Lassan már hozzászokhatunk, hogy amint megkezdődnek az európai kupasorozatok csoportkörei, a Ferencvárosnak jelenése van: a magyar rekordbajnok 2019–2020 (Európa-liga) és 2020–2021 (Bajnokok Ligája) után a 2021–2022-es idényben is a főtáblán szerepel, ezúttal az Európa-ligában. A csoportkörös küzdelmek bevezetése óta még nem történt ilyen, ez összességében a kilencedik magyar főtáblás szereplés, ebből négy a legutóbbi négy idényhez kötődik.
A szomszédos országok közül Magyarországgal összevetve csak Szlovéniának van kevesebb és Szlovákiának ugyanannyi főtáblás szereplése. Csoportkörös szereplések számában Azerbajdzsán (11), Bulgária (16) vagy Ciprus (19) is megelőzi Magyarországot, mutatva, hogy nem csapataink meneteléséről volt hangos az elmúlt közel harminc év. Az elmúlt négy idényben pozitív fordulat állt be; az állami hátszelet élvező, bőkezűen dotált, infrastrukturálisan rendkívüli módon megerősített magyar futball a válogatott két Eb-kvalifikációja mellett ezt tudja a pályán elért sikerek között felmutatni.
A csoportkörbe jutó magyar csapatok európai kupákban
- Ferencváros (5x): 1995–1996 BL, 2004–2005 UEFA-kupa, 2019–2020 EL, 2020–2021 BL, 2021–2022 EL
- DVSC (2x): 2009–2010 BL, 2010–2011 EL
- Videoton (2x): 2012–2013 EL, 2018–2019 EL
Korábban egyik magyar csapatnak sem sikerült teljes mértékben kihasználnia a csoportkör nyújtotta anyagi pluszt és presztízsnövekedést. A Ferencváros hiába jutott be a BL-be 1995-ben, a pénz elfolyt. Az UEFA-kupa-csoportkör bevétele sem segített a kétezres évek elején már jócskán eladósodott Fradinak, a legsikeresebb magyar csapatot a BL-szereplés után bő egy évtizeddel a másodosztályba száműzte az MLSZ.
A 2005 és 2014 között hét bajnoki címet megnyerő DVSC szakmai csúcsra ért azzal, hogy előbb a BL-ben, majd egy idénnyel később az EL-ben szerepelhetett, ám ezt hanyatlás és leépülés követte, melynek a vége kiesés lett. A Fehérvár kétszer jutott el az Európa-ligáig és jó ideje meghatározó csapat az NB I-ben, de azzal kell szembesülnie, hogy egyre inkább leszakad a Ferencvárossal szemben, hiába áll mögötte névszponzorként a Mol.
A kincsesláda kulcsa
A Fradi 2004 után több mint egy évtizedig nem tudott magyar bajnoki címet nyerni, másodosztályú pokoljárása után, angol tulajdonosi háttérrel sem tudott visszaülni az NB I trónjára. A változást a 2010-es évek hozták meg: Kubatov Gábor, a Fidesz országos pártigazgatója lett az elnök (2011), majd megválasztása után az anyaegyesület 1 euróért visszavásárolta az FTC Labdarúgó Zrt. részvényeit az angol Kevin McCabe-től, így magyar tulajdonba került a csapat és a stadion. Egy évvel később bemutatták a Fradi új stadionjának látványterveit, 2014 nyarán átadták a Groupama Arénát. A zöld-fehérek 2016-ban már itt ünnepelhettek hosszú idő után bajnoki címet. Az NB I élére a német Thomas Doll vezette vissza a Ferencvárost, ám a szakmai áttörés az ukrán Szerhij Rebrov irányítása alatt következett be.
A Dinamo Kijev egykori klasszis csatára a 2018–2019-es idény közben váltotta Dollt, aki az NB I-ben eredményesnek bizonyult, de az európai porondon képtelen volt előrelépni a csapattal. A Fradi a horvát Rijeka (2014), a bosnyák Zeljeznicar (2015), az albán Partizani (2016), a dán Midtjylland (2017) és az izraeli Maccabi Tel-Aviv (2018) ellen búcsúzott az európai kupákban, egyszer sem tudta főtáblára verekedni magát. Rebrovval ugrásszerűen javult a csapat európai eredményessége, hazai porondon pedig kiteljesedett a dominancia. Az ukrán edző irányításával a Fradi három bajnokságot nyert meg egymás után (13, 13 és 20 pont előnnyel) és bejutott az Európa-liga, majd a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Utódja, az osztrák Peter Stöger az EL-csoportkörig jutott a csapattal. Az elmúlt három idényben a Fradi több sikerrel megvívott kupapárharcot és több győzelmet jegyzett, mint az összes többi magyar kupainduló együttvéve.
A futballhátszél létrehozott egyfajta buborékot a magyar klubok számára – még a koronavírus-világjárvány idején is „válságállónak” tűnnek, a már közzétett beszámolók szerint csak a Honvéd volt veszteséges az élvonalban –, de a Ferencváros sorozatos jó európai szereplése jelentős versenyelőnnyel jár, kiemelve a zöld-fehéreket vetélytársaik közül.
A koefficiensekre és UEFA-pénzdíjakra szakosodott football-coefficient.eu számításai szerint a Ferencváros a 2019–2020-as idényben minimum 5,79 millió, a 2020–2021-es, BL-kvalifikációt hozó évadban 17,26 millió, ebben a szezonban minimum 9,026 millió eurót kasszíroz(ott) az UEFA-tól. A csoportkör megugró jegybevételt is jelent, bár a zöld-fehérek balszerencséjére pont a BL-idényt érintették a járvány miatt meghozott korlátozások, és ez többmilliárdos nagyságrendű bevételkiesést eredményezett. Az FTC Labdarúgó Zrt. eredménykimutatásában az egyéb bevételek „lőttek ki”, tehát itt láthatjuk a BL-pénz hatását: több mint 10 milliárd forint folyt be.
Az FTC költségvetése topligás szinten alacsonynak, Magyarországon igen magasnak számít: Orosz Pál 20 millió euró fölötti összegben jelölte ezt meg a nyáron. Ezzel nagyon nehéz felvenni a versenyt a riválisoknak, hiszen az aduk a Fradinál vannak:
- A legmagasabb presztízsű és legsikeresebb magyar klub
- Amely egyben a legnépszerűbb is
- A legnagyobb költségvetésű magyar csapat
- Igen jó infrastruktúrával, stabil, hatalomközeli háttérrel (ha eltérő mértékben is, de ez a legtöbb NB I-es csapatra igaz)
- Mely európai teljesítményével jelentős plusz bevételhez és presztízshez jutott.
A jó európai szereplés következtében a játékosok új kategóriája nyílt meg a Ferencváros előtt, a csapat egyre erősebb légiósokat tud megszerezni. A minőségi külföldi futballistáknak kulcsszerepe van a szakmai előrelépésben, magyar játékost nagyon keveset találunk a keretben. Az MLSZ a légiósregisztrációs korlát eltörlésével elő is segítette ezt a folyamatot, ami ha a magyarok játékperceinek nem is, de a nemzetközi eredményességnek a Fradi esetében jót tett. Ezeket a játékosokat (edzőket) azonban meg is kell fizetni, így az átigazolási díjak és a személyi kiadások jelentősen növekedtek.
Az eredmény: kinyílt az olló a Ferencváros és legközelebbi riválisa, a Fehérvár között. A Vidinek inkább visszafelé, az NB I második helyét az előző idényben megszerző Puskás Akadémiára kell figyelnie. A Ferencváros közép-európai nagycsapatként lép fel a piacon. A Transfermarkt adatbázisa szerint a zöld-fehérek átigazolási mérlege a 2017–2018-as évad óta egy kivétellel mindig mínuszos volt, a legutóbbi két idényben jelentősen (körülbelül 12 millió eurónyi kifizetett átigazolási díj és csak 1,6 millió eurós átigazolási bevétel). Tegyük hozzá: a mértékadónak tartott átigazolási portál adatai sem hivatalosak, a valós számokat a FIFA átigazolási rendszerében lehetne látni, ám a nemzetközi szövetség ilyen szintű betekintést nem enged a nyilvánosság számára.
Lesz-e hosszú dominancia?
A 2010-es évek végén több tanulmány is megjelent, amely azzal foglalkozott, hogy eltűnőben van az európai futballból a „dicsőséges bizonytalanság”. A futballba beáramló pénz egyre növeli az egyenlőtlenségeket. Ehhez hozzájárul az UEFA is, mely ugyan nyílt rendszerűnek hagyta meg a Bajnokok Ligáját, ám a bajnoki ágról oda pályázó „kiscsapatok” előtt csak egy szűk rést biztosít. Aki ezt a szűk rést kihasználja, helyi, de regionális szinten is nagyot dobhat. Az európai szövetség a kupák átalakításával, az Európa-konferencialiga létrehozásával próbál alternatívát (és pénzkereseti forrást) nyújtani a „kicsiknek”, de ez is torzításokat eredményezhet.
Ha egy közép- vagy kelet-európai klubnak stabil háttere van és vissza-visszajár a jókora plusz bevétellel kecsegtető csoportkörbe (legyen szó a Bajnokok Ligájáról, az Európa-ligáról, vagy az újonnan indított Európa-konferencialigáról), akkor könnyen kialakulhat dominancia a hazai színtéren. Ennek extrém példája a BL-ben most bemutatkozott moldovai (illetve a Dnyeszter menti, szakadár régiót képviselő) Sheriff, mely a 2000–2001-es idénytől a lehetséges 20 bajnoki címből 19-et begyűjtött. Hasonló mértékben tiporta maga alá a helyi konkurenciát a bolgár Ludogorec, mely megnyerte a legutóbbi tíz kiírást – azaz az összes élvonalbeli bajnokságot, amelyben valaha részt vett. A Sheriff mögött a Dnyeszter Menti Köztársaság életében kulcsszerepet játszó, azonos nevű cégcsoport áll; a Ludogorec mecénása a gyógyszeriparban érdekelt Kiril Domuscsiev. A helyi játékosfelhozatal korlátozottsága miatt mindkét csapat légiósokra épít, hasonlóan a Ferencvároshoz.
Picik, de nagyok
Az újonnan létrehozott Konferencialiga sok olyan csapatnak ad lehetőséget a kiugrásra, mely eddig csak álmodozhatott a csoportkörről. Az innen befolyó pénz viszont erős torzító hatással lehet helyi szinten. Egy példa: a Lincoln Red Imps első gibraltári csapatként jutott csoportkörbe, és ezért nagyjából 3,58 millió eurós pénzdíjat kasszíroz, amit szereplésével tovább növelhet. A Lincoln már így is szinte egyeduralkodó hazája bajnokságában, most pedig hozzájutott egy olyan összeghez, ami saját költségvetéséhez és a helyi futballban forgó pénzekhez (legfeljebb párszázezres tételekről van szó) képest csillagászatinak számít. Meglepő lenne, ha a közeljövőben bármelyik gibraltári riválisnak lenne esélye velük szemben – talán abban bízhatnak, hogy a Red Imps teljesen kifárad az európai menetelésben…
Ha a szomszédos országokra nézünk, Szlovénia és Ukrajna kivételével mindenhol hosszabb ideje regnáló bajnokokat látunk. Ausztriában a Red Bull Salzburg nyerte meg a legutóbbi 8 bajnokságot (és a legutóbbi 15-ből 11-et). Horvátországban a Dinamo Zagreb egymás után 4 bajnoki sikernél jár, a legutóbbi 15 kiírásból csak egyszer nem lett aranyérmes. Szerbiában a Crvena zvezda sorozatban négyszer nyert, a jugoszláv időkből átmentett duopólium (vagy a Crvena zvezda, vagy riválisa, a Partizan Beograd a bajnok) gyakorlatilag megdönthetetlen. Szlovákiában a Slovan Bratislava jár egymás után három aranyéremnél, Romániában a kolozsvári CFR négyes sorozatnál tart. Szerbiához hasonlóan Ukrajnában szintén duopólium van; vagy a Sahtar Doneck, vagy a Dinamo Kijev a bajnok, most épp az utóbbi. Szlovénia kivétel a térségben, a helyi bajnokságot sokáig uraló Maribor elvesztette domináns helyzetét. Magyarország a DVSC legjobb éveit leszámítva szintén a kivételek közé tartozott – egészen mostanáig.
A magyar futball rendszerváltás utáni történetében ritkán került domináns helyzetbe egy csapat. Az 1990–1991-es és a 2020–2021-es idény között tíz különböző bajnokcsapat (Ferencváros, MTK, Újpest, Honvéd, DVSC, Dunaferr, Győr, Vác, Videoton, ZTE) volt és csak a DVSC, valamint a Ferencváros tudott egymás után három kiírást megnyerni. Egymás után négy aranyérmet – erre hajt most a Ferencváros – legutóbb a hetvenes évek eleji nagy Újpest tudott megszerezni. Teljesen reálisnak tűnik, hogy a riválisainál erősebb kezdőcsapatú, mélyebb keretű, jóval nagyobb költségvetésű és a játékosokra sokkal többet költő Fradi tovább uralja a magyar mezőnyt. Az európai trendbe beleillene egy domináns magyar nagycsapat hosszú egyeduralma.
Van benne rizikó
A magyar focibuborék, mely szinte függetleníti a hazai szereplőket a nemzetközi futballpiaci folyamatoktól, lehetőséget teremt arra is, hogy a hazai élklubok erősítsenek a nemzetközi helyzetükön. Az már más kérdés, hogy a Ferencvárossal ellentétben a többi csapat nem villog…
A pandémia rengeteg klubot sodort nehéz anyagi helyzetbe, rendszeresek a „kiárusítások”, főleg, ha egy csapat az európai kupaszereplés bevételére épít, de lemarad a csoportkörről. Így szerezhette meg a Fradi a szerb bajnok Crvena zvezda egyik legnagyobb ígéretét, Zseljko Gavricsot, miután a belgrádiak óriási meglepetésre alulmaradtak a már említett Sheriff ellen a BL-selejtezőben. De a kilencedik kerületiek ki tudták vásárolni szerződéséből a norvég Rosenborg kulcsjátékosát, Kristoffer Zachariassent is – a fiatal Gavriccsal szemben a középpályás már 27 éves, megszerzése az azonnali erősítés érdekében történt, valószínűtlen, hogy a Fradi haszonnal tud továbbadni rajta. A magyar bajnokcsapat vonzó fizetést és perspektívát tud kínálni 1–4 millió euró piaci értékűre becsült, a topligás szintet megközelítő vagy elérő légiósoknak.
Amíg fut a szekér és a Ferencváros rendre eléri a csoportkört egy európai kupasorozatban, addig talán tartható a „mínuszos”, egyre erősebb légiósok vásárlására épített rendszer, pláne, ha közben közülük néhányat sikerül értékesíteni – de azt a csapat szurkolói ankétján Kubatov Gábor elnök is jelezte, hogy eladási képességben „fejlődnie kell” a Fradinak. Gond akkor lehet, ha jön egy korai kupakiesés vagy – bár ez nehezen elképzelhető – a magyar rekordbajnok nem tud kijutni az NB I-ből a nemzetközi porondra. Ebben az esetben ugyanis a Fradinak lenne egy hazai szinten méregdrága, magasan fizetett kerete, melynek légiósai a rendszeres európai kupaszereplés (lehetőleg csoportkörös szereplés) miatt szerződtek Budapestre, más viszont aligha tartaná őket itt, megindulhat egy bomlási folyamat. Az UEFA kupaátalakításai kedveznek a bajnokcsapatoknak, több esély van elérni a három sorozat egyikének a csoportkörét.
A magyar rekordbajnok eredménykényszerben van nemcsak a hazai, de a nemzetközi porondon is: fejlődési ívét csak úgy tudja fenntartani, ha az NB I-ben egyeduralkodóvá válik és ezt európai eredményekre tudja váltani, ezzel hozzáférve az UEFA jelentős pénzdíjaihoz. Ezt elérve akár a Ludogorechez vagy a Sheriffhez hasonló dominanciát építhet, ám a két „újgazdag” csapattal ellentétben népszerűsége és tradíciója is élvonalbeli. Ha megváltozik a magyar labdarúgás környezete – eltűnik a bőség éveit biztosító buborék –, a legnépszerűbb hazai klub akkor is sokkal jobb helyzetben lehet vetélytársainál.
Nagyon könnyedén nagyon nagy baj lehet Kínában.
