A bevezetett tőkekorlátozások pontosan arra utalnak, hogy nincs pénz, nincs mit kifizetni. És valóban nincs pénz, de a kérdés mégsem ilyen egyszerű. A bankoknál ugyanis soha nem áll rendelkezésre annyi készpénz, amennyit a betétesek elhelyeztek, ugyanis ha így lenne, akkor már nem bankról beszélnénk, hanem egy óriási széfről, amely csak őrzi a pénzt. Ekkor értelemszerűen kamat sem lenne, viszont őrzési díjat kéne fizetni.

Banküzem leegyszerűsítve

A bank ezzel szemben a betétként gyűjtött pénzt megpróbálja kamatoztatni, így tud a betéteseknek is kamatot fizetni. Alapesetben hiteleket nyújt, de vásárolhat pl. állampapírt is. Ráadásul nem is csak akkora összegért, amit a betétesek elhelyeztek, hanem ennél többért is akár. Ezt a jegybankok szabályozzák különféle módokon: pl. a bankoknak egy bizonyos letétet kell képezni a jegybanknál.

Így tehát a betétesek pénzének egy jelentős része be van fektetve. Ha minden betétes el akarná vinni a pénzét egyszerre, akkor nincs a világon olyan bank, aki ezt egyszerre ki tudná fizetni, hisz a kihelyezett hiteleket nem hívhatja vissza, a tulajdonában lévő egyéb befektetéseket nem feltétlenül tudja azonnal készpénzzé tenni. Persze ilyen esetekben a bankok egymásnak is nyújtanak hitelt és a jegybank is biztosíthat likviditást, de a teljes betétállomány elvitelét egy bank sem bírja el. Az ilyen esemény a bankpánik, ahol a az állam és a jegybank rendkívüli intézkedésekkel, végső esetben tőkekorlátozásokkal szokott élni.

Normál esetben azt a megoldást választják, hogy a jegybank korlátlanul ad pénzt a betéteseknek, akik látván, hogy a bank/bankok mindent kifizetnek, egyszer csak megnyugszanak, és abbahagyják a pénz elhordását, sőt vissza is visznek belőle, és a probléma rendeződik. Ha egy bank csődbe megy, ott vannak a betétvédelmi alapok erre a célra. A helyzet tehát egészséges gazdaságban kezelhető, ha pedig súlyosabb a gond, még mindig választhatja az állam a fedezetlen pénz tartós kifizetését, és így az inflációt.

Nem nyomtathat

Igen ám, de egész más a helyzet az eurózónában, ahol egy tagország jegybankjának nincs érdemi készpénzteremtési lehetősége, pontosabban ezt szigorúan szabályozza az Európai Központi Bank. Ha saját fizetőeszköze lenne Görögországnak, akkor dönthetne úgy, hogy kinyomtatja a teljes betétállományt, és elvihetik készpénzben a betétesek. A bankok bajban lennének, de azokat az állam megint csak szanálhatná fedezetlen pénzből (feltesszük, ez nem ütközne közösségi jogszabályba), és ezzel egy jókora infláció következne. A sok elvitt pénz elértéktelenedik, bárkinél is legyen, és végül visszaáll az egyensúly, nagy gazdasági visszaesés árán.

De Görögország az eurózóna tagja, nem teremthet nem létező pénzt, az EKB pedig érthető módon nem hajlandó fedezetlenül kifizetni a görögök teljes megtakarítását. De most adódik a címbeli kérdés: hol ez a pénz? Normális esetben, mint említettük, hitelek, befektetések formájában megvan, csak nem lehet azonnal hozzáférni.

Részben nincs meg

A görög esetben ez már bonyolultabb. Ha görög állampapírba fektették, az azért bizonytalan, mert az állam kvázi fizetésképtelen, ezért a kötvények ára rendkívül nyomott, a bank azt csak óriási bukóval tudná eladni. A hitelek minősége pedig ugyancsak bizonytalan: nagyon sok van, aminek visszafizetésére nincs remény, azt a banknak le kéne írni, de nincs miből. A pénz jó része tehát valóban nincs meg, a megtakarítók pénze így virtuális. Tulajdonképpen el van bukva, mint a Quaestornál vagy a Buda-Cashnél, legalábbis részben.

Ha rendbe jön a gazdaság, akkor ez helyzet javul: az állampapírok felértékelődnek, a hitelek egy része még visszafizethetővé válik. A teljes összeg azonban aligha kerül elő, ezért a bankokat fel kell tőkésíteni. Ehhez már nem fűlik Európa foga, miután már annyi pénzt öltek a dologba, ezért lett most egy olyan javaslat, hogy részben a privatizációs bevételekből kell a bankokat feltőkésíteni.

Rövid távon tehát nincs meg a pénz, és nem lehet hagyni, hogy el akarják vinni a nem létezőt. Ezért a tőkekorlátozások valószínűleg egész addig fennmaradnak, amíg a betétesek meg nem  nyugszanak, vagy amíg a bankok állapota nem tesz lehetővé nagyobb kifizetéseket. Ha nem húzta volna a Sziriza kormány hónapokig a pókerjátszmát, nem alakult volna ki a pánik, és vidáman üzemelhetnének a bankok.