A közép-európai térségre szakosodott vezető francia banki közgazdász úgy látja, hogy a piacok túlárazták a megállapodás lehetőségét az elmúlt időszakban. Hamarosan azonban megértik a szereplők, hogy valójában semmi egyéb nem történt, mint kommunikáció.
Ráadásul a nemzetközi befektetők jelentős része csak periférikusan, vagy egyáltalán nem ismeri azt a kardinális szerepet, amelyet az Európai Unió tölt be a témában - azt, hogy az IMF önmagában nem köthet semmiféle megállapodást a magyar kormánnyal, hogy a magyar hatóságoknak mindenekelőtt az EU felé vannak kötelezettségei és csupán azok teljesítése után lehet érdemi tárgyalásokban és megállapodásban bízni.
Ha májusig sincs érdemi előrelépés, akkor az igen gyorsan 315-320 forintos eurót és a külföldiek kezében lévő magyar eszközök leépülését fogja eredményezni. Márpedig Benoit Anne szerint ennek nagy a valószínűsége: úgy véli, a magyar kormány nem lesz hajlandó alapvető fordulatra, nem fog beleegyezni például az egykulcsos adó eltörlésébe sem - márpedig Anne szerint ez egy alapvető feltétele az IMF-nek.
A SocGen elemzői három forgatókönyvben gondolkodnak. Az első, hogy igen, valóban létrejön a megállapodás, a magyar kormány képes meghozni a szükséges kompromisszumokat. A második, hogy beindulnak ugyan a tárgyalások, de nagyon döcögősen, időhúzásokkal telítetten, viszont időközben a nemzetközi piaci helyzet egyre javul, és elfelejtődnek e tárgyalások. A befektetőket az fogja érdekelni, hogy a magyarok jól megvannak-e esetleg az IMF nélkül is, hogy tudják-e magukat a piacról finanszírozni. A harmadik, hogy a „deal” egyáltalán nem jön létre, de még csak a hivatalos tárgyalások sem indulnak be, mert a magyar kormány nem hajlandó elfogadni a követeléseket, feltételeket. Anne az utóbbi forgatókönyvnek adja a legnagyobb esélyt.
A teljes interjút az alapblog.hu-n olvashatja.
Kétségek közt
|
Egyetért? Vitatkozna? |
Az ember a lelkét kiteszi azért, hogy ezt a nyavalyás megállapodást végre elkezdjük tárgyalni, éppen ezért furcsa, hogy mindig előkerül, hogy a kormány nem akar megállapodni az IMF-fel - ezt nemrég Martonyi János külügyminiszter mondta március végén azokra a hangokra reagálva, miszerint a kormány valójában csak játszik az IMF-fel, időt nyer, valójában nem akar aláírni semmit.
A hazai közgazdász-közösség gyakorlatilag egy emberként áll ki a nemzetközi szervezetekkel kötendő megállapodás mellett: Chikán Attila, Csányi Sándor, Szalma Csaba, Simor András - csak a legutóbbi időszakban ők adtak hangot annak a véleményüknek, hogy szükségünk van az IMF-re.
A kétkedőknek is jut időről időre muníció: Csaba László szerint már egyáltalán nem létkérdés Magyarország számára, hogy "védőhálót" szerezzen az IMF-től - ezt már a miniszterelnöknek is kifejtette. Az Államadósság Kezelő Központ vezetője egy devizakötvény-kibocsátás lehetőségét emlegette még a megállapodás elé időzítve - szakértők szerint ez akár azt az üzenetet is hordozhatja, hogy a Valutaalap helyett inkább saját erőből (igaz, drágábban) szeretné finanszírozni magát az ország.
A kormány igyekszik hűteni a kedélyeket: az NGM a megállapodás utánra időzítene devizakötvény-kibocsátást, Giró-Szász András kormányszóvivő is azt mondta: az IMF-fel folytatott tárgyalások kapcsán a magyar kormány nem gondolkodik "B" forgatókönyvben, szeretnének megállapodni a Nemzetközi Valutalappal egy biztonsági keretszerződésről, amely a piacoknak még nagyobb nyugalmat ad, az országkockázati felár és az állampapírok kamatszintje tovább mérséklődik és a nemzeti valuta árfolyama is moderáltabb lesz.
Szuverenitásunk elleni akció, hogy az orosz Gazprombankot amerikai szankciós listára tették. 
