9p

„Borneón mindig esik! Harmincnyolc fok van árnyékban, (...) és semmi sincs, ami száraz. Harmincnyolc foknyi fullasztó, gőzölgő, zsíros meleg.” Először Rejtő Jenőnél olvastam erről az egzotikus tájról, és bizony a „Pipacs, a fenegyerek” szerzője nem tévedett nagyot. A Világjáró ezúttal a maláj szigetvilágban kalandozott.

Nincs rá jobb szó, dögletes meleg van a világnak ebben a szegletében – de túl lehet lendülni rajta.

Egyrészt azzal, hogy amint zárt helyiségbe lép az ember, a trópusi klíma azonnal megszűnik: gyors vágással jeges hideget zúdít a nyakunkba a légkondi, amit sokszor gigászi ventillátorokkal is megfejelnek.

Párás paradicsom
Párás paradicsom
Fotó: Durucz Noémi

Másrészt azzal, hogy az időjárást hamar háttérbe szorítják a színek, hangok, illatok és ízek. Ezek szinte egyszerre csapnak le ránk – és bevallom, hasamat igencsak kedvelő utazóként az első meghatározó élményem a helyi ételekkel való találkozás volt.

És a sokadik is. Borneón ugyanis nem lehet rosszat enni. A helyi éttermek és büfék a maláj, a kínai, az indiai és az indonéz konyha legjobb fogásait kínálják, meseszép, színpompás tálalásban.

Ha valamit érdemes kiemelni, az egy klasszikus maláj étel, a streetfoodként is népszerű satay nyárs: csirke, marha vagy bárány húsából készül, mogyorós szószt adnak hozzá, háromszögletű kupacokban főtt rizst, valamint pár kocka uborkát és hagymát. Ennyi, több nem is kell a tökéletes boldogsághoz.

Életünk legjobb indiai kajáit is ott ettük, ahol megkezdtük ennek a hihetetlen szigetnek a felfedezését: Kuchingban, Borneó legmenőbb városában.

Macskák és multikulti

Hiszen muszáj imádni egy olyan helyet, aminek a neve malájul macskát jelent, tele van látványos cicaszobrokkal, és persze a nyilvános helyeken felbukkanó, láthatóan jól tartott macsekokkal.

Kuching macskái
Kuching macskái
Fotó: Durucz Noémi

De Kuching fekvése is pazar: az államnak is nevet adó Sarawak folyó két partján terül el, izzadó-illatozó-zajongó dzsungeltől szegélyezve; a látképet pedig a világ talán legizgalmasabb külsejű parlamentje és a térség legmagasabb zászlórúdja teszi teljessé.

Nyüzsgő délkelet-ázsiai városba érkeztünk, amelynek erejét sokszínűsége adja: a legjobb értelemben vett multikulti forgatag jellemzi.

Ugyanannyi kínai él itt, mint maláj, de jelentős az indiai és indonéz közösség is; békében megfér egymás mellett a muszlim, a buddhista, a keresztény és a hindu.

Szívet melengető látvány, amikor a baráti társaságokban együtt mulat a fejkendős maláj lány és divatos ruhákat viselő kínai barátnője – és még szebb, amikor együtt tapsolnak a rendkívül látványos kínai körmenetnek, a sárkány éve tiszteletére rendezett nagyon színes, nagyon hangos ünnepségen. A folyóparti rendezvénybe véletlenül csöppentünk bele, de hihetetlenül élveztük; a hangulatot úgy jellemezném, hogy esszenciális ázsiai este volt.

És hamisítatlan kuchingi este. Mert ahogy a kínai dobok hangjába belevegyült a müezzin éneke, úgy keveredtek az ételek is: pár kifőzdével arrébb zajlott az iftar, a ramadan böjti hónap estéit meghatározó közösségi lakoma, roskadásig pakolt asztalokkal. Ennél jobban tényleg csak Piszkos Fred tud időzíteni – itt igazán elemében érezte volna magát Rejtő világcsavargója is.

Ázsiai hangulat – parlament és zászlórúd Kuchingban
Ázsiai hangulat – parlament és zászlórúd Kuchingban
Fotó: Durucz Noémi

A majmok birodalma

Nem véletlenül jutott eszembe a hírhedt regényhős: ezen a ponton érkeztünk el az utazás lényegéhez, a fő programhoz, amihez Kuching végül jóval több volt, mint egyszerű ugródeszka.

Csónakba szálltunk, hogy egy Fülig Jimmyhez hasonlóan vagány figura elvigyen minket a majmok birodalmába.

A Bako Nemzeti Park maga a csoda. Szárazföldön nem lehet megközelíteni, pedig egy félszigeten fekszik, de a hatóságok nem akarják, hogy a turisták „lelakják” a gyakorlatilag érintetlen esőerdőt. Utazási lehetőség és szálláshely is korlátozottan áll rendelkezésre, és itt már egyre több szabály is életbe lép.

Míg Kuchingban csak arra kellett figyelnünk, hogy véletlenül se igyunk csapvizet (a szokatlanul sárga szín amúgy is könnyen eltántorítja az embert), itt a vadvilágra is tekintettel kellett lennünk.

Elsőre az ötméteresre is megnövő krokodilok tűnnek a legveszélyesebbnek: számos tábla figyelmeztet arra, hogy legyünk észnél, ne fürödjünk az amúgy gyönyörű tengerparton, és a csónakból se dugjuk ki kezünket-lábunkat út közben!

De ezeket a szabályokat sokkal könnyebb betartani, mint elkerülni a moszkitók és társaik csípéseit. A minél zártabb ruházat, a rovarriasztó spray és a helyben kapható különleges ruhatapasz a legjobb barátaink a malária és a dengue elleni harcban. A veszély nem hatalmas, de valós, ezért érdemes nem félvállról venni az óvintézkedéseket.

Idilli szigetvilág
Idilli szigetvilág
Fotó: Durucz Noémi

Csodálattal vegyes félelemmel figyeltük a szép, ám potenciálisan halálos borneói viperát is, ahogy egy ágon pihengetett a reggeli eső után – de ő legalább tartotta a tisztes távolságot, ellentétben a mosdónkban tanyát verő méretes pókkal.

Persze nem meghalni mentünk a dzsungel mélyére, ez mindennel együtt is családi program, az említetteknél jóval barátságosabb állatokkal. Leírhatatlan élmény, amikor a koránkelés jutalmaként békésen sétálnak körülöttünk az ezüstös langurok és a szakállas disznók, és ha elég szemfülesek vagyunk, két mókusészlelés közt egy repülőmakit is elcsíphetünk.

Bako igazi sztárja pedig a borneói nagyorrúmajom. Ritka tünemény, de mi kétszer is megpillanthattuk falatozás közben – hála vidám és talpraesett csónakosunknak, aki minden említésre méltó jószágnál lassított, s ha kellett, kanyarodott és farolt a mangroveerdő melletti sekély folyóban.

Egyébként mi magunk is ritka, egzotikus példányoknak számítottunk Borneón: a legtöbben csak udvariasan mosolyogtak, ha elmondtuk, honnan jöttünk, mert bevallottan soha életükben nem hallottak még Magyarországról – Európáról is alig.

Egy hihetetlen sziget – kínai sárkányünnep Kuchingban
Egy hihetetlen sziget – kínai sárkányünnep Kuchingban
Fotó: Durucz Noémi

Egy taxisofőr ellenben lelkesen bólogatott, és vigyorogva mondta, hogy biztos nagyon büszkék vagyunk a híres focistánkra, Luis Suárezre…

Celebfotó és orángutánspotting

És ha már hírességek: egy másik alkalommal alaposan az arcomba kaptam, mit érezhetnek az ázsiaiak, amikor az egyszeri fehér ember hanyagul, szalonrasszista módon kijelenti, hogy „mind ugyanúgy néznek ki”. Odajött ugyanis hozzám két maláj srác, hogy mindenképp közös fotót akarnak velem, mert nagyon hasonlítok egy amerikai színészre. Sajnos nem Robert De Niro vagy Leo DiCaprio jutott rólam eszükbe: én lettem Malajziában a túlsúlyos komikus, Kevin James magyar alteregója. Talán nem kellett volna annyi sajtos sült banánt ennem…

Ez a bizarr celebspotting már a Semenggoh orángutánrezervátumban esett meg velem, amely szintén megközelíthető Kuchingból, és Bakóhoz hasonlóan nagyrészt a dzsungel vesz minket körül a látogatás során.

Ezek az állatok már jóval szégyenlősebbek, mint a kisebb majmok vagy a szakállas disznók. Egyáltalán nem garantált, hogy megmutatják magukat a turistáknak távoli főemlős-rokonaink, nekünk viszont hatalmas mázlink volt: nem egy, hanem nyolc orángutánt láttunk, a hatalmas, méltóságteljesen pihenő hímtől a három kicsinyével a fán csimpaszkodó anyukáig.

Rejtőzködő orángutánok
Rejtőzködő orángutánok
Fotó: Durucz Noémi

Ez tényleg nagy dolog, a rezervátum őrei is láthatóan fellelkesültek, miközben magyarázták nekünk, merre érdemes mennünk.

Semenggoh még egy gyakorlatias dolog miatt is érdekes: az utolsó orángutánetetés időpontjához igazodik a reptéri busz menetrendje is.

A légikikötőből nemcsak a rezervátumba, Kuching városközpontjába is a 103-as jelzésű járattal lehet eljutni – a reptér a kettő között van. Aki késő délután landol, annak marad a taxizás.

Csak jókat tudok mondani róla: megbízható, tiszta, légkondicionált (!) és nem utolsósorban olcsó módja a közlekedésnek. És biztonságos is, mivel az applikáció a rendőrséggel is összeköttetésben áll, és amint a sofőr jelentősen eltér az előzőleg megadott útiránytól, a hatóságok akcióba lépnek.

Naplemente és álomszigetek

Ám szerencsére minket nem, csak a szívünket rabolták el Borneón. Életünk legszebb naplementéit is a szigetnek köszönhetjük, a Dél-Kínai-tengeren percek alatt lejátszódó esemény minden pillanata olyan tökéletes volt, mint egy festmény. Ehhez Kuchingból Kota Kinabaluba kellett repülnünk.

Mint egy festmény – naplemente Kota Kinabalu mellett
Mint egy festmény – naplemente Kota Kinabalu mellett
Fotó: Durucz Noémi

Magáról a városról sajnos nem tudok olyan dicshimnuszokat zengeni, mint a macskás multikulti-fellegvárról. Nem mintha tehetne róla, hogy nem szép. A második világháborúban porig bombázták, az újjáépítés pedig nagyjából úgy zajlott, mint Európa hasonló sorsú városaiban: a magas fém- és acélépületek kockái uralják a látképet.

Kis rosszindulattal egy nagy hotel- és plázakomplexum az egész belváros, és itt egészen más okból találkoztunk rengeteg kínaival, mint Kuchingban: tehetős turistaként öntötték a pénzüket a helyi szolgáltató szektorba, népes halrajként közlekedve a tengeri látványosságok és a duty free shopok között.

Jó okkal hoztam szóba a halrajokat, hiszen részben miattuk érkeztünk ide. A KK-ból (ahogy a helyiek becézik a városukat) könnyen megközelíthető szigetcsoporton kirándultunk, a jobbnál-jobb sznorkelezési lehetőségeket kihasználva.

Az utazási irodák reklámfotóira illő, valószínűtlenül kék víz és fehér homok önmagában is pazar látvány, a parttól pár méterre pedig színpompás trópusi halakat is láthatott, aki egy búvárszemüvegben beletette a fejét a vízbe. Amikor tényleg csak le kell hajolni a csodákért…

Persze itt is tett azért a természet, hogy ne nézzük az ember játékszerének: amíg Bakóban a krokodilok, addig a Tunku Abdul Rahman Nemzeti Park partjainál a medúzák jelenlétére figyelmeztettek a táblák. A kulcsszó ezúttal is az óvatosság volt, de alighanem szerencse is kellett hozzá, hogy a szemünkön kívül más érzékszervünkkel nem tapasztaltuk meg, mire képesek ezek az áttetsző lények.

A kikötőbe visszatérve el is jött a búcsú ideje, és ennél jobb helyen nem is költhettük volna el az utolsó borneói vacsoránkat. Ha van ennek az itteni mércével nem annyira érdekes városnak izgalmas része, akkor ez az.

Itt zajlik az igazi élet, folyamatos jövés-menéssel, hangokkal, illatokkal és igen, ízekkel. Újabb fenséges fogások és friss gyümölcsök: mangó, sárkánygyümölcs és ananász, amit a szemünk előtt vágtak fel, mégis édesebb, mint a cukros lébe áztatott konzervfalatok.

Kísérőnek élőzene, csillagfény, trópusi romantika. Hát igen. Rejtő Jenő azért tudott valamit.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Belehergelik egymást az emberek a gyűlöletbe - vélemények a Fico-merényletről
Izsó Márton - Vég Márton | 2024. május 25. 10:11
A múlt szerdai merényletet követően stabil Robert Fico szlovák miniszterelnök állapota. A közhangulat pattanásig feszült Szlovákiában. Mit szóltak az emberek a merénylethez? Kiderül a videóból.
Szubjektív Barangolás az elzászi mesevilágban, ahol minden a legnagyobb rendben van
Juhász Gábor | 2024. május 25. 05:46
Colmar meseváros – olyan nyugalom vett körül, mintha nem lenne és nem is lehetne semmi baj soha. A strasbourgi katedrális pedig gyönyörű, megunhatatlan és békével tölti el a lelket. A Világjáró ezúttal Elzászt fedezte fel.    
Szubjektív Kitart az Orbán-kormány Netanjahu mellett, és ezzel szembemegy a magyar érdekekkel
Wéber Balázs | 2024. május 21. 18:46
A Hamász mellett az izraeli kormány vezetőit is felelősség terheli a háborús és az emberiesség elleni bűntettekért a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze szerint, aki ezzel megerősítette emberi jogi szervezetek értékeléseit. Ennek ellenére a magyar kormány továbbra is teljes mellszélességgel támogatja a Netanjahu-kormányt, és ezáltal egyre jobban elszigetelődik a világban. Ez pedig – a Kremlhez fűződő szoros kapcsolatokhoz hasonlóan – ellentétes a magyar érdekekkel. Nagyító alatt ezúttal egy döntés és annak magyar szála.
Szubjektív „Nem bízom a nyugati oldalban” – járókelők a kínai–magyar kapcsolatokról
Dobos Zoltán - Izsó Márton | 2024. május 19. 17:41
Az utca embere sorozatunkban ezúttal Hszi Csin-ping kínai elnök látogatásáról és a keleti nagyhatalommal ápolt kapcsolatokról kérdeztük a járókelőket. Videó.
Szubjektív Sorsdöntő év lesz az idei Magyar Péter számára – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Juhász Gábor – Litván Dániel – Wéber Balázs | 2024. május 18. 10:34
Sikerül kinyírnia a hatalomnak a Tisza Pártot is, vagy dagad majd tovább, mint a hólabda? Meddig dőlhet a dominó, ami idén februárban elindult? És milyen következményei lesznek annak, ha az EP-választáson tényleg robban a bomba? Erről is beszélt a Klasszis Média szubjektív műsorában, az Ez Viszont Privátban Bózsó Péter, Litván Dániel és Wéber Balázs.
Szubjektív Egyetlen bűnbarlang még nem vészes egy városban – de mi van, ha az egész város az? 
Mester Nándor | 2024. május 18. 05:44
Makaóban tényleg sok a kaszinó, de a város korántsem csak ezekről szól. Még mindig fellelhetők a portugál gyarmati idők kulturális és építészeti emlékei. Az utcatáblák kétnyelvűek, de az egész területet persze a kínaiak uralják. Milyen az élet ezen a különleges környéken és miért van gyorsítósávja a kínai vendégmunkásoknak? Ezt idézzük fel a Világjáró mostani részében.
Szubjektív A nap képe: Magyar Péter nem akármilyen fotót lőtt
Privátbankár.hu | 2024. május 16. 17:06
A politikus saját képmása elé ugrott be.
Szubjektív Húsz éve nem nézek köztévét, nem hiszek nekik - üzentek a médiának az emberek
Izsó Márton - Vég Márton | 2024. május 12. 14:02
Egy hónap múlva lesz a választás, dübörög a kampány, a médiából pedig ömlenek a hírek. Miből és hogyan próbálnak hiteles információkhoz jutni az emberek? Kiderül a videóból.
Szubjektív Megfejtettük Szijjártó Péterék közép-ázsiai titkát
Csabai Károly | 2024. május 11. 05:46
Van egy ország, ahol tengerpart nélkül is pazarul érzi magát a turista. Bár nincs közel, nekünk, magyaroknak egyre fontosabb, a napokban több miniszterünk mellett a Világjáró is Üzbegisztánban járt.
Szubjektív Magyar Péter az új Orbán Viktor? - Ez Viszont Privát podcast
Privátbankár.hu | 2024. május 4. 10:39
Utolérjük-e Magyar Péterrel Romániát? Lesz-e kormányátalakítás a választások után? Hogyan használja a Rogán Művek teljes eszköztárát a Tisza Párt országjáró alelnöke? És kell-e nemzetiszalag-hiányra számítani a falvakban mostanában, mint korábban bármilyen választás előtt? Erről is beszélt Mester Nándor felelős szerkesztő, Dobos Zoltán és Vég Márton újságíró az Ez Viszont Privát friss adásában.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG