A német „spekulieren” szó jelentése: spekulál, okoskodik, találgat, nyerészkedik a szótár szerint. Úgy is mondhatnánk, hogy az eszét használja, és annak segítségével üzleteket köt, pénzt igyekszik keresni. Egy másik értelmezés szerint a spekuláns profi befektető, aki a befektetéseiből él, saját hasznára és kockázatára fektet be. Mindez eddig jól hangzik, hiszen aki okos – és szorgalmas is –, az nyilván megérdemli, hogy keressen. Miért kapcsolódik mégis annyi rossz képzet a spekuláns szóhoz? Tévhiteket igyekszünk cáfolni.
1. A spekuláció csúnya dolog
Sokan még biztosan emlékeznek rá, amikor régen, a szocializmusban nagy központi áremelések voltak, sokan mázsaszám vásároltak be az alapvető élelmiszerekből, például cukorból. Vagy, amikor várható volt, hogy leértékelik a forintot – mert olyan pletyka jött, vagy csak már régen nem történt ilyen –, akkor német márkából spájzoltak be az emberek. (A fiatalok kedvéért: akkoriban fix devizaárfolyamok voltak, de időnként kiigazításképpen hirtelen több százalékkal le-leértékelték a forintot.)
De az utóbbi években is nemegyszer előfordult, hogy jövedékiadó-emelés előtt cigarettából, alkoholból, gyógyszerár-emelés előtt pedig gyógyszerből spájzoltak be az emberek. A benzinár ráadásul hetente változik, ehhez is sokan próbálnak rendszeresen alkalmazkodni, spekulálnak pár forintra literenként. Manapság az is szinte össznépi sport, hogy vesznek eurót, ha olcsó, és eladják, ha 300 forint fölé megy. Aki okos, nyáron vesz tüzifát és hívja ki a fűtésszerelőt, mert akkor rendszerint sokkal olcsóbb.
2. Csak a spekulánsok spekulálnak
Te is csináltál már ilyet? Bevásárolták valamiből áremelkedés előtt? Akkor spekuláns vagy. Egy kicsit mindenki spekuláns, aki valaminek az árváltozására számítva vásárol, vagy elad, pontosabban ettől nem lesz spekuláns, de időlegesen spekulál. Ebben még nincsen semmi rossz, alkalmazkodunk a helyzethez, a játékszabályokhoz, amelyeket nem mi állítottunk fel.
A legtöbb kereskedő egyben többé-kevésbé spekuláns is. Mert mit is csinál egy kereskedő? Olcsón vesz, és drágábban elad. Közben sok esetben szállít, szervez, raktároz, vevőt keres, piacot kutat, és még sok hasznos tevékenységet végezhet. De a haszna az árkülönbségben van.
Ha valamilyen terméknél túl nagyok az árkülönbségek – például sokkal olcsóbb a dél-amerikai banán, mint a közép-amerikai, vagy sokkal olcsóbb az észak-amerikai gáz, mint az európai –, akkor előbb-utóbb sok kereskedő és spekuláns jelenik meg. Az olcsóbból vásárolnak, a drágábbat eladják, vagy legalábbis nem veszik. Így az árak lassan kiegyenlítődnek, a tevékenységüknek fontos szabályozó szerepe van. De bizonyos esetekben lehet káros is.
3. A spekulánsok a nép ellenségei
„A spekuláns mások rovására gazdagszik meg, nem hoz létre valódi produktumot” – idéz a Tőzsdesügér blog egy tévhitet. A közgazdasági tankönyvek szerint viszont fontos szerepük van, mert „likviditást biztosítanak a piacnak”. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy kitöltik az űrt, ha nem találkozik a vevő és az eladó. Ha a gabonatermelő el akar adni, a malom pedig éppen nem akar venni, vagy nincs pénze, akkor megveszik a búzát, hogy később magasabb áron továbbadhassák valakinek. Van, hogy bejön nekik, és van, hogy nem, a kockázatért cserébe kecsegteti őket a nyereség.
Egy másik szerepük a piaci kilengések csillapítása. Ha kevés a piaci szereplő, akkor az ár nagyon erősen tud csapkodni. A spekulánsok viszont, ha valami nagyon olcsó, venni kezdik a későbbi haszon reményében, ezzel megállítják vagy lassítják az esést. Ha pedig túl drága, eladják (shortolják).---- Manipulálnak vagy sem? ----
De mit mondjunk arról, aki az ostromlott városban felvásárolja az élelmet, hogy utána kihasználja az éhezők szorult helyzetét? Vagy aki felvásárolja a földeket ott, ahol, amint megsúgták neki, valami nagy építkezés készül? Ilyen is van, de egyik sem pusztán spekuláció, hanem „gazdasági erőfölénnyel való visszaélés”, illetve „bennfentes kereskedelem”. A törvények pedig elvileg mindkettőt tiltják.
Ha csak piaci ingadozásokat igyekszik valaki kihasználni, anélkül, hogy ezzel bárkinek kárt okozna, azzal tehát nincs gond, még jó is, mert simítja az árfolyamokat. ha valakinek jól kimutatható kárt okoz, valakit kényszerít, nehéz helyzetbe hoz, az már más. A csavarkulccsal is lehet gépet szerelni, de embert ölni is. A benzinkutasok, a vízvezeték-szerelők vagy a taxisok között is van tisztességes és csaló egyaránt. A spekuláció is lehet tisztességes tevékenység, és vissza lehet élni vele vagy kárt lehet vele okozni. (Hasonló értelemben ír erről korábban a Brókerblog is.)
Nyugat-Európában, Németországban nemrég komoly társadalmi vita volt, van arról, hogy szabad-e élelmiszereket spekulációs céllal vásárolni, az ügyben az ország legnagyobb bankját, a Deutsche Bankot is támadások érték. Az volt a kérdés, az emiatt keletkező árfelhajtó hatás nem fokozza-e a szegény országokban, néprétegekben az éhínséget.
A magyar államkötvények külföldi vásárlói is spekulálnak: arra, hogy magasabb hozamhoz jutnak, mint más, például német, amerikai állampapírokkal. A forintos papíroknál pedig közben esetleg még a forint is erősödik, vagy legalábbis nem gyengül. Ez kifejezetten jó a magyar adósság finanszírozása szempontjából.
4. Az árak manipulálhatók
Az attól függ. Ha egy börtöncellában vagy egy lakatlan szigeten csak nekem van élelmem – és nem verhetnek laposra miatta –, akkor annyit kérek érte, amennyit nem szégyellek. Tehát kedvemre manipulálhatom az árakat. De próbálnám meg ugyanezt az OTP-részvénnyel. Fel tudom tornászni az árfolyamát kényem-kedvem szerint a tőzsdén néhány millió forinttal? Természetesen nem, és lenyomni sem.
|
De meg tudja-e ezt tenni egy egymilliárd, vagy akár tízmilliárd dolláros befektetési alap vagy hedge fund? Nyilvánvalóan nagyon nagy elmozdulást tudna okozni a vételeivel vagy eladásaival. De ennek is vannak korlátai. Egyrészt a bank alapszabályában korlátozzák a tulajdonosok szavazati jogát, így egy bizonyos mennyiségnél többet nincs sok értelme megvásárolni. Másrészt a felügyeleti hatóságok (itthon a PSZÁF) is figyelik az adott piacot. Az árfolyamok befolyásolása céljából végzett tőkepiaci műveletek kifejezetten tilosak a jogszabályok szerint, és egy hatalmas tőkeerejű szereplő aligha maradhat észrevétlen.
Ha egy részvényt, vagy árucikket túlságosan megdrágítana vagy olcsóvá tenne valamely piaci szereplő, a többiek úgy gondolnák, hogy az ár irreális, és eladásokba, vagy vásárlásokba kezdenének. Még ha nagyon nagy is valamelyik szereplő tőkeereje, a piac akkor is kiegyenlítő szerepet tölthet be. Manipulálni tehát nem is olyan könnyű, bár biztosan nem lehetetlen.---- A shortos maga az ördög? ----
Az arannyal kapcsolatban számos elmélet kering, amelyek az ár manipulálásáról szólnak (ezekről itt számoltunk be>>>). A bizonyítékok eddig nem voltak igazán meggyőzőek. Ám nem zárhatjuk ki, hogy időnként ne történne manipuláció, vagy legalább annak kísérlete.
5. A shortosok meg aztán végképp a nép ellenségei
A longos – aki az árfolyamok emelkedésére játszi, tehát vesz – először megvesz valamit, ami olcsónak tűnik, majd később, lehetőleg nyereséggel, eladja. A shortos – aki az árfolyamok esésére játszik – először elad valamit, ami túl drágának látszik, majd később olcsóbban visszaveszi azt. Mindketten azért cselekszenek így, mert a vétel és az eladás közötti árfolyamkülönbségen nyerni szeretnének. Mindketten a hasznukat keresik, mint minden rendes kereskedő, iparos, kapitalista.
Míg a long pozíciók, azaz a vásárlók ellen szinte senki sem szokott tiltakozni, a shortosokat gyakran támadják. Destruktívnak, nem kívánatosnak, károsnak nevezik a tevékenységüket, és sokszor tiltják vagy korlátozzák. (Ahogy jelenleg az EU-ban is, amiről legutóbb itt írtunk>>>.) Az árak esése mindig valami rossz képzetét kelti, és általában valaki számára valóban veszteséget jelent.
Ha az államkötvényeink ára esik, akkor rosszabb feltételekkel tud az állam forrást bevonni vagy megújítani. Ha egy részvény ára esik, akkor a cég sikertelennek, rosszul gazdálkodónak tűnik, akkor is, ha csak az ágazat vagy az ország megítélése változott. Ráadásul a részvénytársaság csak rosszabb áron tud tőkét bevonni. Most, hogy az arany ára leesett, sokan az arany, mint biztos menedék végnapjairól beszélnek – pedig több ezer éve szolgál fizető- és kincsképző eszközként. Az esés rossz, az emelkedés jó – gondolják sokan.
A piacpártiak szerint a shortosok éppen hogy kedvező hatással vannak a tőkepiacok kilengéseinek tompításában: ha irreálisan felmennek az árak, akkor eladásaikkal csökkentik az emelkedés mértékét. Ha pedig megjön az elkerülhetetlen összeomlás, akkor a korábban eladott terméket olcsóbban visszaveszik, ezzel meg a zuhanást tompítják. De ezt a szabályozó hatóságok, politikusok ritkán hajlandóak belátni.
De lehetnek is más esetek, mert a shortosok persze nemcsak magas áraknál shortolhatnak, hanem a mélységekben is, és ez valóban tovább lökheti az árat lefelé, irreális mélységbe, ami valakinek nagyon fájhat. Példa erre Soros György, aki azzal vált híressé, hogy 1992-ben az angol font ellen spekulált (shortolta), és a font kiütődött az akkori európai áfrolyam-mechanizmusból. Azóta is vitatott, hogy ezt a spekuláció okozta-e, vagy az csak felgyorsította az amúgy is túlértékelt fizetőeszköz árfolyamának reális szintre süllyedését.
Hasonló mítoszirtó cikkeink voltak:
Ez a Wall Street öt legnagyobb hazugsága
7+1 remek összeesküvés-elmélet: ki nyomta le az arany árát?
Négy (tév)hit a forintárfolyamról: vajon mely fortélyos erők mozgatják?
Együttműködés, elszántság, higgadtság – a világgazdasági szereplők részéről ezek szükségesek ahhoz, hogy visszatérjünk a fenntartható növekedési pályára. Erre számít a KPMG. 
