Örök kísérőnk, vagy űrszemét lesz Musk nagy projektje?

Forrás: SpaceX live feed

Ahogy arról már korábban írtunk, gyakorlatilag teljes sikert aratott a SpaceX új rakétájának, a Falcon Heavy-nek a tesztje: bár a kettes fokozat megsemmisült a visszatéréskor (és megrongálta a leszálló platformot is), a Nap körüli pályára állított meggypiros Tesla Roadster és utasa, Starman rengeteg információt szolgáltathat az űrkutatásnak és a magán-űrvállalatok számára – már ha megéli, természetesen.

Évmilliókra a kísérőnk lehet?

A BBC egy kanadai és cseh kutatókból álló csoport tanulmányára hivatkozik, amely szerint Musk régi piros kocsija akár évmilliókig is számottevő tényezője maradhat a naprendszerünknek. A Torontói egyetem kutatói számítógépes modelleket készítettek az eljövendő 3,5 millió évre előre, és mintegy 240 szimulációt készítettek, hogy lássák: milyen véget érhet egyszer a legtrendibb „űrszemét”.

Ezek alapján a Tesla (és rakománya) mintegy 6 százalékos eséllyel csapódhat a Földbe, 2,5 százalékos eséllyel pedig elszabadulhat a jelenlegi pályájáról, és a Vénuszba csapódva semmisülhet meg. A kissé elszámolt pálya miatt gyakorlatilag esélytelen, hogy a Marson végezze, ahogy az is, hogy valamilyen csoda folytán a Napba csapódjon. A külső naprendszeri bolygók gravitációs hatása – így például a Jupiteré is – akár kifelé is húzhatja a kocsit, ami így letérhet a pályájáról, és végül elhagyhatja a naprendszerünket, megkezdve utazását a külső aszteroidamezőben, a Kuiper-övben, ezt azonban a szimuláció egyelőre nem igazolta.

A Jupiter gravitációs mezejének hatása az aszteroida öv elemeinek mozgására. Forrás: sajri.astronomy.cz

Azzal ugyanakkor, hogy a Roadster pályája gyakorlatilag kizárja a Marsba csapódását, egyszersmind azokat a félelmeket is eloszlatja, hogy esetleg földi baktériumokkal, mikrobákkal „oltanánk be” a Vörös bolygót. Az égitestekre küldött eszközöknél ugyanis fokozottan kell ügyelni arra, hogy semmiképp se tartalmazhasson „hazai” eredetű mikrobákat vagy baktériumokat, ezek elszaporodása ugyanis amellett, hogy megváltoztatja az eszközök által mért értékeket, adott esetben megváltoztathatják (vagy létrehozhatják) a Földön kívüli életet. Egyebek mellett ezért kellet a Cassini űrszondát is a Szaturnuszba irányítani, erről itt írtunk korábban a Privátbankár.hu-n. >>>

Tényleg űrszemét?

Az ilyen kísérletek kapcsán mindig megjelenik egy szkeptikus réteg, akik megkérdőjelezik az űrbe juttatott eszközök létjogosultságát. Elon Musk rakétájának rakománya bár – tervezőjéhez hasonlóan – némileg excentrikus, enélkül valószínűleg egy betontömböt lőttek volna fel, hogy teszteljék a rakéta teherbírását. Ennél Musk régi, kibelezett (bár szenzorokkal bőven felszerelt) járműve valószínűleg látványosabb; ha mást nem, jó reklám volt az autógyártónak. A NASA ügyvezető-helyettese,Lori Garver szerint a SpaceX egyébként megkereste őket és több másik szervezetet is, hogy ingyen szívesen fellőne valamit a Falcon Heavy-vel (ezzel "értelmet" adva a projektnek), de nem kaptak az ajánlaton. A fellőtt Tesla így valójában csak egy B-terv volt:

I was told by a SpaceX VP at the launch that they offered free launches to NASA, Air Force etc. but got no takers. A student developed experiment or early tech demo could have led to even more new knowledge from the mission. The Tesla gimmick was the backup. https://t.co/R00OSjf4DF

— Lori Garver (@Lori_Garver) 2018. február 9.

Ami azonban a kocsiból és utasából marad, már más kérdés. A Starman által viselt űrruha szintén egy fontos tesztelem, mivel a jövőbeni Mars-expedíciókon ezt a ruhát szeretné használni a SpaceX. Míg azonban az űrhajósokat egy relatíve biztonságos űrhajó szállítja majd a Vörös bolygóra, és potom 7-8 hónapig tart majd az út, a műanyag bábut a ruhán kívül semmi sem védi – ahogy a Teslát sem – attól a sor veszélytől, ami az űrben található. Ráadásul az űrhajósokkal ellentétben ezeket nekik évmilliókig kell kibírni, nem csak néhány órát, amíg egy-egy űrséta tart.

Ezek egyike a kozmikus sugárzás, amitől minket az atmoszféra óv meg. Ez valószínűleg igen hamar leégeti majd a piros festéket a kaszniról (emiatt fakult ki a Holdra tűzött amerikai zászló is), emellett igen hamar erodálja majd a műanyag és gumi részeket. Ezek legfeljebb néhány évet bírhatnak ki, mielőtt eggyé válnak a kozmosszal.

A másik veszélyforrás szintén alig látható, ezek pedig az úgynevezett mikrometeoritok. Bár ezek átmérője 50 mikrométer és 2 milliméter között mozog, nagyjából olyan hatást gyakorolnak a Teslára és utasára, mintha homokfúvóval esnénk neki: az apró részecskék icipici lyukakat ütnek a kocsi és a bábu felületén, így szép apránként elporladnak.

Mi marad?

A végére valószínűleg csak a kocsi alumínium váza marad majd meg, valamint az üveg szélvédő és a kvarcból csiszolt Arch-adathordozó: ezek, mint valamilyen különös csontváz, valóban évmilliókig keringhetnek velünk együtt. A Tesla Roadster egyébként már saját katalógusszámot kapott a NASA-tól (Tesla Roadster – Starman, 2018-017A), így hivatalosan is részese lett annak a mintegy húszezer számon tartott égitestnek, amik időnként keresztezik a Föld pályáját.

A Teslától egyébként nem kell feltétlenül örökre könnyes búcsút vennünk: a pályája legközelebbi pontján 92 millió kilométerre lesz tőlünk, ezt 30 év múlva közelíti meg majd ismét. A legtávolabb 254 millió kilométerre lesz, valahol a Ceres-kisbolygó pályáját keresztezve, a belső aszteroidaövben – reméljük, innen még relatíve egészben kerül ki, hogy legalább egy teljes kört járhasson. Érdemes már most felvésni amúgy 2091-et a naptárunkba: az unokáink ekkor akár még szabad szemmel is láthatják majd, ekkor a Roadster ugyanis közelebb lesz, mint a Föld-Hold távolság (384 ezer kilométer – kb. 30 Föld-átmérő) – ekkor egy nagyon halvány pontként suhanhat majd el a fejünk felett.