8p

„Most először vannak magyar vendégeim” – a mondat, amit mindig szívesen hallok. Nem magamat érzem tőle különlegesnek, hanem a helyet, amit felfedeztem. Ez most egy kis örmény borászat éttermében esett meg, de az utunk során több helyen is elhangozhatott volna. Turistaparadicsomnak semmiképp sem lehet nevezni a legkisebb kaukázusi országot, de látványosságokat és élményeket bőven tartogat – ahogy meglepetéseket is, nem mindig a kellemes fajtából. A Világjáró e heti állomása: Örményország.

Tudtuk persze, hogy hová megyünk: egy helyre, ahol mintha megállt volna az idő. De úgy is fogalmazhatunk, hogy Örményország nagyon erősen kötődik a múltjához – akár 30, akár 3000 évvel ezelőttről van szó.

Egy olyan posztszovjet országba érkeztünk, ahol egyetlen változtatás nélkül le lehetne forgatni egy ‘70-es években játszódó filmet. Az épületek és a járművek tömény időutazás-élményt adnak, de nemcsak a nagy számban előttünk guruló, nálunk jóval idősebb Kamazok, Ladák, Uazok és Zilek látványa okoz kultúrsokkot: a főváros, Jereván gyakorlatilag egyetlen nagy szoborpark.

Az emlékművek száma vidéken sem csekély, de itt konkrétan a szobor-túladagolás veszélye fenyegetett minket. A városban sok urbanisztikai probléma megoldásra vár, de arra az egyre nagyon ügyelnek, hogy az emlékműveket övező közparkok tökéletesen rendben legyenek tartva.

Szobrok mindenhol
Szobrok mindenhol
Fotó: Durucz Dávid

Churchill kedvenc itala

És hogy a hegyvidéki országban, a magasan fekvő főváros síkabb területein is megkapjuk a mászásadagunkat, Jereván tele van lépcsőkkel. A szobrok mellett ez tűnik a fő profiljuknak: ami fontos és érdekes, az magasan van.

Így az Ararat-gyár is, amely uralja a város látképét, egyúttal a leginkább vonzó célpont az ide érkezőknek. Még az absztinens turistákat is érdekli, hol és hogyan készül a világ talán legjobb brandyje, amit Sir Winston Churchill Jaltában annyira megszeretett, hogy onnantól kezdve folyamatosan kellett küldeni neki az utánpótlást.

A gyárlátogatás vezetője szerint napi egy üveggel ivott meg belőle – ezt ugyan túlzásnak éreztük, de pár pohárnyi kóstolóra mi magunk is beneveztünk. Érdekes ízélmény volt, különösen a 20 éves tétel, noha üvegszám azért nem nyakalnánk.

Az Ararat-gyár még az absztinenseket is érdekli
Az Ararat-gyár még az absztinenseket is érdekli
Fotó: Durucz Dávid

Különben is vártak még ránk az előzetesen dicsért helyi borok – no meg az örmény sörök, amelyekről viszont semmi jót nem hallottunk. Kalandvágyunk végül elnyerte méltó jutalmát: felelősségem teljes tudatában le merem írni, hogy életünk legrosszabb söreit fogyasztottuk el Örményországban.

A többieknek a tömeggyártott sörök jelentették a mélypontot, nekem – bár erős volt a verseny – egy kézműves főzde termékei okozták a legkellemetlenebb perceket. Ha rossz sörökről van szó, itt egyszerűen nem tudnak hibázni.

Ettünk jókat is, de…

Ételek terén már vegyesebb a kép. Először is, az olvasókat a részletektől megkímélve muszáj kihangsúlyoznom: nem árt az óvatosság, nem minden konyha való minden gyomornak. Nem akarom rossz hírét kelteni az örmény ételeknek, mert egy gyomorrontáshoz több tényezőnek is kedvezőtlenül kell alakulnia – de utólag úgy érzem, valamivel nagyobb ívben is kerülhettük volna a rizikókat.

Csak óvatosan!
Csak óvatosan!
Fotó: Durucz Dávid

De hogy a másik serpenyőbe is kerüljön valami: a vidéki reggelik szenzációsan színesek, gazdagok és kiadósak voltak. És kevés kellemesebb napindító van, mint amikor friss paradicsom, paprika, tojás, sajt, lekvár, szörp kerül az asztalra, a szállásadó saját terméséből. A barack pedig egyenesen világverő az örmény hegyekben, zöld héja ellenére nagyon is érett, mézédes, lédús – ez hiányozni fog.

És ha már hegyek: most először jártunk olyan országban, ahol ennyire dominánsak voltak a sokezres csúcsok, ezek határozták meg a látképet és az egész utazást. Na meg a szerpentinek és a sokszor szó szerint úttalan utak.

Egyik ámulatból a másikba estünk, hogy ezeket mégis hogyan jelölhetik betűvel és számmal a térképeken – miközben igazán biztonságosan csak az elnyűhetetlen Uaz terepjárók haladhattak rajtuk, amiknek még út sem kell.

Egy úgynevezett út, egy helyben lakóval
Egy úgynevezett út, egy helyben lakóval
Fotó: Durucz Dávid

Ararát: az övék is, meg nem is

Ami pedig talán mindennél többet elmond erről a kis országról: a környék legmagasabb hegye, az örmények nemzeti jelképe, a világhírű brandy névadója, a biblikus jelentőségű Ararát… nos, nem Örményországban van.

Törökország a hírhedt 1915-17-es népirtás után nem sokkal tette rá a kezét a legmagasabb pontján 5137 méter magas hegyre. Sajnos nagyon jellemző, hogy a legmeghatározóbb helyüket is elvették tőlük. A finoman szólva is viharos örmény történelem során aki csak tudott, igyekezett átgázolni rajtuk, leigázni őket, és főképp jó nagy területeket kihasítani az országból.

A távolban az Ararát
A távolban az Ararát
Fotó: Durucz Dávid

És ennek még mindig nincs vége. Az utóbbi idők legnagyobb örmény tragédiája a hegyi-karabahi lakosság teljes elűzése a „kedves szomszéd”, Azerbajdzsán által. Ami átvezet egy másik problémás jelenségre: a hasonló konfliktushelyzetek megoldását a baráti Oroszországtól várnák az örmények – hiába.

Magyarként ezt nehéz megítélni, nem is biztos, hogy igazságos vagyok, de nekem igencsak Stockholm-szindróma jellegűnek tűnik az örmény-orosz kapcsolat. A segítség újbóli elmaradása ellenére ugyanis hatalmas kultusza van itt az eurázsiai nagyhatalomnak.

Az oroszok nem csak a spájzban vannak

Persze, Oroszországból jön a gáz, az autók és buszok, a befektetések, a turisták, szinte minden.

Mégis túlzásnak tűnik, hogy a két világ, Európa és Ázsia határán billegő országban CCCP-melegítős „rajongókkal” van tele minden utca és vegyesbolt – miközben a szovjet uralom érezhetően évtizedekkel visszavetette Örményország fejlődését minden téren.

Az ősrégi szovjet autók bármilyen úton elmennek, de nem is lenne rájuk szükség, ha lennének normális utak – meg normális életszínvonal, aminek révén többen jutnának valamivel újabb, jobb minőségű járművekhez.

Zil és gázcsövek
Zil és gázcsövek
Fotó: Durucz Dávid

És jó lenne, ha esetleg a gázvezetékek sem a föld fölött, a telkek kapuinál látványosan megemelve futnának, az örmény vidéket meghatározó látványelemként, és Jereván belvárosának forgalma sem egyetlen, végtelen dugó lenne, ahol még életképes vészforgatókönyv sincs: a túltömött, alulméretezett, ősrégi buszokon és trolikon sem lehet ép elmével A-ból B-be elvergődni.

Maradna a gyaloglás, mint alternatíva, de zebrákból már korántsem áll olyan jól az örmény főváros, mint lépcsőkből. Sokszor igazi bátorságpróba átkelni az autók között, mert (amolyan közel-keleti és észak-afrikai módra) a közlekedésnek nem annyira szabályai vannak, mint inkább ritmusa.

A metró pedig külön fejezet: kínosan ügyeltek arra, hogy a belváros fontosabb pontjait ne érintse az egyetlen vonal; az érkező szerelvények gyakran feleannyi kocsiból állnak, mint arra az utazóközönség számít, ezért a megálló végéből rendszeresen durva futóverseny indul a nemlétező helyekért. De legalább tilos is fotózni a mi régi metróinkhoz hasonló járműveket, amelyekre silány minőségű műanyag „játékzsetonok” bedobása után szállhatunk fel. Egzotikus élmény, mi tagadás.

Visszatérve az oroszokhoz fűződő viszonyhoz: az ilyen szintű alárendelődés már csak azért is furcsa, mert közben vannak az örmény történelemnek olyan fejezetei, amelyek hatalmas büszkeséggel töltik el a helyieket, és érezhetően nagy becsben tartják őket.

A hegyekben látogatható gyönyörű templomok és a különleges kacskarok, vagyis faragott kőkeresztek mind azt hirdetik, hogy itt él és virágzik a világ legősibb keresztény kultúrája: az örményeknél már 301 óta ez az államvallás, tehát az apostoli korhoz történelmi léptékben nagyon közel alakult ki az itteni kereszténység.

Hegyek és templom – megunhatatlan látvány
Hegyek és templom – megunhatatlan látvány
Fotó: Durucz Dávid

Ahhoz, hogy mindezt értékeljük, még csak vallásosnak sem kell lenni: a mesés panorámával övezett épületek sokadjára is lenyűgöztek minket. Még úgy is, hogy némelyikhez kommersz turista-infrastruktúra is kapcsolódott, a többi közt lépésenként kínálgatott gyertyákkal és… galambokkal. Én eddig csak esküvői galambreptetésről hallottam, de hát minden utazás egyben alkalom is a tanulásra.

És arra, hogy elgondolkodjunk dolgokon. Például azon, hogy vajon Örményországot lehet-e közel-keleti államnak tekinteni. Engem ugyanis ebbe az irányba terelt minden tapasztalat: a táj, a zene, a millió gránátalma, a forgalomszervezés „érdekességei”, a vezetési stílus, a hangulat, a szoros kapcsolat a bibliai helyszínekkel.

Benyomásaim részben helyesnek bizonyultak; mint megtudtam, Örményország több Közel-Kelet definícióba is belefér (pikáns adalék, hogy a CIA is ilyen országként definiálja).

De ettől még az is fontos kérdés, hogy Örményország Európa vagy Ázsia része. A legelső keresztény államként, több ezer éves hagyományok őrzőjeként Európában lenne a helye. És szívesen is látjuk „minálunk”, azok után, hogy milyen meleg vendégszeretettel fogadtak minket – meg persze kiváló vörösborokkal.

Ezúttal még az sem zavart, hogy legtöbbször orosznak néztek. Hiszen itt már-már vallásos áhítattal szeretik őket…

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják, a Világjáró Extrát (El Camino) pedig itt érhetik el.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Belépés a szent kapun – különleges karácsony Santiago de Compostela katedrálisában
Bózsó Péter | 2024. december 21. 05:51
A székesegyház különleges kapuja a nem túl gyakran ismétlődő szent években kinyílik a zarándokok előtt. Néhány éve én is beléphettem rajta – ekkor valami emlékezetes történt velem. A Világjáró e heti állomása Santiago de Compostela katedrálisa, karácsonykor.
Szubjektív Itt az idő: elő kell bújni Magyar Péter támogatóinak – Ez Viszont Privát
Csabai Károly - Izsó Márton - Király Béla - Litván Dániel | 2024. december 20. 18:47
A Tisza vezetését mérik a kutatások, Magyar Péternek pedig nagy nevek kellenének. Ki léphet elő a függöny mögül az oligarchák és talán a fideszesek közül? Lázár János mindenesetre érdekesen mozgolódik, Matolcsy Györggyel pedig alkut köthetett Orbán Viktor. Mi lesz a forintárfolyammal és mit kapunk Amerikából Donald Trumptól. Elhozhatják a nagy fellendülést az akkumulátorgyárak? Finom-e a dubaji csoki? E témákról is szó esett az Ez Viszont Privát 32. adásában, amelyben Csabai Károly, Király Béla és Litván Dániel beszélgettek.
Szubjektív „Csak reménykedni tudok, hogy karácsonyra kicsit magukba szállnak” – A Magyar–Menczer szópárbaj után a közbeszéd stílusáról kérdeztük a járókelőket
Dobos Zoltán – Havas Gábor | 2024. december 14. 11:00
„Csak reménykedni tudok, hogy karácsonyra kicsit magukba szállnak” – A Magyar–Menczer szópárbaj után a közbeszéd stílusáról kérdeztük a járókelőket.
Szubjektív Horror a boltokban: Orbán Viktort az infláció buktatja meg? Ez Viszont Privát
Gáspár András – Izsó Márton – Juhász Gábor – Litván Dániel – Vég Márton | 2024. december 13. 18:56
Újra 10 százalék felett drágulnak az élelmiszerek, hiába mér mást a KSH. Nincs itt semmi nagy titok, a kormány politikája okozza a bajt, és ezt már nem lehet propagandával elkenni. De Orbán Viktor tudja egyáltalán, mi a valóság? És hogy sikerült a Békemisszió 2.0? Cserbenhagyta a Nyugat Ukrajnát? Hagyhatjuk Lázár Jánosnak, hogy elkótyavetyélje fél Budapestet? Főként ezekről beszélgettek az Ez Viszont Privát 31. adásában kollégáink, Gáspár András, Litván Dániel és Vég Márton.
Szubjektív Hiába szeretnék több fizetést adni, ha kevesebb a cégem bevétele – utcai vélemények az álomfizuról
Izsó Márton - Vég Márton | 2024. december 7. 10:51
Ahogy közeledik 2025, úgy egyre több munkavállalót kezd türelmetlenül érdekelni, hogy mekkora fizetésemelést kaphat jövőre. Az utca emberét kérdeztük, hogy mivel lenne elégedett.
Szubjektív Luca-vonat és tudósok a fogason – a stockholmi Nobel Múzeumban jártunk
Elek Lenke | 2024. december 7. 05:46
Amikor leszállunk Arlandán, a stockholmi repülőtéren, a falakon a leghíresebb svédek fotói köszöntenek bennünket, köztük a királyi család, az ABBA együttes és természetesen Alfred Nobel. A Világjáró ezúttal a tudós-feltaláló múzeumába látogatott el, ahol a magyar Nobel-díjasok „nyomaira” is rábukkant.
Szubjektív Mélykék mágia – bejártuk Európa legcsodásabb szigetét
Wéber Balázs | 2024. november 30. 05:46
Capri nyáron is csupa kellemes érzést keltett bennem, a zimankós novemberből visszatekintve pedig egyenesen csodás helynek tűnik. Mélykék tenger, ikonikus sziklák, gyönyör és ókori történelem – a sziget úgy magaslik ki a tengerből, mint egy rég elsüllyedt világ egyetlen megmaradt darabkája. A Világjáró e heti állomása Európa alighanem legszebb szigete.
Szubjektív Mi lesz, ha Magyar Péter elsüllyeszti a Fidesz hajóját – ki ugrik először? Ez Viszont Privát
Gáspár András – Izsó Márton – Juhász Gábor – Litván Dániel – Vég Márton | 2024. november 29. 18:31
A gazdaság padlón, a Tisza pedig már látszólag agyonverné a Fideszt egy választáson. Mit léphet erre a kormány, és mi történik, ha Orbán Viktorék is elhiszik, hogy közeleg a bukás? A Rogán-gépezet akadozik, láthatóak a repedések az eddig jól záró Fidesz-falakon is. Mit mond el a rendszer állapotáról Orbán Balázs doktorija és Szájer József visszatérése? Leginkább ezekről a témákról beszélgettek az Ez Viszont Privát podcast 29. adásában kollégáink, Gáspár András, Litván Dániel és Vég Márton.
Szubjektív „Az egyik mocskosabb a másiknál...” — az utca embere Magyar Péter lehallgatási botrányáról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2024. november 23. 10:31
Az ellenzék vezető politikusa, Magyar Péter lehallgatási botrányba keveredett, vagy keverték, melynek a Tisza Párt vezérén kívül volt barátnője a főszereplője. A járókelőket arról kérdeztük, hogy felismerik-e Vogel Evelint és mit gondolnak a botrányról. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy megváltozott-e a véleményük Magyar Péterről, és mennyire hisznek a leleplező anyagok valódiságában a mesterséges intelligencia korában. Videó.
Szubjektív A Bauhaus otthona: Dessau – A Mester és tanítványai
Vágó Ágnes | 2024. november 23. 05:46
A Bauhaus-építészetről mindenkinek egy türingiai város, az egyeteméről és vadászkutyáiról elhíresült Weimar ugrik be, és nem egy onnan 170 kilométerre lévő település Szász-Anhaltban. Pedig éveken át ott volt a Bauhaus nagyjainak igazi otthona. A Világjáró e heti állomása: Dessau.  
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG