Miből van még sok nekik?
Nem más, mint az ország olajügyi minisztere, Ali al-Naimi mondta el, miből élhetne Szaúd-Arábia az olaj után. Bármilyen meglepő is, de az energia exportjából. Vagyis amiből eddig, csak átnyergelne egy másik válfajára. Első ránézésre van is benne logika.
Az olajminiszter feltette a kérdést: mije van országának az olajon kívül? Hatalmas, jórészt lakatlan (és lakhatatlan) területe, végtelen napsütés napkeltétől napnyugtáig, és rengeteg homok. Mit lehet ezzel kezdeni? A gigantikus terület nem kis részén naperőműveket építeni, és az ehhez szükséges napelemek előállításának egyik alapanyaga, a homok is helyben van. Így az ország szinte korlátlan elektromos energiát állíthatna elő, és ezt exportálhatná.
Van még idő
Al-Naimi szerint azért nem kell attól félni, hogy az olajkorszak hamarabb lezárulna, mint 50 év, mindazonáltal úgy gondolja, hogy országának 2040-ig 54 gigawatt naperőmű kapacitást kellene kiépítenie. Persze kérdés, hogy kik lennének a hatalmas árammennyiség importőrei, hisz a legnagyobb felhasználók, mint Kína vagy Európa jelentős távolságra vannak, és az áram szállítása egyelőre nem olyan egyszerű, mint az olajé, amit hajókkal bármely tengeri kikötőbe olcsón el lehet juttatni.
Nehéz egyelőre elképzelni, hogy Európa felé magas feszültségű távvezeték-erdő húzódna Szírián és Törökországon keresztül, vagy Kína és India felé Iránon és Pakisztánon át. Persze lehet, hogy a tengeri alatti áramszállítást megoldják addig, hisz Anglia és Hollandia között van már olyan vezeték, amely nagyfeszültségű egyenáramot vezet, jóval kisebb veszteséggel, mint a váltóáramot a hagyományos nagyfeszültségű vezetékek.
Mikor terjed el a villanyautó?
A technika fejlődését nehéz előre jelezni, az elektromos energia szállítása és tárolása gyorsan fejlődő ágazat. Amúgy is jórészt ettől fog függni, hogy mikor cseng le az olajkorszak, pontosabban attól, hogy mikor jutunk el az olyan elektromos autókig, melyek legalább ugyanazt tudják, mint a jelenlegi belsőégésűek. Nevezetesen: nem drágábbak, egy töltéssel ugyanannyit tudnak menni, és a töltési idő sem sokkal hosszabb, mint most (ez akár gyors akkumulátor cserét is jelenthet a „kutakon”).
Az elektromos autók térhódítása, majd a belsőégésűek visszaszorulása időben nehezen becsülhető. Ma kevesebb, mint egy százalék az elektromos autók aránya az eladott járművek között, ami elenyészőnek tekinthető. Viszont a növekedés 60 százalékos, és ez ugyan alacsony bázisnál nem sokat jelent, viszont ha hosszabb időn keresztül így marad, majd komoly hatása lehet.
Nem légből kapott
Konkrétabb becslést tesz lehetővé, ha az elektromos autók jelenlegi költségeinek csökkenését vesszük figyelembe. Az akkumulátorok ára csak tavaly 35 százalékkal csökkent, és miután ez az elektromos autók legdrágább komponense, a trend fennmaradása elején nagyjából 5 év múlva a költségek kezdenek majd kiegyenlítődni. Persze addig az akkumulátorok teljesítményének is növekedni kell még, hogy egy töltéssel annyit lehessen menni, mint most egy tankolással.
A becslések széles skálán mozognak, 2040-re 25-50 százalék közé teszik az elektromos autók arányát az összes eladott járművön belül. Ha ez megvalósul, akkor 25-30 év múlva a jelenleg autózásra felhasznált olaj negyede-fele fölöslegessé válik, ami az olajexportőrök helyzetét már tartósan megnehezíti, ugyanakkor a megújuló energia iránti keresletet erősen megnöveli. A szaúdi miniszter jövőképe nem légből kapott.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
