Már talán a csapból is a klímaszabályozások, zöld hitelek, fenntartható befektetések, önkéntes szén-dioxid-piacok, ESG közzétételi követelmények folynak. A pozitív hatás mégis csekélynek, és az apokalipszis egyre reálisabbnak tűnik, egyre nyomasztóbb az ezzel kapcsolatos podcastokat hallgatni. A megoldás azonban nem a helyzet semmibe vétele és a tétlenség, hanem a célzott és összehangolt cselekvés reális lehetőségeink tükrében.
Emlékeztetőként: a klímaváltozás mértékét a légkörben lévő széndioxid (CO2) koncentrációja határozza meg, amelyet milliomod részben (ppm) mérnek. Jelenleg 423 ppm-nél tartunk. A széndioxid-koncentráció jelenleg 50 százalékkal magasabb, mint az iparosodás előtt.
A globális átlaghőmérséklet emelkedése (minden más változatlansága mellett!) ennek a ppm számnak a függvénye. A globális átlaghőmérséklet-emelkedést tekintve néhány kulcsfontosságú széndioxidkoncentráció-szint: 400 ppm 1°C, 507 ppm 1,5°C és 618 ppm 2°C. Igen, tavaly átléptük az 1°C-os globális átlaghőmérséklet emelkedést!
A témában nagyszabású konferenciát rendez október 1-jén a Klasszis Média Budapesten, amelyen a szerző is részt vesz.
Fenntarthatóság 2024 – ESG: a szabályozási kihívástól az üzleti lehetőségig
Jöjjön el és hallgassa meg a téma legjobb szakértőit, ismerje meg a vállalatok és a pénzügyi szektor legjobb gyakorlatait! Vegyen részt a Klasszis ESG díjak átadásán!
Részletek és jelentkezés >>
A ppm a föld légköre által elnyelt széndioxid mennyiségének eredménye. “Szerencsénkre” a kibocsátott széndioxid hozzávetőlegesen 50 százalékát az óceánok és a szárazföldi elnyelők nyelik el. Ez azt jelenti, hogy jelenlegi kibocsátás mellett 35 évünk van, mielőtt elérjük az 1,5°C-os emelkedést (és 75 évünk a 2°C-hoz). Emlékezzünk a nyári forróságokra, mielőtt azt gondolnánk, hogy az 1,5°C-os globális átlaghőmérséklet emelkedés még általánosan élhető.
Tehát 35 év... a legkésőbbi határidő 2060! Így, a 2050-re kitűzött net-zéró vállalati és kormányzati kötelezettségvállalások máris értelmet nyernek.
A szén-dioxid-koncentráció növekedésének megállításához az energiaforrások új összetételére van szükség. Ráadásul az elkövetkező 35 évben! Ez az új energiamix minimalizálja a fosszilis tüzelőanyagok használatát. Ez az energiamix maximalizálja a szén-dioxidot ki nem bocsátó energiaforrásokat, a megújuló energiát és az atomenergiát minden technológiai formájában, a megújulókat preferálva.
Nem, a fosszilis tüzelőanyagok nem fognak teljesen eltűnni! És igen, az atomenergia elengedhetetlen az energetikai átállás 2050-2060-ra történő eléréséhez. Az “új” üzemanyag és energiatároló anyag a megújuló energiával termelt zöld hidrogén és az atomenergiával termelt rózsaszín hidrogén – még a nem hatékony energiaátalakítási arányokkal is.
Fotó: Depositphotos
Nincs tökéletes és könnyű megoldás. Optimalizálnunk kell, számolva a különböző energiaforrások hátrányaival. A megújuló energiaforrások időszakos jelleggel, alacsony energiaátalakítási arányokkal és viszonylag nagy helyigénnyel járnak. Az urán alapú atomenergia hulladékkezelési problémákkal, magas észlelt kockázati szintekkel és korlátozott üzemanyagmennyiséggel néz szembe a Földön. A tórium alapú atomenergia kevésbé veszélyesnek és bőségesebbnek tűnik, de a technológia éretlen és csupán néhány tesztreaktor működik. A fúziós energia az energiatechnológia „nirvánája”, de még mindig (“mindig csak”) 40-50 évre van bármilyen fenntartható termeléstől.
A dogmák ideje lejárt, a célfüggvény ismert. Reális útvonalat kell kijelölni minden energiaforrás számára, figyelembe véve a technológiai érettséget és a hatékonyságot valamint a nemzetgazdasági adottságokat. Úgy kell „építkezni”, hogy ezek az energiaforrások összességében, adott időben és tervezhetően biztosítsák az emberiség számára a szükséges energiamennyiséget. Olyan energiamennyiséget, amely egyrészt a kalkulál a hatékonytalanabb energiaátalakítással (túlkapacitást céloz meg), másrészt számíthat az energiatudatosság által elért kisebb keresletre.
Az alábbi ábra egy valószínű energiamixet vázol fel:
A grafikon rávilágít, hogy nem a 2100-as év a kihívás, hanem a 2050-2060 közötti évek. Ez az az évtized, amelyre fel kell készülnünk. Az átalakítás pozitív hatása azonban jelentős, „csak” 1,5°C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés 2100-ra a 2-4°C-os előrejelzésekkel szemben. Apró betűkkel jegyezzük meg: igen, ez a grafikon a fosszilis tüzelőanyagok energiaellátásának növekedését vetíti előre 2045-ig – bőséges 20 év az olajtársaságok számára, hogy energiavállalatokká váljanak anélkül, hogy elveszítenék a piaci értéküket.
Ezt (vagy bármilyen más reális) tervet nemzeti célokra, fejlesztési tervekre és támogató keretrendszerekre kell bontani, elősegítve az energiamix mérföldekre osztott átalakítását.
Olyan mutatók, mint CO2-intenzitás, a vállalati előrevetített hőmérséklet emelkedések (ITR) és kormányzati CO2-csökkentési vállalások (NDC) vagy túl relatívak vagy nem jeleznek direkt módon mérhető cselekvést – nem véletlen, hogy sorra dőlnek meg. Az új mérőszám a Gigawatt(óra), a szén-dioxid-kibocsátással nem járó energiatermelési kapacitás növekedésének és az értékláncban elért energiaigény csökkenésének direkt mutatója. Az átállás a relatív mérőszámokról az energiaváltás abszolút dimenzióira elkerülhetetlen.
A piaci szereplők célzott és összehangolt együttműködése a követelmény. A szabályozásoknak (nemzetközileg is!) internalizálniuk kell a klímaváltozás externáliáit, hogy a működési költségeken keresztül változást kényszerítsenek ki. A pénzügyi és befektetési keretrendszereknek az energiamix váltását kell elősegíteniük a tőke költségein keresztül. A mérési, menedzsment és közzétételi keretrendszereknek mindenkit felelőssé kell tenniük (nemzetek, városok, pénzügyi piacok, vállalatok, egyének) a változás elérésében. Ezt a javasolt mutatók alkalmazása támogatja leginkább.
Ne feledjük! A fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása a fenti átmenetben még mindig 1 billió tonna szén-dioxid-kibocsátást eredményez 2050-ig. Ez 503 ppm-et és 1,42°C-os emelkedést jelent. Tehát, a szén-dioxid-leválasztásnak és -tárolásnak azonnal el kell kezdődnie, hogy elkerüljük a magas hőmérséklet-emelkedési forgatókönyveket, amelyek visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak.
A klímaváltozás elleni küzdelem nem egy elvont fogalom, hanem egy konkrét és tudatos infrastruktúraépítés GDP-növekedéssel és megannyi gazdasági lehetőséggel.
Mindenkinek, aki a kanapé kényelmében ülve azt gondolja, hogy a klímaváltozás nem fogja érinteni, rossz hír: fogja! Mindenkinek, aki klímaváltozási fásultságot érez, azt állítva, hogy nem tehet semmit, jó hír: tehet!
A szerző Dr. Ács Barnabás, Ph.D., a Londoni Tőzsdecsoport (LSEG) Fenntartható Finanszírozási Megoldások igazgatója. A véleménycikk nem feltétlenül tükrözi a LSEG álláspontját.
A témában nagyszabású konferenciát rendez október 1-jén a Klasszis Média Budapesten, amelyen a szerző is részt vesz.
Fenntarthatóság 2024 – ESG: a szabályozási kihívástól az üzleti lehetőségig
Jöjjön el és hallgassa meg a téma legjobb szakértőit, ismerje meg a vállalatok és a pénzügyi szektor legjobb gyakorlatait! Vegyen részt a Klasszis ESG díjak átadásán!
Részletek és jelentkezés >>
A tárcavezető szerint Szergej Lavrovval a kétoldalú együttműködésről, a világ biztonsági helyzetéről és az ukrajnai rendezés lehetőségeiről egyeztetnek.
