Miért jöttél vissza a nyugdíjból, minek köszönhető, hogy újra aktívan alapot kezelsz?
A tavalyi év végén úgy alakult, a Concorde Alapkezelő menedzsmentje addigi 25 százalékos tulajdonrészét 50 százalékra tudja növelni a cégben, ugyanakkor a tranzakció nagyon komoly erőforrások megmozgatását követelte meg az alapkezelő munkatársaitól. A 2006. év végén mentem nyugdíjba, és a vállalati partnership program keretében fokozatosan adtam át részvényeimet kollégáimnak. A 25 százalékos tulajdonrész megvásárlásához azonban nekem is be kellett szállnom; így azt mondtam, ha befektetek a cégbe egy csomó pénzt, akkor egy kicsit nekem is dolgoznom kell.
Amikor visszajöttem, gondolkodni kezdtünk azon, hogy az elmúlt 5-6 évben mi változott. Többek között lett négy kiváló vagyonkezelő csapatunk. Amikor Vakmajomékat (Makara Tamást és Faragó Ferencet - a szerk.) behoztuk a Concorde-hoz, sokan összevonták a szemöldöküket, mondván: mi alapvetően erőteljes fundamentális beállítottságú csapat vagyunk, mégis "összeszűrtük a levet" a technicisták etalonjával. A VM alap 6 éve indult, és elmondhatjuk, hogy a kezdeményezés nagyon bejött. Nehézségek persze itt is voltak: a lelkiismeretlen vagyonkezelő állásánál nincsen jobb; más pénzét eltapsolod, kapod a részed, aztán kirúgnak. A lelkiismeretes vagyonkezelő helyzete azonban sokkal rosszabb: igaz, hogy pénzt keresel, de amíg a saját pénz kezelésekor könnyen elszámolsz magaddal, barátaiddal, családtagjaiddal ez sokkal nehezebb. A tévhittel ellentétben nem segít, ha a nagyobb vagyon miatt nagyobb a nyomás és a felelősség az ember hátán. Nagyon nehéz pszichikailag feldolgozni ezt a nyomást, és azt csinálni, amit egyébként a szíve szerint csinálna az ember. Szerencsére Vakmajomék megbirkóztak a helyzettel, és ma 22 milliárd forint van a VM alapban.
Viktort (Zsiday Viktort - a szerk.) pár éve sikerült elcsábítani az Aegontól, Dani és Tomi (Móricz Dániel és Cser Tamás - a szerk.) pedig saját nevelésünk, ők is komoly gyakorlattal, sok éves tapasztalattal rendelkeznek. A negyedik „csapat” lennék én. Vakmajomék és Viktor inkább technikai alapon trade-elnek, Daniék az én "kezdeti nevelésem" révén mind a mai napig fundamentális beállítottságúak.
Hogyan hangoljátok össze a négy alapkezelő csapat tevékenységét?
Sehogy. A korábbi időszakban egy befektetési bizottság működött a társaságnál, ahol a súlyozás kialakítása megtörtént, és ezen belül volt a portfóliómenedzsereknek egy kis mozgástere. Jól működött, ezt az eredmények is mutatták, de az új felállásban találtunk még jobbat. Hatalmas szellemi energia koncentrálódik az alapkezelőkben, amit kár lett volna kiaknázatlanul hagyni. Ezért a multimanager rendszert választottuk: a vagyonkezelést alárendeltük a négy döntési centrumnak. A privát ügyfelek pénzét megosztjuk a négy csapat között. Ennek a szemléletnek a megtestesülése a retail piacon a Concorde Hold alap, amiben személy szerint nagyon bízom: ez lesz az az alap, amivel nemzetközi karriert tudunk befutni, amit 3 év múlva el tudunk adni Frankfurtba, Zürichbe, Genfbe, Londonba, New Yorkba, ha ügyesek leszünk. Ez egy olyan alapok alapja, amiben csak Concorde-os fundok vannak. Ez igazi kuriózum: általában nincs egy cégen belül 4 ilyen jó csapat. Ebből úgy tudunk előnyt kovácsolni, hogy a Hold alapnak nincs kezelési költsége: a mögöttes alapok kérnek pénzt a szolgáltatásaikért, de az alapok alapja csak egy ingyenes csomagolás. Leegyszerűsítjük a befektetők helyzetét: nehéz lenne a választás, így mi kikeverjük helyettük a megfelelő összeállítást, és nem kérünk érte pénzt. Eredetileg Cuvée néven akartuk elindítani. Az alap filozófiája az, hogy ebben mindenkinek a munkája benne van. Márciusban indult az alap, hozama az állampapírhozamok fölött van, a szórása 0,16-os - ez magáért beszél.
Megnéztük visszamenőlegesen is a Holdat alkotó alapok teljesítményét, és azt találtuk, hogy egyáltalán nem korrelálnak, nem függenek egymástól. A szórás épp ezért alacsony: egészen más az egyes alapkezelők hozzáállása. Az egyik döntési centrum a Palatina Pí alap, ezt kezelem én, de ha kérdeznek, szívesebben ajánlom a Hold alapot, mert ebben mindannyiunk munkája benne van. És néha jót szoktunk mosolyogni Viktorral azon, hogy van olyan papír, amit ugyanabban az időpontban én longolok, ő pedig shortol. Gyakran más időtávon gondolkodunk, így mindketten nyerhetünk az adott pozíción.
A piacon a közelmúlt legnagyobb durranása az Egyesült Államok leminősítése volt. Obama szerint "az Egyesült Államok mindig AAA osztályú ország volt és az is marad". Igaza van?
Az Egyesült Államok ma nem AAA minősítésű ország, és tegnap sem volt az. A politikusok előszeretettel mondanak olyan dolgokat a kedélyek lenyugtatására, amelyekről már az elhangzásuk pillanatában egyértelmű, hogy nem igazak. Azt gondolják, ha az emberek nem szembesülnek az igazsággal, akkor nem veszik észre, hogy problémák vannak. Szerintem a válság sok ember számára már jóval előrébb tart, minthogy a tagadás vagy a tudomásul nem vétel megfelelő kezelése lehetne a helyzetnek.
Mekkora a baj?
A válság központja nem az Egyesült Államok; kiemelhetnénk Japánt, az Európai Uniót, vagy Angliát is. Meglehetősen sekélyes a kínálat a nagy piacok között, nem tudnám megmondani, melyik rosszabb mint a másik. Bő egy éve tartottunk egy konferenciát a devizákról, ekkor mondtuk azt, hogy az egész devizapiac olyan, mint egy paralimpia: különböző fogyatékkal élők versenyeznek egymással. Az egyik régió problémája nagyobb, mint a másiké, ráadásul annyira globalizálódott az egész világ, hogy nincs is értelme elszigetelt problémákról beszélni.
Mi lehet a megoldás? Mikorra lehet kikecmeregni a jelenlegi helyzetből?
A korábbi állapotba szerintem soha. Ez a probléma jóval nagyobb, mint hogy egyszerűen meg lehessen oldani. Tavaly májusban ha hagyták volna a görögöket csődbe menni, és az eurózónás mentőeszközökkel egyfajta tűzfalat építettek volna ki, annak lett volna értelme. Tagadták, hogy nagy a baj, hagyták eszkalálódni - ma már az Unió eszközei arra sem elegendőek, hogy ezt a tűzfalat kiépítsék. Írországról, Portugáliáról tovább terjedt a válság Spanyolországra, Olaszországra. Az európai államok megpróbálnak megszorításokba, pénzügyi restrikciókba menekülni, de ez nem fog működni, végül csak a pénznyomtatás lehet a megoldás. Európa az amerikai jegybank útjára lép. A monetáris stimulusok ha túl sokáig tartanak, előbb-utóbb szétzilálják a pénzügyi rendszert.
Hogyan?
Előbb-utóbb a jelenlegi devizák is a mindenkori papírpénzek sorsára jutnak. A papírpénzek a történelmi tapasztalatok alapján biztosan elértéktelenednek; igazából csak az a kérdés, hogy mennyi idő alatt, mekkora az életgörbéjük: 1 év, 100 év vagy akár 500 év. A gazdaságpolitikusoknak nincs akkora hatalmuk, hogy a papírpénzeket halhatatlanná tegyék, csak arra tudnak hatni, hogy meddig éljen a papírpénz. A jelenlegi folyamatok azt eredményezhetik, hogy ez az élettartam rövidebb lesz, mint mondjuk 5 éve gondoltuk.
Mit csinál ilyenkor egy alapkezelő?
|
Névjegy Szabó László Tízenhét éve kezdett el dolgozni a Concorde-nál. Végigjárta a szakma különböző stációit - kezdetben corporate finance munkatárs, majd vezető elemző, végül alapkezelő. A Concorde Alapkezelő Zrt. alapítója és igazgatóságának elnöke. Magyarország egyik legjobb alapkezelője, sokéves tapasztalattal rendelkezik a stratégiai eszközallokáció és a globális piacok területén. "Nyugdíjba vonulása” előtt a Magyar Befektetési Alapkezelők Szövetségének Szakmai Standard Bizottságának elnöke, valamint a Budapesti Értéktőzsde Index Bizottságának tagja. Diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte Pénzügy és Vállalatértékelés szakirányokon. Visszatérése óta az immár nyilvános Platina Pí származtatott alap portfólió menedzsere. |
Próbál alkalmazkodni. Hiába van hosszú távon igazunk, rövid távon ezen általában nem lehet pénzt keresni; a befektetési politikánkat nem rendelhetjük rövid távon a világról alkotott nézeteink alá. Ugyanakkor persze sokat segíthet a megfelelő világlátás. Nagyon fontos, hogy például egy emelkedő trendet hogyan értékel az ember: eladási, shortolási lehetőségnek, vagy épp vételi lehetőségnek. Két-három hónapja látjuk, hogy beindult a lassulás, lazul a stimulus, a növekedéssel komoly problémák vannak - ki is írták a kollégák a falra, hogy nem szabad részvényt venni, amíg nem árazódik be a probléma. Hiába esik 3 százalékkal az ára, az még nem vételi lehetőség. A papír a falon mindig figyelmezett bennünket, hogy erősek tudjunk maradni. (A falon lévő papíron persze korántsem a „probléma” szó szerepel - a helyzetet sokkal jobban jellemző kifejezéssel azonban nem akarjuk kiváltani a médiahatóság rosszallását. A szerk.)
Ha részvényt nem lehet venni, akkor mit lehet? (Az interjú augusztus 9-én készült)
Már lehet. Van kockázat, de már vállalható mértékű. Három hete nem volt érdemes beszállni, de ma már lehet, hogy az. Nem biztos, hogy elértük a padlót, de van sok olyan részvény, ami nagyon vonzó. Persze tudatában kell lenni, hogy ezeknek a részvényeknek a nyeresége le fog esni. A politika sokkal nagyobb szerepet fog kapni a befektetők életében, mint valaha - ezt is megírtuk már két éve. A befektetőknek nehezebb a dolga, ha azt kell találgatni, mibe szólnak bele az államok: ezért nem veszünk például aranybányát. Jön a mohóság, és államosítják. De ami a Mollal történt, az sem meglepő; ami a bankrendszerben történik a különadókkal, az sem meglepő. Ezek a dolgok sok gondot okozhatnak még a befektetőknek a jövőben.
Mik a legvonzóbb szektorok, régiók?
Mi globálisan gondolkodunk, nem szektorokban vagy földrajzi régiókban. Mindazonáltal 10 befektetési döntésből 9-et külföldi befektetésekkel kapcsolatban hozunk meg, Magyarországon bizonyos méret felett ma már sajnos nem nagyon lehet befektetni. A Mol gyakorlatilag állami vállalat; ahol a Lex Mol is képben van, ott a befektetőknek nincs sok keresnivalója. Nincs gondom azzal, ha egy vállalatot stratégiai fontosságúvá minősítenek, csak akkor nem kell a tőzsdén szerepelnie. A bankrendszer a különadók és a Molon keresztül az OTP-ben meglévő állami befolyás miatt kezd a képből kikerülni. A kisebb cégek közül figyelünk néhányat, de sajnos egyre több az olyan vállalat, amely véleményem szerint csak a kisbefektetők megkopasztására jött létre.
Ha nem a magyar, akkor melyik a kedvenc piacod?
Nincs kedvencem. Most körülbelül 30 féle befektetési pozícióm van, köztük devizapiaci out of the money call opciók, eladott put opciók, konkrét outright devizapárok. Délelőtt shortoltam a Bundot, vannak longjaim indexekben és részvényekben, a nyersanyagshortjaimat nemrég zártam le - equity, index, commodity, kamat, minden van a portfólióban. Ez az úgynevezett multi market balancing strategy, amit még régebben találtunk ki, de ma is jól működik. Van egy képem a világról, s ebből a képből valamelyik piacon mindig kilóg valami.
Mi lesz a svájci frankkal?
Ez az a kérdés, aminél először azt kell leírni: a beszélgetés 1,05-ös (csökkenő) EUR/CHF-árfolyamnál készült. A jelenlegi szint szerintem nonszensz, egy teljesen irracionális árfolyam, erős túlreagálás eredménye. Egyrészt a svájci gazdaság őrült nagy problémákkal fog szembesülni, másrészt az egész egy téves prekoncepcióra épül: arra, hogy a frank a legjobb menedék. Pedig a devizahiteleseknek az európai bankrendszer közvetítésével a svájci bankok adták a hitelt: egy európai bank svájci pénzintézettől vett fel hitelt, továbbadta magyar leányának, aki kiutalta az ügyfélnek. A svájcifrank-hitelek végén a svájciak vannak, ha az intermedier rendszer tönkremegy, akkor ők is tönkremennek. A rájuk alapozott rendszer bedőlése esetén miért lenne menedék Svájc?
Akkor nincs is jó menedék?
A hazai hitelfelvevők viselkedése éppen ennyire érthetetlen. 2007-2008-ban, amikor a legnépszerűbb volt a frankhitel, a Gyurcsány-kormány népszerűsége elég alacsony volt, az emberek pesszimisták voltak a magyar gazdaságot, makroadatokat illetően. A lakosság azt mondta: nem bírjuk a miniszterelnököt, rossznak tartjuk a gazdaságpolitikát - erre longolták a forintot és shortolták a svájci frankot vele szemben.
Inkább a lapostévéből indultak ki az emberek, nem a shortolásból vagy longolásból.
Az emberek nem készülhettek fel ekkora volatilitásra, az azonban egyértelmű volt, hogy a magyar lakosság a gazdaságpolitikát rossznak tartja. Egy csőd felé tántorgó országban eszközöket venni úgy, hogy közben egy nyilvánvalóan nem csőd felé tántorgó ország felé kötelezettséget vállalok - hatalmas hiba. Lehet úgy is pénzt veszíteni, hogy rosszul mérem fel, mi fog történni a gazdaságban. De ha jól mérem fel a helyzetet, és ennek épp az ellentétét csinálom, majd bukok is rajta, akkor jogosan lehetek mérges magamra: igazam lett, mégsem kerestem, hanem buktam.
Mikor veszik észre a piacok, hogy rossz lóra tettek a svájci frankkal, mint menedékdevizával?
Nagy valószínűséggel nem fogják. Ez csak akkor tűnne fel, ha az európai bankrendszer összeomlana, ezt viszont pénznyomtatással meg lehet akadályozni. Korrekció persze lesz: nem azért, mert észreveszik a "filozófiai hibát", hanem azért, mert nagyon drága a svájci frank.
Mikor lesz paritásban az euró és a svájci frank? Van egy tippjátékunk ezzel kapcsolatban, ha eltalálod a dátumot, nyerhetsz egy svájci bicskát és egy tábla csokit.
Engem ez a dolog az ezüstre emlékeztet. Ment egyre feljebb az árfolyam, már 40 dollárnál járt, miközben minden idők legmagasabb jegyzése az 50 dollár volt. Beszéltük is Móró Tomival, hogy az ezüst addig nem nyugszik, amíg meg nem üti az 50-et, aztán pedig simán összeomlik. A tippünk be is jött: hétvégén, illikvid piacon megcsípte az 50 dollárt, aztán vissza is esett 33-ra. Vannak mágnesek, amelyeknek semmilyen fundamentális megalapozottsága nincsen, de mégis vonzzák az árfolyamot – ilyen volt az ezüstnek az 50 dollár, és ilyen lehet az EUR/CHF-nek az 1,0. Ha ez valamikor bejön, akkor szerintem valamelyik éjszaka, illikvid kereskedésben történik meg, ami után a frank nyugodtan visszagyengülhet 1,10-ig vagy 1,15-ig. Én ott leszek: amikor beáll a paritás, akkor nem out of the money opcióban, hanem outrightban keményen el fogom adni a svájci frankot.
És mi a helyzet a másik nagy menedékkel, az arannyal?
Volt aranyam, eladtam - megbántam. Azt gondoltam, lesz egy kicsit takarékosabb üzemmód a világban, fiskális megszorítások kevesebb monetáris stimulussal - egy deflációs időszak, amikor az árupiaci termékek árfolyama nagyot esik, magával rántva az aranyat is. Most már azt gondolom, hogy ez a deflációs időszak meglehetősen rövid lesz, és felpörög a pénznyomtatás Európában is. A hitelesség elveszett, nagy likviditásbővítésre lesz szükség.
Mi volt életed legjobb befektetése, amin arányaiban a legjobban kerestél?
Százalékosan a legjobb befektetésem az 1998-as válság idején volt. Ilyenkor az illikvid papírokat nagyon meg szokták szórni, 1100 forinton tudtam venni Soproni Sörgyár részvényt (sajnos nem sokat), kaptam rá rövid távon 1000-1500 forint osztalékot, aztán 15 ezer körül adtuk el pár év múlva a Heinekennek.
És mi volt a legnagyobb bukta?
Benne voltam a Volkswagen-shortban...
Mikor is volt ez?
2008. október 23-án. A Porsche már korábban elkezdte felvásárolni a Volkswagent, és azt közölte, hogy 50%+1 részvényt szeretne megszerezni. Drága volt a papír, 240-300 euró között mozgott a részvényár, pedig akkor már dübörgött a válság, nekem csak short-pozícióim voltak, irtózatos nagy esések voltak. Nagyon jól álltam, mikor egy hétvégén a Porsche tartott egy sajtótájékoztatót: szóltak a hedge fundoknak, hogy mivel sokan shortolják a papírt, nem árt ha tudják, hogy valójában nem 50+1, hanem 75 százalék a részesedésük a VW-ben, ráadásul az egyik tartománynál közel 20 százalék van, a közkézhányad tehát 6 százalék körül van - és 18 százalék a short. Képzelhetitek mi történt hétfőn. A nyitásban 1000 euróra ment fel az árfolyam... Azóta a német ügyészség vádat emelt értékpapírpiaci bűncselekmény vádjával a Porsche menedzsmentje ellen, ha megáll a vád, remélem, hogy a kártérítési perekből még visszajön egy kis pénz.
Privátbankár - Gáspár András
A német gazdaság az előzetes jelzéseknél kevésbé nőtt a harmadik negyedévben. 
