|
| MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs |
Varsó és Bukarest katonai kapcsolatai kiválóak, a két ország kölcsönösen egy-egy századot állomásoztat egymás területén a júliusi varsói NATO-csúcs óta. Szintén orosz-ellenes éle van annak a minapi bejelentésnek, miszerint Varsó és London előkészít egy kétoldalú katonai együttműködési szerződést, amely az első lenne a két ország történetében.
Itt mindjárt hozzá is tehetjük, hogy az Egyesült Királyság és Lengyelország mellett csupán Észtország és Görögország tartozik azon európai NATO-tagállamok közé, amelyek az elvárásnak megfelelően 2 százalékát költik GDP-jüknek védelemre.
Moszkva a fő törésvonal a visegrádiaknál
Valóban, az Oroszországhoz való viszony egy olyan törésvonal, amely mentén a visegrádi államok (V4) erősen megosztottak. Míg a szlovákok hagyományosa ruszofilek, a 2010 utáni magyar politika is oroszbarát jelleget öltött, a lengyelek történelmi adottságként – mellőzve az eufemizmust – viszolyognak az oroszoktól.
|
| Káncz Csaba |
A Moszkvához való viszony a cseheknél is érzékeny terület, az orosz kémek ugyanis náluk a legaktívabbak https://euobserver.com/opinion/134890 a régiónkban. Míg az orosz nagykövetségnek 140 akkreditált diplomatája van Prágában, addig Washingtonnak csupán 70 és Pekingnek 30.
A kormánypárti sajtó folyamatosan áradozik a kiváló Budapest-Varsó kapcsolatokról, értesüléseink szerint Orbánt komolyan aggasztja Varsó és Bukarest formálódó katonai tengelye. Valószínűleg ennek is köszönhetőek az utóbbi hetekben Varsó felé tett kormányzati gesztusok.
Az ukrán miniszterelnök novemberi budapesti látogatása során képviselt magyar álláspont, vagyis a Kijevnek juttatott 50 millió eurós gazdaság- és infrastruktúrafejlesztési támogatás, valamint az ukrán állampolgárokkal szemben bevezetett D-típusú ingyenes vízum egyértelműen az ukránbarát lengyel állásponthoz történő közeledésünket jelzi. Természetesen ez még nem jelenti a viták végleges rendezését, de felvillantja annak lehetőségét, hogy kölcsönös gesztusokkal akár az orosz-kérdésben is V4 konszenzus alakulhasson ki.
Történelmi lecke a négyeknek
A visegrádi együttműködésnek megvan a szellemi, társadalmi és ideológiai alapja: Csehország hagyományosan euroszkeptikus, Magyarországon 2010 óta Orbánnal szintén egy puha euroszkeptikus erő került hatalomra, Fico politikája pedig az orbáni populizmus tökéletes másának tekinthető. A PiS 2015-ös lengyelországi hatalomátvétele után az összes visegrádi országban tehát hasonló, politikailag rokonnak számító pártok kerültek hatalomra. Ezen pártok közös ideológiai jellemzője – legyenek baloldaliak vagy jobboldaliak – a következők: gazdasági nacionalizmus, vezérelvű, illiberális(ba hajló) demokrácia, puha euroszkepticizmus és komplexus a Nyugattal szemben. Nem véletlen, hogy a politikatudomány az euroszkeptikus pártok közt külön kategóriaként nevezi meg a kelet-európai euroszkepticizmust.
A számos közös „érték” együtt sem lett volna elegendő a visegrádi országok kapcsolatának elmélyüléséhez, ehhez egy külső behatás kellett - a menekültválság és annak merkeli és junckeri félrekezelése pedig szolgáltatta azt. A közép-kelet európai tagállamokban történelmileg kódolt tényezők eközben megfelelő talajt biztosítottak a xenofóbiára építő pártoknak a hatalmuk stabilizálására.
A történelem még valamit megtanított a V4 országoknak, mégpedig a Szovjetunió és Jugoszlávia összeomlásának példáján. Egy többnemzetiségű politikai szövetség beomlása a periférián kezdődik, de a végkifejletet akkor éri el, amikor a központ fellázad. Nos, az EU-ban a perifériák már lázadnak és 2017-ben a holland és francia választások megmutatják, hogy centrum fellázadt-e.
Káncz Csaba és Zsoldos Ákos jegyzete
Vegyesen alakult pénteken a forint árfolyama a kora reggeli jegyzéséhez képest a főbb devizákkal szemben, a heti eredménye azonban pozitív. 
