A tojáshéj színét genetikai tényezők határozzák meg, elsősorban a tyúk fajtája – írja az Mfor. A barna és fehér héjú tojások között lényegi tápértékbeli különbség nem mutatható ki; a makro- és mikrotápanyag-összetétel gyakorlatilag azonos. A piaci árkülönbségek inkább a tartástechnológiai és termelési költségekből erednek. Ugyanakkor jól megfigyelhetőek regionális fogyasztói preferenciák: Közép-Európában a barna héjú tojások dominálnak, míg az amerikai kontinensen a fehér héjú tojások iránt nagyobb a kereslet. E különbségek kulturális és kereskedelmi hagyományokra vezethetők vissza.
Az úgynevezett mélyalmos (almos) tartásból származó tojások esetében az állatjóléti körülmények kedvezőbbek lehetnek, mivel a tyúkok nagyobb mozgástérrel rendelkeznek. A tojás tápértékét elsősorban a takarmány összetétele befolyásolja. Például a zöldtakarmányban gazdag étrend növelheti bizonyos zsírsavak (például omega-3) arányát. A tartásmód önmagában nem determinál jelentős tápértékbeli különbséget.
A tojás főzésének optimális módja a hideg vízben történő indítás, amely lehetővé teszi a hő nem hirtelen növekedését és mérsékli a héjrepedés kockázatát. A kívánt állagtól függően a forrást követően 6-10 perces főzési idő javasolt. A főzést követő gyors lehűtés elősegíti a héj alatti membránok leválását, könnyen tudjuk el tudjuk távolítani a héjat.
A nyers tojás optimális esetben 4-7 °C közötti hőmérsékleten, hűtve 3-4 hétig megőrzi a minőségét. A főtt tojás eltarthatósága korlátozottabb: héjában, hűtve legfeljebb 5-7 napig biztonságos, míg hámozott állapotban 2-3 nap javasolt.
Az uniós forrásokról és az új szja-rendszerről is kérdeztük az MKIK-t 
