Jobban élünk végre, mint négy éve, vagy nyolc?

(Fotó: Eidenpenz József)

Azóta, hogy 2006-ban választást lehetett vele veszíteni, mindig érdemes lenne feltenni azt a kérdést, hogy jobban élünk-e, mint négy éve. A politikusok mégsem beszélnek róla szívesen, talán azért, mert nehéz a válasz és mindig találni olyan pontot, amibe bele lehet kötni. (Másrészt ritkán a számok alapján, sokan inkább érzelemből politizálnak.)

Köztudott, hogy a magyar bérek az egyik legalacsonyabbak az EU-ban, nagyjából az átlag harmadát-negyedét érik el, még az utóbbi pár év erős béremelkedése után is. Lényegében csak Románia és Bulgária polgárai kapnak kevesebbet. Az sem javít döntően az összehasonlításban, ha az árszínvonal különbségét is figyelembe vesszük (PPS-alapú számítás), mert a többi alacsony bérű ország árai is alacsonyabbak.

De mi van az országon belül? A magyarok más magyarokhoz képest, illetve saját korábbi jövedelméhez képest vett helyzetével? Az átlagbér, melyet folyton emlegetnek, nagyon keveset mond, sokszor torzít. Akkor is nőhet például az átlag, ha százból csak egy ember keres többet.

Mindennek van jövedelemhatára

Az Eurostatnak vannak azonban részletesebb számai is az egy főre jutó jövedelemről. (Ahol a család, háztartás összes nettó bevételét osztják a családtagok számával.) Például jövedelmi tizedekre lebontva, azaz az emberek legalacsonyabb jövedelmű tizede, a legmagasabb jövedelmű tized és a többi. (Ezeket a tizedeket deciliseknek nevezik.)

Ebben a statisztikában a tizedek közötti határokat teszik közzé (9 darabot), a legutolsó adat 2016-os. Ennek alapján 2016-ban a lakosság legalacsonyabb jövedelmű tíz százalékához az tartozott, akinek háztartásában az évi 792 813, azaz havi 66 068 forintot nem haladta meg a fejenkénti bevétel.

Három év alatt ez történt

Középen, az ötödik tized tetején, az úgynevezett mediánnál 123 167 forint kellett, a felső tíz százalékba pedig már 223 871 forint felett be lehetett kerülni. Ezek nem tűnnek éppen eget verő összegnek, de ne felejtsük, a gyerekek, nyugdíjasok is beleszámítanak az adott háztartásba, és sokszor leviszik a jövedelmet. (A szociális juttatások, családi pótlék, szja-kedvezmény meg fel.)

Az összehasonlításhoz inflációval is kell számolnunk. Ami jó hír, hogy 2013-tól, a legutóbbi választásokat megelőző évtől 2016-ig, a legfrissebb adatokig szépen, 12-18 százalékkal nőttek a reál (tehát inflációval korrigált) jövedelmek, a legjobban éppen a legszegényebbek körében. Biztosan elmondhatjuk végre, hogy jobban élünk, mint négy éve.

Végre a válság szintjén

Ami szomorú, hogy hosszabb távon viszont az alsóbb jövedelem-kategóriákban ezzel még mindig csak a 2009-es vagy a 2010-es állapotot sikerült elérni. Bár azóta, 2017-ben és 2018 elején tovább nőttek a bérek, nem is keveset, ez még mindig nem jelent lényeges felzárkózást a Nyugathoz.

A 2009-eshez képest 2016-ban 1, azaz egy százalékkal volt magasabb az alsó decilis kategóriahatára reálértéken, magyarul a szegényebbek bére stagnált. Ha 2010-hez viszonyítunk, akkor a növekedés szerény hat százalék.

Az egykulcsos adó miatt

A felső jövedelmi sáv határa eközben az első esetben 14, a másodikban 21 százalékkal emelkedett, tehát a jól keresők sokkal jobban jártak. Mindez persze nem újdonság, hiszen fő oka az egykulcsos adó volt, amely adóemelést jelentett a kiskeresetűeknek, és adócsökkentést azoknak, akik eleve jól éltek.

(Az első grafikonon az is látható, hogy a 2013-ig eltelt négy évben csökkentek a jövedelmek a legtöbb kategóriában, az akkori "nemmegszorítások", kisebb recesszió után. Tehát akkor egészen biztosan nem "éltünk jobban, mint négy éve”.)

Lábukkal szavaztak

A kormányzat, mint egyébként minden kormányzat, igyekszik saját országlását sikertörténetnek, az ország, az emberek helyzetét jónak bemutatni. Ez a kormányzat ezen kívül más országokat és népeket is megpróbál rossz színben feltüntetni. Valami ezzel nem stimmel, vagy itt nem elég jó, vagy ott nem elég rossz, mert ez emberek egy része már szavazott, a lábával, erről tegnap itt írtunk.