Az öböl, ahol a világ legdrágább Guinness-sörét adják

Ha hosszas keresgélés után találja csak meg az ember a szállását este, mire leér 10-12 órás vezetés után  – lévén Montenegró nem EU-tag, így nincs internet, tehát marad a régi jó szokás, a kérdezősködés –, majd a hotelben azzal fogadják, hogy fizesse ki a szállását, amit egyébként már májusban levett a Booking – talán ezt nevezik rossz kezdetnek. És ha Horvátország felől érkezünk, akkor a gyönyörű autópályák mellett a drága útdíjjal is számolni kell, ami átszámítva már húszezer forintnál is többet kóstál.

„Ennél csak jobb jöhet”-alapon az ezt követő nyolc nap aztán mégis felülírja a kezdeti döccenőt. Sőt, mindjárt aznap este kellemes meglepetés ér minket. Beesve az első partmenti vendéglőbe, ahol pljeskavicát és sört rendelünk, de készpénz és bankkártya-leolvasó hiányában nem tudunk fizetni, a tulaj megnyugtat, azt mondja, holnap is bőven ráér az a 17 euró. (Hiába nem EU-tag Montenegró, itt már 2002 óta euró a fizetőeszköz). Hiszen már nemigen van olyan hely, ahonnan fizetés nélkül távozhatnánk, és még bizalmat is szavaznak, hogy visszatérünk a pénzzel.

A Horvátország kistestvéreként emlegetett Montenegró egyik nagyobb városa, a Herceg Novi mellett található falucskában egyébként június ellenére úgy tűnik, dübörög a főidény. Esténként a partmenti sétányon kultúrsokk-szerűen hömpölyög a hazai, a boszniai, a szerb és az orosz turisták tömege. Magyar és nyugati nyaralók csak elvétve, de ettől olyan autentikus! Ahogy áll sorba az ember a napi burekért (2,2 euró), vagy üldögél a legmelegebb órákban egy sör mellett, ahol hazai zene szól, vagy a helyi bácsitól a gyerekkort idéző őszibarackot vásárol. Tudják, ami puha, szaftos és beleharapva végigfolyik az ember arcán a leve.

De semmi gond, a több kilométer hosszú sétányon szinte bárhol megmártózhat az ember, szinte az asztal mellől is beugorhat a hűs tengerbe, itt a víz még mindig teljes szélességben az embereké, nem úgy, mint a Balaton.

Kotor, az öböl főszereplője

A Kotori-öböl 30 kilométer hosszan hasít magának utat a hegyek között, autóval bejárható partvonala 107 kilométer hosszan tekergőzik. De szó szerint, tehát az út sok helyen bizony nem a kezdő vezetők álma, olykor egy nyomvonalon kell elférnie az egymással szembejövő forgalomnak. Cserébe olyan látványt és élményeket kapunk, amire otthon a négy fal között vágyakozik az ember. Hogy bárhol kipattanhasson, beleugorhasson a hűs habokba, majd kiülhessen a növénnyel befuttatott teraszok egyikére akár fürdőruhában, ahol úgy eheti a Kotori-öböl híres fekete-kagylóját 9 euróért, hogy a tenger nyaldossa a lábát. Meglepő, de Kotorban szerencsére még mindig találni olyan kies helyeket, ahol ingyenesen le lehet parkolni az autót, hogy a várban található elragadó óvárosban botorkálhassunk.

A külső várfalról felülről is megcsodálható a kikötő, ahol mindig áll egy-egy gigantikus óceánjáró is. Az egész öbölre jellemzően itt is rengeteg a macska, egész iparág épült egyébként erre, cicás pólóktól kezdve a táskákig. És mi nem feledjük el azt sem, hogy a kotori várban ittuk életünk legdrágább Guinness sörét, 10,5 euróért. De legalább itt végre lehetett kártyával fizetni, mert rengeteg helyen csak készpénzt fogadnak el.

Az ország legnagyobb jachtkikötője

Visszafelé más úton visszaindulva érdemes benézni Tivat városába is, amiről nem is tudtuk, hogy itt is van egy repülőtér, nemcsak a fővárosban, Podgoricában. Sőt, itt van Montenegró legnagyobb luxus jachtkikötője is. Nem véletlenül, hiszen a Porto Montenegro volt a jugoszláv hadsereg legfontosabb tengeri bázisa. Ennek megfelelően Tivat ma inkább a gazdag turisták célpontja, ezt tükrözi a steril luxuspartja és az ehhez passzoló üzletsorok is. És bár a Kotori-öbölben kavicsos a part, itt kialakítottak egy 300 méter hosszú homokos strandot, a Plavi Horizontot is.

Érdemes egy másik kisvárost, Perastot is útba ejteni a nyaralás alatt, ami a Kotori-öböl legszűkebb részén, a Verige-szorossal szemben nyúlik el békésen. Vele szemben pedig két kis szigetecske, ahová vizitaxival lehet eljutni. Szent György szigetén egy régi temető és a Bencés kolostor áll.

Egyébként is rengeteg kis szigetecske akad az öbölben, ahová érdemes hajóval elkirándulni. De a Kék barlangot sem szabad kihagyni, ami csak tengeri úton közelíthető meg. A beszűrődő napfény a sziklák belső felületéről úgy világítja meg a barlangban lévő tengervizet, hogy az szinte kéken fluoreszkál. A helyi legenda úgy tartja, hogy ha valaki meztelenül megfürdik a Kék barlang vizében, 10 évet megfiatalodik. (Bár erre turistaként nemigen van lehetőség).

Ezer lépcső városa: Herceg Novi

A montenegrói napok alatt számtalanszor átruccantunk este Herceg Noviba, de első találkozásunk mégis egy sérülésből eredően történt meg. Mikor máskor, mint vasárnap, amikor a bólyától megsérült gyűrűsujj vérzése nem akart csillapodni, s a közeli elsősegély-ellátó hely zárva volt. Így jutottunk el Herceg Novi kórházának sürgősségi osztályára. Nos, az intézmény semmivel nem volt különb, sőt, hasonlóan legatyásodott arcát mutatta, mint a magyar kórházak többsége. Viszont 42 euróért kötöztek és tetanuszt adtak. Ilyenkor ad hálát magának az ember, ha kötött balesetbiztosítást.

Ezek után igazán kijárt, amivel Herceg Novi fogadott minket. A dombra épült városkából megannyi lépcsőn lehet le- és feljutni, ezért is nevezik az ezer lépcső városának. A várban található óváros itt is elbűvöli az embert, ahogy a rengeteg étterem és bár, templom és kis üzlet a turistákra fókuszál, a panorámáról már nem is beszélve. A part mentén futó csodálatos Danica-sétányon egymást érik a strandok, a fagyizók, éttermek, street foodok (ahol a zsemlébe rejtett pljeskavica 3,50 euró, a papírtölcsérben szervírozott kis halak 2 euróba kerülnek).

Esténként a legtöbb szabadtéri helyen természetesen a Foci-Eb meccseit figyelték sokan, de mi belefutottunk egy helyi vizilabdameccsbe is. Herceg Novi híres jó vizilabdacsapatáról, de a sport iránti rajongást mutatja, hogy a Kotori-öböl legkisebb falujában is található vizilabda-medence, ahol a kis lurkók szinte ott töltik a nyarukat.

És ha figyelmesen bámészkodik az ember Herceg Novi méltán híres sétányán, még egy magyar tulajdonba került szállodát is felfedezhet. Itt áll ugyanis Mészáros Lőrinc ötcsillagos Hunguest Hotel Sun Resortja.

Bosznián keresztül haza

Montenegró tehát elbűvöli az embert, még ha a kezdeti Booking-os mizéria után is akadtak érthetetlen dolgok. Például amikor úgy találkozik a zsugorinflációval a turista, hogy egyik nap még kap korsó sört, másnap már minden kérdés ellenére kizárólag pohárral csapolnak. Vagy mikor az enyhe eső elmúltával sem jön ki a pincér a vendéglő teraszára, hogy kiszolgálja az embert. Vagy mikor a világ legdrágább Guinnessét úgy issza, hogy folyamatosan nézik, nem fut-e el fizetés nélkül. Szerencse, hogy a rengeteg jó élmény túlsúlya miatt visszavágyik az ember. Sőt, a hazaútként választott Bosznia is a meglepetés erejével hat. Nemcsak a horvátországi útdíjakhoz képest elenyésző költség, hanem a Neretva-völgye mentén futó úton tapasztalt csodák miatt.  

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.