A nyugdíjtakarékosság csak ráfizetés lesz több száz millió európai polgárnak - idézi a Financial Times brit pénzügyi lap a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők európai érdekképviseleti szerve, az EuroFinuse (European Federation of Financial Services Users) véleményét.
Hozam nélkül semmi értelme?
| A nyugdíjas éveikre készülő magánbefektetők számára a pénzügyi piacok volatilitása jelenti az egyik legnagyobb problémát. Míg a fiatalabb befektetőknek bőven van idejük igazodni a kialakult helyzethez, illetve ellensúlyozni az esetlegesen elhibázott vagy negatív piaci mozgások által befolyásolt döntéseiket, a nyugdíjkorhoz közel ez a luxus már nem adatik meg. Az Allianz International Pensions legfrissebb felmérésére hét európai országban összesen 1400 jómódú, 50 és 70 év közötti résztvevő megkérdezésével került sor. A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy míg a pénzügyi piacokat és a jelenlegi környezetben is ésszerűnek mondható befektetési lehetőségeket jelentős bizonytalanság övezi, az osztrákok, a németek és az olaszok többnyire bíznak az euróban. Franciaországban és Hollandiában már többen megkérdőjelezik a közös fizetőeszköz létjogosultságát, de a legnagyobb euroszkepticizmussal az Egyesült Királyságban találkoztak a felmérés készítői. „A mostani helyzetben a befektetőknek – különösen a nyugdíj előtt állóknak – igencsak ajánlott, hogy befektetési terveiket felelősségteljesen kezelve »átgondolják nyugdíjba vonulásukat«” – vélekedik Jay Ralph, az Allianz vagyonkezelési üzletágának elnöke, az Allianz SE igazgatóságának tagja. Az Allianz legújabb tanulmányából kiderül, hogy csupán Németország és Svájc lakossága érzi úgy, hogy a válság jórészt elkerülte őket. A német válaszadók 62 százaléka a válság ellenére sem tapasztalt változást saját pénzügyi helyzetében. Svájcból is hasonló számadatok érkeztek, ami ugyan cseppet sem meglepő, hiszen saját nemzeti valutával rendelkező nem uniós tagállamról van szó, amely a befektetők szemében biztos menedéknek számít. Ezzel szemben Franciaországban és Olaszországban a megkérdezettek többsége jelezte, hogy a válság következtében pénzügyi helyzete rosszabbra fordult, míg az osztrák válaszadókat megosztotta a kérdés. |
"Ha a nyugdíjtakarékosság után nem lehet pozitív hozamra számítani, akkor az egésznek semmi értelme nincsen" - mondta Guillaume Prache, a EuroFinuse igazgatója. A szervezet egy olyan belgiumi szakmai nyugdíj-befektetési alap esetét hozta fel elrettentő példának, amely egyik tagja megtakarításai reálértékének egy ötödét játszotta el, miután 2000 és 2012 között 40 százalékponttal teljesített a részvény/kötvény benchmark index alatt.
Az OECD szerint az elmúlt öt évben az európai országokban a nyugdíjalapok átlagosan 1,6 százalék negatív hozamot értek el. Az EuroFinuse szerint ez már azért is aggasztó, mivel az OECD számos nyugdíjalap esetében nem vette figyelembe az eredményt terhelő egyéb díjakat és adókat. A reálhozam tehát valójában még az OECD által kimutatottnál is rosszabb lehet.
Az EuroFinuse saját európai felmérésének első fázisában a francia, spanyol és dán nyugdíjalapok reálhozamát vette górcső alá. Franciaországban a biztosító társaságok által kezelt magán nyugdíjalapok 1,4 ezer milliárd eurós vagyona 2001 és 2011 között mindössze évi 0,8 százalék pozitív reálhozammal gyarapodott. A spanyol magán nyugdíjalapok ezalatt évi 1,5 százalék reálveszteséget, a dán alapok pedig évi 2,7 százalék pozitív hozamot értek el.
Reform nélkül elszabadulhatnak a nyugdíjkassza kiadásai
A Fitch egy korábbi kutatásából ugyanakkor az derül ki, hogy az elöregedéssel kapcsolatos kiadások az eurózóna országaiban 2050-re elérhetik a GDP átlag 4,1%-át. A kiadások ilyen szintű növekedése hasonló méretű ahhoz, mint amit a pénzügyi válság során, 2008/09-ben láthattunk, jóllehet kevésbé váratlan.
Portugáliában, Olaszországban és Görögországban a nyugdíjrendszer reformja hatékonyan semlegesítette az elöregedés hosszú távú hatásait – jegyzi meg a Fitch. Görögországban – ahol a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz kötötték, és befagyasztották a nyugdíjakat – az öregedéssel kapcsolatos költségek 2050-ig várhatóan mindössze 3,2%-kal emelkednek majd, míg Portugáliában mindössze 0,2%-kal.
Mi a helyzet nálunk?
Alapvetően kétfajta nyugdíjrendszer létezik: a felosztó-kirovó és a tőkefedezeti. Előbbiben a járulékfizetők adott évi befizetéseiből fedezik a járadékokat, míg utóbbiban a járulékfizetők összeget halmoznak fel a nyugdíjas éveikre. A 2010-ben megkezdett nyugdíjreform - legalább is akkori nyilatkozatok szerint - a magyar rendszert a tiszta, tőkefedezeti rendszer felé tolta volna az egyéni számlák létrehozásával. Ehelyett mára egyértelmű, hogy technikailag megtörténik az egyéni számlák bevezetése, jövőre talán el is startolhat ennek egy fapados változata, valójában a nyugdíjrendszer lényegileg nem változik, sőt inkább tiszta felosztó-kirovó rendszernek lehet nevezni a mostanit, hiszen a tőkefedezeti elemet, vagyis a nyugdíjpénztári rendszer felszámolták (év elején még 10 ilyen kassza működött, de ebből eddig 5 jelentette be, hogy nem működik tovább). Az elmúlt 3 év reformjának mérlege mínusz 3000 milliárd forint, és bár biztos, hogy szabályozási szinten sok gond volt a magánkasszák működésével, a rendszerben eddig legalább volt egy hatalmas puffer - most már ebből alig maradt valami, ráadásul a pénz egy része nem is adósságcsökkentésre ment el, ahogyan azt korábban a kormányzat hangoztatta.
| Pénztári hozamok itt >>> |
A magyar nyugdíjpénzárak idén amúgy meglehetősen jó évet zártak, akárcsak a nyugdíjreform maradékát kezelő állami alap is, a magánkasszák teljesítménye nálunk a 10 éves hozamrátákat nézve sem mondható rossznak, legtöbbjük az elmúlt évtizedben mért átlagos 5%-os infláció felett teljesített a legfrissebb kimutatások szerint.
Vagy pénz vagy adófizető kell
A nyugdíjrendszerek reformja az elöregedő társadalmak miatt szinte mindenhol kihívást jelent, a magyar társadalom ráadásul az európainál gyorsabb mértékben öregszik (nőtt az átlag életkor, egyre kevesebb gyermek születik). Alapvetően a fent bemutatott két rendszer között az a különbség, hogy milyen tartalékokat tud felhalmozni? A tőkefedezeti rendszer anyagi tartalékot halmoz fel, a hosszú távú befektetések lényege, hogy az átlagos infláció felett tudja gyarapítani a megtakarításokat (ezért is vesszük általában a 10 éves hozamrátát alapul, amikor ezen kasszák teljesítményéről írunk). A felosztó-kirovó rendszer mögött viszont nincs pénzügyi tartalék általában, úgy is mondhatjuk, hogy ebben a rendszerben biológiai tartalék van, vagyis egyre több munkaképes és a munkaerőpiacon elhelyezkedni tudó fiatal, hiszen ők azok, akik a befizetéseikkel finanszírozzák a folyó nyugdíjkiadásokat: nyilván minél több van belőlük, a költségvetésnek annál kevesebbet más forrásból a nyugdíjkasszába betennie.
A vietnámi termesztők ünnepelhetnek, de a robusta kávé fogyasztói foghatják a fejüket. 
