Napokon belül meghirdetheti a Teljes Költség Mutató (TKM) maximumára vonatkozó ajánlását a Magyar Nemzeti Bank – értesült a Privátbankár.hu. Az intézkedés régóta várt a piacon, hiszen az új, adókedvezménnyel támogatott termék esetében a kezdetektől komoly aggályokra adott okot, hogy eléri-e a célját a termék, azaz, hogy az elvonások után az öngondoskodást ezzel a termékkel tervezők, valóban érdemi, reálhozamot biztosítani tudó megoldást kapnak-e a biztosítóktól.

Hogy lesz itt reálhozam?

Az indulás körül ez az aggály talán még jobban felerősödött, hiszen egyetlen biztosító sem akart lemaradni az új termékről, ám a konkrét termékek még nem voltak készen, ezért több társaságnál a korábban meglévő, a magas kockázatok mellett bizony magas TKM-mel bíró terméket keresztelték át nyugdíjbiztosítássá. Ugyanakkor az idő előrehaladtával egyre több társaság módosítja konstrukcióit, ennek köszönhetően a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) honlapján elérhető TKM-mutató a 20 éves időtartamú nyugdíjbiztosítások esetén az egy hónappal ezelőtti 7,93 százalékos legmagasabb TKM-érték helyett ma már „csak” 7,30 százalékos költségszintet jelez. Jól látható ugyanakkor, hogy ilyen magas TKM-szint mellett reálhozamot kitermelni nagyon nehéz, s emiatt a biztosító lényegében az adókedvezményből is „elvon” saját hasznára. A helyzet azért is tarthatatlan, mivel a piacon elérhető 1,03 százalékos TKM-mutatóval dolgozó nyugdíjbiztosítási termék is.

A termék bevezetése előtt a biztosítók jó része indokoltnak látta, hogy a piac önmérsékletet tanúsítson a nyugdíjbiztosítások költségeit tekintve – felmerült annak az ötlete, hogy a Mabisz keretein belül szabályozzák a TKM maximumot. Az ötletnek lenne létalapja, hiszen maga a TKM és annak számítási metodikája is piaci kezdeményezés, a biztosítók önként alakították ki a rendszerét és vizsgálják felül időről-időre a mutatót, amelynek célja, hogy az ügyfelek reális képet kapjanak az egymással versengő termékek költségszintjéről. A biztosítók ugyanakkor a kötelező Mabisz szabályozást amiatt vetették el, mivel a hazai pénzügyi piacon már több esetben előfordult, hogy hasonló önszabályozást a Gazdasági Versenyhivatal utólag kartellnak minősített és eljárt az abban részt vevők ellen.

Az MNB-re várva

A problémát feloldandó kezdtek a biztosítók egyeztetésbe a felügyeleti jogköröket, így a kötelező érvényű ajánlások kiadásának jogát átvevő Magyar Nemzeti Bankkal arról, hogy a felügyeleti szerv adjon ki szabályozást a nyugdíjbiztosítások esetén alkalmazható TKM-maximum értékére. Ezt már csak azért is indokoltnak látta a piac, hiszen az adójóváírás miatt ezen a területen költségvetési pénzek elköltéséről is szó van. A legkézenfekvőbb példát az autólízing terület hozta: amikor a Lízingszövetség tagjai 20 százalékos minimális önrészben és maximum 60 (72) hónapos finanszírozásban akartak megállapodni a személygépjármű-finanszírozás területén, a GVH aggályait látva, az akkori PSZÁF sietett a piac segítségére. Az MNB nyitottnak mutatkozott a TKM-ajánlás kiadására, ám az nem tudott megszületni a termék indulására, sőt a tavasszal hangoztatott május elsejei bevezetés lehetősége is már a múltté.

Kárt okoznak a zavarosban halászók

Bár a biztosítók zöme magára nézve kötelezőnek tartja a Mabisz-tárgyalások során kialakított konszenzust, amely 3-5 százalék körüli TKM-mutatók alkalmazását tartja kívánatosnak, a legtöbb termék felső költséghatára még kilóg ebből a szintből – igaz, a döntő részüknél nincs 5 százalék feletti tétel a 20 éves időtávban. Biztosítói képviselőkkel folytatott beszélgetéseink során a legtöbben igen megrovóan beszélnek azokról a társaságokról, amelyek – bármilyen indokkal – kihasználták a szabályozási lyukat és rendkívül magas TKM mellett értékesítettek ügyfeleiknek nyugdíjbiztosításokat. A zavarosban halászók egyrészt kockáztatják az új termékbe vetett bizalmat, a biztosítási szakma reputációját – hiszen bármikor a politika össztüzébe kerülhet az, hogy miért kellene az államnak a biztosítók pénztárait hízlalnia az öngondoskodás gondolatának adókedvezménnyel történő támogatásával. Ennél is sokkal komolyabb probléma ugyanakkor az, hogy a szabályozás nélküli időszakban megkötött szerződésekből a konstrukció sajátosságai miatt csak rendkívül komoly – például adójogi - szankciók nyomán „menekülhet” ki a drága TKM-mel bíró biztosításra rávett ügyfél.

Keresett termék

A fentiek nyomán a biztosítók jó része elfogadhatónak tartotta volna, ha az MNB már hónapokkal ezelőtt kiadta volna a 3-4 százalékos TKM-maximumra vonatkozó ajánlását azzal, hogy a további részletszabályokat későbbi, pontosító ajánlásaiban fogalmazza meg. Minden hónap késés ugyanis növeli azon ügyfelek táborát, akik borítékolhatóan nagyon rosszul járnak majd azzal, hogy rendkívül magas TKM-mel bíró konstrukciókra beszélték rá őket. Hogy pontosan mennyi nyugdíjbiztosítási szerződés született az elmúlt hónapokban, arról nincs adat, s a Mabisz sem gyűjti külön soron még ezt a terméket a statisztikáiban. Azonban az látható, hogy van mozgás a piacon: miután csak két társaság nem befektetéshez kötött biztosítással indult el a nyugdíjbiztosítások terén, ezért mankót adhat a számításhoz az, hogy a december végi 696 263 szerződésnél 11454 darabbal, 1,6 százalékkal több unit-linked életbiztosítási szerződés volt életben március végén – márpedig ilyen mértékű növekedésre régóta nem volt példa a piacon. Ez alátámasztja azokat a biztosítói vélekedéseket, amelyek szerint az új termék iránt tényleges igény van, az új szerződések értékesítésének zöme nyugdíjbiztosítás. A fentiek nyomán külön örömteli tehát, hogy akár napokon belül egy jobban szabályozott piacon értékesíthetnek csak a biztosítók nyugdíjbiztosítást.