|
| Varga Mihály és Orbán Viktor. |
|
A csökkenő infláció miatt (is) „centiken” múlhat, hogy sikerül-e csökkenteni az államadósságot. Ha biztosan el akarja kerülni a kormány az alkotmánysértést és az ezzel járó bizonytalanságot, akkor vagy újabb megszorításra lesz szükség, vagy a meglévő vagyonból kell adósságot törleszteni. |
Információnk szerint a kormány eltörli a stabilitási törvénybe lefektetett adósságszabályt. Ezt szakértők már több fórumon kritizálták eddig is, a kabinet végül az uniós kritikáknak engedve írhatja át a szabályt. Bár konkrét információnk nincs az új szabályozásról, az biztos, hogy az EU által is támogatott, a prociklikusságot minél inkább kizáró szabályozás irányába léphet egy nagyot Budapest. A Privátbankár úgy értesült, az új szabályon már dolgoznak, a Parlament őszi ülésszakában pedig búcsút is mondhatnak a régi szabályozásnak.
Képletes problémák
A kormány az adósság elleni harcot az Alkotmányba és egy sarkalatos törvénybe is beleírta. „Amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza" - fogalmaz az Alaptörvény. A stabilitás törvény pedig rögzíti azt a képletet, mely alapján az adósságrátának csökkenni kellene. Ezek szerint a forintban mért államadósság az infláció és a gazdasági növekedés felének különbségével nőhetne. Ez az, aminek most búcsút int a kormány.
Tovább a teljes interjúra >>> |
Az idei évre például 0,7 százalékos GDP-növekedést vár a konvergencia-program, míg 3,1 százalékos inflációt. Ez azt jelenti, hogy idén az államadósság 2,75 százalékkal nőhetne, de ez a nominális államadósságra vonatkozik, nem annak a GDP-hez mért arányára (így az is előfordulhat, hogy miközben az adósság nominálisan ugyan nő, az adósságrátának mégis csökkennie kell). És ezt már tavaly, a költségvetés megalkotásakor előre kellett volna látnia a gazdasági tárcának (a 2013-as adósságra vonatkozó maximum megállapításához ugyanis a 2013-as inflációt és GDP-t kell alapul venni a törvény szerint).
Az Alkotmányban marad az alapszabály, de a képlet, hogy miként is kell majd a jövőben csökkenteni az adósságrátát, változhat. A kormány már eddig is többször puhította a szabályt és annak életbe lépését szinte születése pillanatában 2011-ről kitolta, egészen 2015-ig, vagyis először a 2016-os költségvetés megalkotásakor kellett volna figyelembe venni. A szabály amúgy meglehetősen szigorúra sikeredett, nem csoda, hogy annak alkalmazását el is halasztották egy időre.
Több gond is akadt a szabállyal
A stabilitási törvényben szereplő adósságszabállyal kapcsolatos egyik legfőbb kritika, hogy egyes esetekben prociklikus gazdaságpolitikára kényszeríti a kormányt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos körülmények akkor is költekezhet, ha szárnyal a gazdaság, és éppen akkor kell szigorú költségvetési politikát folytatnia, ha elmarad az ország gazdasági teljesítménye a potenciális szinttől. Közgazdászok emellett arra is felhívták a figyelmet, hogy a szabályozás több része meglehetősen ködös, egyes területekről pedig szó sem esik. Például nem egyértelmű, hogy a képlet érvényben marad-e akkor is, ha GDP-arányosan 50 alá csökken az államadósság, illetve mi a teendő, ha utólag nem sikerül megfelelni a törvényi előírásnak.
A kormány komolyan veszi az adósság leépítését
Új szabályozásról egyelőre nem sokat tudni, ám az vélhetően közelebb áll majd az uniós elvárásokhoz, illetve az uniós gyakorlathoz. Míg ugyanis a jelenlegi adósságképlet úgy igyekszik biztosítani (nem teljes sikerrel) a szabály anti-ciklikus jellegét, hogy külön szerepel benne a növekedés, az infláció és a költségvetési egyenleg, addig az uniós szabályozás eltolódott a strukturális egyenleg használatának irányába. Ez utóbbi nem más, mint az egyedi tételektől és a gazdasági ciklusok hatásától szűrt költségvetési egyenleg. Bár a mutató kiszámításával akadnak módszertani problémák, használata ideális esetben orvosolhatja a jelenlegi adósságszabály prociklikusságával kapcsolatos problémákat.
A módosítással a kormány az EU és a szakma által jobban elfogadott formula irányába tolhatja a szabályozást. Az ugyanis kétségtelen, hogy - bár az adósságrátát nem sikerült gyorsan és látványosan lejjebb nyomni - a kormány nagyon komolyan veszi az államadósság mutató elleni harcot, rengeteg áldozatot vállalt már ezért - az államosított nyugdíjvagyon nagy része is erre a célra ment el például. A kormányzati igyekezetet azonban nehezen lehetett volna igazolni az eddigi adósságszabállyal. Ami biztos: egy eddig kvázi nem létező szabályt vált egy másik, hogy milyen és hogy mikor, azt még nem tudni.
Brüsszel továbbra is bizalmatlan. 
