Nagyon kell a pénz
Irán már annyira várja a megnövekvő exportbevételeket, hogy ahogy engedik neki, elárasztja a piacot. A miniszter elmondása szerint, ha vége a szankcióknak, egy hét után napi félmillió hordóval növelnék meg a kitermelést, egy hónap után pedig már egymillió hordóval. 2011-ben, a szankciók előtt napi 3,6 millió hordó volt a kitermelés, míg most júliusban 2,85 millió, amiből az export csak 1,4 millió hordót tett ki.
Ezek szerint Irán rögtön csúcsra fogja járatni termelését, akkor is, ha a többi OPEC tagállam nem biztosít helyet ennek a többletnek, vagyis nem fogják vissza ennyivel kitermelésüket. Irán számára az ár másodlagos: kitermelését egyből 30-40 százalékkal tudja növelni, exportját pedig duplázni, akkora áresést pedig önmagában nyilván nem okoz a napi 1 millió hordó, hogy ez nem érje meg az országnak.
Már az OPEC sem a régi
Márpedig az OPEC tagok vonakodnak termelésüket csökkenteni, hiába esik az ár. Régen könnyebben rászánták magukat egy ilyen lépésre, hisz a piac nagy része az ő kezükben volt, mondhatni ők fújták a passzátszelet. Ha ők visszavágták a kitermelést, egyből lett egy kis hiány, és megugrott az ár. Most azonban már Oroszország és az USA olyan óriási kitermelők lettek, hogy az OPEC csökkentését részben ki is tudnák pótolni. Ezért most a szervezet úgy döntött, hogy csúcsra járatják a kitermelést, mert nem akarnak a két óriással szemben piaci részesedést veszíteni.
Vége az aranykornak
Tavalyig minden kitermelőnek nagyon kényelmes volt a helyzet: az olajár az egekben, 100 dollár fölött tartózkodott, mindenkinek dőlt a pénz. A kínai gazdaság növekedése felszívta a kitermelt többlet mennyiséget, és a Fukusima után a leálló atomerőművek helyett is visszaálltak a fosszilis energiahordozókra több helyen.
Utána azonban változások indultak: egyrészt a kínai gazdaság növekedési üteme csökken, másrészt előtérbe kerülnek a megújuló energiaforrások. A világ elektromos energia termelésében gyors ütemben növekszik a nap-, és szélenergia szerepe, és már az atomenergiától sem félnek annyira, mint a japán erőműbaleset utáni években. Emellett a gázkitermelés is növekedett: a hagyományos gázé Oroszországban és néhány közép-ázsiai volt szovjet köztársaságban, a palagáz pedig Amerikában, kiváltva a felhasznált olaj egy részét.
Olaj-medvepiac
Így aztán az ár tavaly összeomlott, mind a WTI, mind a Brent típus ára jóval 50 dollár alá esett. Ez azonban egyszerre túl sok volt a piacnak, ráadásul a shortosok is aktivizálták magukat, további esésre számítva és 20 dolláros árat vizionálva. Így aztán meg is érkezett a korrekció, ami elég kiadósra sikeredett: 70 dollár környékére vitte fel az árat. Ott azonban a shortok becsukódtak, nagy lett az optimizmus, miközben a kitermelők csúcsra járnak, a tározók telnek: óhatatlanul újra esés következett, ami az utóbbi hetekben fel is gyorsult. Az ár immár közelíti az éve eleji mélypontokat, a WTI 45 és fél dolláron már csak 2 dollárral van feljebb, mint akkor.
Már csak az a kérdés, hogy Irán mikor kezdheti meg ténylegesen az export növelést. A miniszter azt mondja, idén novemberre fel lesznek oldva a szankciók, egyes elemzők szerint viszont ez áthúzódik a dolog a jövő évre, mert csak akkor kerítenek rá sort, ha már az ellenőrök megkezdték az iráni helyszíneken a munkát, és megnyugtatónak tartják az iráni vállalások teljesítését.
Túszejtés vagy pénzmosás? 
