kalauznők és a barátságos férfi kalauzok (na jó, jegyvizsgálók) egy zöld kendőt lengetnek, ha az adott állomáson befejeződött a le- és felszállás.

Egyszer láttunk klasszik tárcsával hadonászó baktert is, de ez nem jellemző, viszont ő pont a ráérősség mintaképe volt: már épp mehettünk volna tovább, de behívta a masinisztát egy kávéra, a caffé gyorsan lefőtt, felhajtotta a vendég, közben meg elszaladt mellettünk az ellenvonat.

Ha már vasút: az északnyugati, egykor a katalánok által uralt, 40 ezer lakosú Alghero lepukkant állomásán másfél órát kellett várnunk a 32 kilométerre lévő nagyobb városba, Sassariba induló rövidke szerelvényre. A tök üres váróteremben mellénk telepedett egy 60-asnak kinéző, jól szituált hölgy és miután udvariatlanság lett volna nem engedni az ismerkedési szándékának, megmondtuk, honnan érkeztünk. „Orban e molto bene” (Orbán nagyon jó) – kaptuk az arcunkba. Jött a migránsozás, meg a gonosz EU. Nehéz volt megértetni vele, hogy az éremnek van egy másik oldala is. És nem azért, mert nyelvi akadálya volt ennek….

Végül azért csak eljutottunk Sassariba, ami egy elfeledett iparváros, nekünk csak átszálló volt a déli Cagliari felé (ez a sziget fővárosa), és azt gondoltuk, egy sétát megérhet az óváros, templom ott is lesz bőven, meg trattoria is. Sajnos csak az előbbi volt, igaz, viszont nem bántuk meg. Szombat lévén belefutottunk egy esküvőbe a dómnál. A szertartás vége felé léptünk be a templomba és mellbe vágott minket egy szárd romantikus dal. Nem valami kütyüről játszották be, hanem egy húszéves forma fülbevalós fiatalember úgy kiengedte a tenorját, hogy beleremegett a hallgatóság, az ifjú pár, és persze mi is, már-már sírtunk, a falak még fel is erősítették az énekhangot. 

A zászlós csoport tagjai várták a templomból kijövő fiatal párt Sassari óvárosában
A zászlós csoport tagjai várták a templomból kijövő fiatal párt Sassari óvárosában
Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

A szertartás utolsó része a templom lépcsőjén és az előtt zajlott: mivel a vőlegény egy zászlóakrobata csoport tagja, a csoport többi tagja látványos show-val fogadta őket, majd zárásként megint jött a fiatal énekes, aki – mint felismertük – egy népszerű Ed Sheeran dalt adott elő szárd nyelven. Nem tudtuk megállni, hogy ne menjünk oda hozzá, miután befejezte. Kezet is fogtunk és azt kérdeztük: mennyi társa van még, aki beszéli ezt a nyelvet. „Sajnos nem sok” – felelte. 

Sok helyütt kinn van az ablakban vagy a balkonon a szardíniai zászló
Sok helyütt kinn van az ablakban vagy a balkonon a szardíniai zászló
Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Mindez azért érdekes, mert amúgy sok magánházon, sőt, még egyes középületeken is szerte Szardínián ott lobog a szardíniai négyosztatú fehér „nemzeti” zászló, benne a fekete fejkendős férfiakkal. Szárd nyelvű utcatáblát egyébként nem láttunk, de olyat igen, amin katalán és olasz felirat is volt egyszerre. Leginkább a sziget északi és nyugati falvaiban, városaiban, ahol 400 évig uralkodtak a katalánok, délen ez egyáltalán nem jellemző.

A helyi lapok mind olaszul elérhetők, sok kávézóban szabadon olvashatók, a parkokban sem a szárd irodalom van műsoron, inkább Corriere della Serát vagy a vastag sportlapokat (Corriere dello Sport, Gazzetta dello Sport) lapozgatják a nyugdíjasok. De ha éppen nincs náluk újság, akkor is mindig van mit megbeszélniük. Akkor is, ha semmi sem történt velük. 

Algheróból érdemes kiruccanni az ötven kilométerre délre lévő kisvárosba, Bosába. Meredek úton lehet felkaptatni a várnegyedbe, de megéri. Még a ház előtt horgoló nénikkel is lehet beszélgetni, és illik venni tőlük legalább egy apró kendőt. Na és ilyen a kilátás.

Bosa városa a várnegyedből a folyóval. Egy napot megér Algheróból kiindulva
Bosa városa a várnegyedből a folyóval. Egy napot megér Algheróból kiindulva
Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

És ilyenek fenn a házak. Hát nem csodálatos?

Bosa, a várnegyed, teli csupa élénk színű házzal
Bosa, a várnegyed, teli csupa élénk színű házzal
Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Szombatonként kötelező turistaprogram a bolhapiac. Azt vettük észre, hogy sokan nem megunt saját kacatokat árulnak, hanem ritkaságokat, például Mussolini idejéből származó újságot, plakátot, bakelitlemezt vagy más korszakban készült míves asztalkát, fakockákból épített faliképet és rengeteg régi könyvet. Itt sem lehet sietni, sőt, Gianni vagy Luigi itt is szívesen eltársalog velünk, még úgy is, hogy csak minden ötödik szavukat értjük. 

Ugyanilyen társalgós pillanatokat éltünk át a délnyugati Iglesias városkában is, amit anno a spanyolok vettek uralmuk alá, innen a név is. Az egyik szép templomba épp szieszta idején léptünk be és az idegenvezetőnek is beillő templomi felvigyázó (pontosan nem derült ki, hogy milyen minőségben áll a bejáratnál) ékes olasz nyelven beavatott minket a helyi speciális templomi kandeláberek történetébe. Csak mondta, mondta, közben sikerült hibátlanul feltenni pár kérdést olaszul, s erre felbátorodott és még tovább mondta.

Nagyon megértően bólogattunk, közbevetettünk néhány „incredibile”-t (hihetetlen), és a végén megígértük, hogy minden magyar ismerősünket elküldjük ide, a legközelebbi körmenetre. 

Alghero kikötői sétányának elején ez a kép fogadott minket
Alghero kikötői sétányának elején ez a kép fogadott minket
Fotó: Privátbankár/Mester Nándor

Apropó, park: a köztereken Algheróban vagy Sassariban kevésbé, de Cagliariban feltűnően sok a láthatóan unatkozó, lézengő fekete-afrikai fiatal, de vannak észak-afrikai és ázsiai muzulmánok és indiaiak is köztük. Számszerűen mégis sokkal kevesebben vannak, mint Szicíliában vagy Olaszország nagyvárosaiban, egyszerűen azért, mert Szardínia egésze nem célterülete sem a menekülteknek, sem a migránsoknak.

A köztereken lófráló nem olaszok közül néhány az eső kezdetekor azonnal ernyőárussá lép elő – kevés sikerrel, majd amikor kisüt a nap, hirtelen akkora napszemüveg-választékuk lesz, hogy tényleg nehéz nem venni tőlük valamit. Nekünk sikerült, de meg kellett küzdeni, nagyon kitartóan ostromoltak minket. Az mentett meg, hogy háromszor elismételtük: „nem érünk rá, megy a vonatunk”.

Az útikönyvek ajnározzák a szardíniai strandokat, amik ugyanúgy a lassúság jelképei, mint a 100 éves nénikék és bácsikák. Tényleg vannak olyan festői öblök, ahová el lehet bújni és megélhetjük az időtlenséget. Persze nem a nyári főszezonban vagy télen. Előbbi idején a legtöbb öbölben nagy a nyüzsgés, utóbbiban sok a csapadék és nyomasztó a misztrál szél. Alghero óvárosához közel vagy Cagliari Poetto nevű nyúlványán több kilométeres finom homok a jutalma annak, aki késő tavasszal vagy kora ősszel látogat oda. Az ismertebb strandokon elég jók a szolgáltatások, de a kisebb öblök partjain ne keressünk büféket vagy mosdót. 

Szeptemberben és októberben van úgy, hogy a csodás 24-26 fokos, napsütéses napokat egy-két napra felváltja az eső. A városokban ilyenkor legfeljebb az éttermeket lehet felfedezni, múzeumban nem bővelkedik a sziget. Cagliariban viszont van egy egész klassz, állandó régészeti kiállítás fenn a várnegyedben, ami legalább háromórás program, megéri a 9 eurós belépőt. A végére hagytam, hogy a fővárosban épp ottjártunk idején, szeptember közepén nagyon érdekes időszaki kiállítást nézhettünk meg a várdombon lévő galériában: Robert Capa teljes életművét gazdagon illusztrálva. Már ezért megérte elrepülni a szigetre, itthon ugyanis eddig csak szerényebb összeállítást lehetett megcsodálni.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják, a Világjáró Extrát (El Camino) pedig itt érhetik el.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív A franciák puszta jóindulatból ennyire bunkók?
Litván Dániel | 2025. július 5. 06:17
A Világjáró ezúttal Korzikán időzött – és rájött, hogy miért is viselkednek sokszor a franciák úgy, ahogy.
Szubjektív Benyomta a vészcsengőt a Fidesz, már utcahosszal vezet a Tisza – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Wéber Balázs | 2025. július 4. 18:46
A Pride betiltása felsült, a gazdaság repülőrajtja elmaradt, miközben a Tisza már utcahosszal vezet a közvélemény-kutatásokban. Már a Fideszen belül is is reális lehetőségként kezelik a választási vereséget, és Orbán Viktor helye sem sziklaszilárd. De lesz-e csere a kormányrúdnál? El lehet-e csábítani a szavazókat az újabb osztogatásokkal? Mit várnak hívei Magyar Pétertől: jobb életet, normálisabb országot vagy elszámoltatást?
Szubjektív A nap képe: a Pride-felvonulás bevette Budapestet
Privátbankár.hu | 2025. június 28. 16:46
Szombat délután háromkor kezdődött a betiltott budapesti Pride.
Szubjektív A Fidesznek nincsenek elvei – az utca embere az idei Pride-ról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. június 28. 10:36
A kormány idén lépéseket tett a szokásos budapesti meleg büszkeség felvonulás, a Pride ellehetetlenítésére, de a főváros ellenáll, és megrendezi az eseményt. Erről a politikai helyzetről, valamint a szexuális kisebbségek hazai jogairól kérdeztük a járókelőket.
Szubjektív Bajorország szíve, ahol bronzba öntötték a pápát
Vágó Ágnes | 2025. június 28. 06:01
Regensburg egy fiatalokkal teli, ősi város, ahol a sétahajót Keplernek hívják, XVI. Benedek pápának pedig három bronzszobra van. A Világjáró e heti állomása Bajorország egyik legnagyobb múltú települése.
Szubjektív Sorra érik a pofonok a Fidesz-kormányt – nem furcsa az időzítés? – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter - Csabai Károly - Gáspár András - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. június 27. 19:14
Hogy került megint csődhelyzetbe Budapest? A Pride-üggyel mindenképp öngólt lőtt a Fidesz? Az MNB-től és az ÁSZ-tól is kapott komoly pofonokat a kormány, amely jelentős devizaadósságot volt kénytelen felvenni – miből lesz akkora osztogatás, ami kiegyenlíthet egy 15 százalékpontos Tisza-előnyt?
Szubjektív Puzsér Róbert: Magyar Péter robbanókeveréke ellenállhatatlan!
Izsó Márton - Vég Márton | 2025. június 22. 14:23
A Medián szerint a Tisza Párt előnye a teljes szavazókorú népességben már 10, a választani tudó biztos szavazók között pedig 15 százalékpont a Fidesszel szemben. Vége az Orbán-rendszernek? Mi fán terem a Polgári Ellenállás? A Klasszis Podcast vendége Puzsér Róbert publicista volt.
Szubjektív A midsommar ünnep, avagy varázslatos Szent Iván-éj Svédországban
Elek Lenke | 2025. június 21. 06:01
A nyári napforduló a svédek második legnagyobb ünnepe, az éj ilyenkor a hagyományok szerint tele van varázslattal. Az ünnep elmaradhatatlan kelléke a körtánc, a közös éneklés, a virágkoszorú a hajban, a lakomával egybekötött közös mulatozás. A Világjáró ezúttal a „midsommar”-hoz kapcsolódó emlékeit idézi fel.
Szubjektív Az emberek már elhiszik, hogy a Tisza Párt győzni tud – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Izsó Márton | 2025. június 20. 18:46
Hol nőtt a Tisza népszerűsége? Mit gondoljunk Ukrajna uniós tagságáról? Kinek jó a kamatstop? Már a bolgárok is megelőztek! Legyűri-e a kormány Budapestet? Milyen lesz a Pride? Megnyugodhatnak az újságírók? Hová tart az izraeli-iráni háború?
Szubjektív Keményen szembeszállt Trumppal, a demokraták sztárja lett
Káncz Csaba | 2025. június 16. 09:36
Kalifornia kormányzója mumusból a demokraták reménysugarává vált. Newsom tudja, hogy a 21. században a választásokat már nem a hagyományos médián keresztül nyerik meg, így felfedezte a közösségi platformokat is. Káncz Csaba jegyzete.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG