Nem jó az úthenger előtt szedegetni az egycenteseket – interjú

Privátbankár: Ön lett az Év Portfóliómenedzsere a Privátbankár Klasszis díjcsaládjában. Minek köszönhető ez?

Móricz Dániel: Bízom benne, hogy ez nem csak egyetlen év eredményei alapján született, hanem az elmúlt jó néhány év teljesítményének köszönhető. Valamint remélem, hogy nem csak nekem szólt, hanem a Concorde Alapkezelő összes alapja sok éves jó teljesítményének is.

A belső okokról pedig annyit, hogy úgy gondolom, nagyon szerencsés ember vagyok, aki nagyon jó helyre került, egy igazi szellemi műhelybe, és miután én jöttem, még nagyon jó embereket tudtunk felvenni magunk mellé. Édesapám, aki 50 éve kosárlabdázik, egyik kedvenc mondása, hogy talán a legfontosabb a csapattársak megválasztása. Én nagyon jó csapatban dolgozom.

P.: Szóval csapatmunka folyik. Hogyan kezelik a Concorde alapokat, Ön mely alapok kezelésében vesz részt?

M. D.: A munkamegosztás alapvetően úgy néz ki, hogy vannak önálló portfóliókezelők vagy külső tanácsadók segítségével kezelt alapok, ezekbe a döntésekbe nem szólok bele, bár befektetési vezetőként kontrollálom az operatív kockázatot. Valamint vannak a belső csapat által kezelt alapok, ahol Cser Tamás kollégámmal vagyunk ketten vezető portfóliókezelők, de vannak olyan alapok, illetve portfóliók, amelyek kezelését nagy részben vagy teljes egészében más portfóliómenedzser kollégáink végzik.

Bár papíron én vagyok a befektetési vezető, valójában Tamással inkább mellérendelt viszonyban vagyunk és eléggé jól megosztjuk a feladatokat. Ő inkább a részvény típusú eszközökkel, én inkább a kötvény típusúakkal foglalkozom, de néha én is jövök részvényötletekkel, és ő is top down típusú befektetési ötletekkel. Bár általában a mi arcunk jelenik meg mindenhol, sok nagyon tehetséges kollégánk segíti a munkánkat, tudtommal nekünk van a legnagyobb portfóliókezelő csapatunk Magyarországon.

P.: Ez azt jelenti, hogy egy alapra vetítve átlagosan itt a legmagasabb az elemzők száma?

M. D.: Igen, alapok számára vetítve szerintem az nálunk a legmagasabb, bár portfóliószámra vetítve valószínűleg nem, mert számos kisebb egyéni portfóliót is kezelünk. Visszatérve a munkamegosztásra, én tehát főleg a kötvénytípusú portfóliókkal foglalkozom, illetve a Columbus és Rubicon alapokat kezeljük Cser Tamással ketten, a többiek ötleteit is figyelembe véve.

P.: Mivel mérik a saját teljesítményüket, mi a célkitűzés?

M. D.: Ez alap-, illetve portfóliótípus-függő.  Igyekszünk mindig az adott alapkategória mezőnyének első felében, első harmadában benne lenni, amihez persze pontosan kell definiálni a kategóriákat. Egy olyan év, mint a tavalyi, amikor a benchmark-mutatókhoz kötött alapok nagyobb részét meg tudtuk verni 50-100-150 bázisponttal, nyilvánvalóan nem rossz. Az abszolút hozamú alapoknál pedig ahhoz viszonyítunk, hogy egyrészt mekkora volt a kockázatmentes hozam, másrészt mennyire volt támogató a befektetési környezet.

Például ha minden részvénypiac ralizott, és mindenütt nagyon magas hozamokat lehetett elérni, akkor nyilván nem vagyunk elégedettek egy, csak kicsivel az állampapír feletti teljesítménnyel. Tavaly sikerült az abszolút hozamú alapok többségénél  5, 6, 8, 10 százalék körüli hozamokat elérni, kockázatvállalási szinttől is függően. Mindezt egy olyan évben, aminek elején 3 százalék volt a hazai kockázatmentes hozam és kis egyszerűsítéssel a hosszú kötvényeket és az amerikai részvényeket leszámítva a legtöbb eszközosztály gyengén teljesített.

P.: A kötvénypiacon tavaly, illetve az utóbbi pár évben szinte lehetetlen volt veszíteni, lehet ezt még fokozni?

M. D.: Hát igen, a tavalyi év egyik legjobb döntése az volt, hogy ellenálltunk a kísértésnek, és nem súlyoztuk alul a hosszú kötvényeket, nem csökkentettük az átlagos futamidőt. De nem tudom, hogy lehet-e ezt még fokozni. Engem most az foglalkoztat, hogy nagyon nagy a divergencia az amerikai kötvények és a világ többi kötvénypiacának teljesítménye között, főleg ami Európát illeti. Ilyen nagyon régen volt és vélhetően nem tartható fenn sokáig, várhatóan lesz konvergencia. (A német tíz éves hozam a napokban évi 0,275 százalék, az amerikai pedig 2,052 százalék körül volt – a szerk.)

Bár az Európai Központi Bank állampapír-vásárlásai miatt a piac nem gondolja, hogy a hozamok Európában emelkedni fognak, a hozamcsökkenést szerintem már nem nagyon lehet fokozni, valószínűleg itt van valahol az alja, mert ez már nem a kockázatmentes hozam, hanem a hozammentes kockázat esete. Évekkel ezelőtt mindenki attól félt, hogy a pénznyomtatás miatt elszabadul az infláció, szerintem most átestünk a ló túlsó oldalára, mindenki a deflációtól tart. Ezt nem tartom annyira reális félelemnek, mint amennyire a kötvénypiac. Sok kedvező jel van Európában, amelyek a gazdasági bővülést vetítik előre, a bankok kezdenek hitelezni, a költségvetések idén már nem szigorodnak és a gyenge euró és az olcsó üzemanyag is stimulál.---- Elviselnénk-e egy jóval erősebb forintot? ----

P.: Akkor az európai részvényekre jó időszak vár?

M. D.: Az év elején nagyon optimisták voltunk az európai részvényekre, azóta azonban húsz százalékkal emelkedtek az árak. Az európai részvények így már kevésbé vonzóak, de így is vonzóbbak, mint a világ legtöbb részvénypiaca.

P.: Nulla kamatok mellett egy másfél százalékos osztalékhozam is nagyon vonzó lehet...

M. D.: Igen. Látni kell, hogy egy hasonló ciklusban vagyunk, mint voltunk 2003 és 2007 között, de annak inkább a vége felé. Olcsó pénzzel, alacsony kamatokkal ismét sikerült életet lehelni a gazdaságokba és feltornászni az eszközök árát, de lassan hat éve tart már a részvénypiaci emelkedés. Az eurózóna ebben kicsit le volt maradva, talán azért van még benne egy kis szusz és tud tovább emelkedni. Ott tart most az európai gazdaság, mint az amerikai tartott 2011-2012-ben.

P.: A dollárerősödés mehet még tovább? Amerikában erősödnek a hangok, hogy nem túl jó nekik az erős dollár.

M. D.: Eléggé túlvett a dollár és túladott az euró, egy irányba pozícionált az egész piac, úgyhogy mi szépen lassan zárjuk le az euró gyengülésére nyitott pozícióinkat. Nem tudom, hogy térben vagy időben, de már közel lehet a középtávú alja ennek a trendnek.

P.: A befektetőik hogy bírják ezeket a turbulenciákat, mint például a dollárerősödés vagy a svájci frank árfolyamküszöbének feladása volt?

M. D.: Eléggé diverzifikáltak a portfólióink, így szerintem jól viselik. Meg tudják nézni a nettó eszközértéket, hogy kinek mennyit ér a portfóliója, bár szerintünk nem érdemes naponta nézni, sőt még havonta sem, elég úgy negyedévente. A privát vagyonkezelési üzletágunkban a legtöbb befektetőnk éppen azért bízza ránk a pénzét, mert nem szeretne rendszeresen ezzel foglalkozni, inkább eredeti foglalkozásában szeretne sikereket elérni, amihez jobban ért.

Ezen kívül azon alapkezelők közé tartozunk, akik inkább az alacsonyabb kockázatot részesítik előnyben, kapunk is kritikát gyakran, hogy nem elég kockázatosak az alapjaink.

P.: Nálunk még biztosan komoly tere van a kamatcsökkentésnek, hiszen hol vagyunk még a nullától.

M. D.: Valóban, és szerintem lesz is még kamatcsökkentés, ennél sokkal fontosabb azonban, hogy tartósan alacsony maradhat a kamatszint, ez a hazai gazdaságpolitikának egy fontos eleme. Egyrészt mert sokat lehet spórolni a kamatköltségeken, másrészt az adósság-leépítés, a deviza-forint konverzió miatt csökkent a gazdasági szereplők kitettsége a devizaárfolyamok felé, ám nőtt a kitettségük a kamatszint irányába. A gazdaságpolitikusoknak már nem annyira fontos az euró/forint szintje, tolerálnak egy gyengébb forintot is.

P.: Elviselnének vajon egy jóval erősebb forintot is?

M. D.: Szerintem olyan nagyon erőset nem tolerálnak, és ezért is van tere a kamatcsökkentésnek. Viszont sokkal fontosabb a kamatszint, így az várhatóan nem lesz magas. Jó kérdés, hogy mi történik, ha nagyon beerősödik a forint, de azért verbális intervenciókban a hazai politikusok eddig nagyon jók voltak, legalábbis az egyik irányba biztosan…

Tehát a magyar kamatszintet tartósan alacsonynak gondolom, és így, bár nem látok nagyon vonzó befektetési sztorit jelenleg a magyar kötvényekben, a hozamok jelentős emelkedésére sem számítok. Egyébként nem jó az úthenger előtt szedegetni az egycenteseket, egy harminc éves kötvénypiaci rali végén a befektetőknek nem feltétlenül kötvényekben kéne tartaniuk a befektetéseik nagy részét, pedig most éppen ezt teszik.

P.: Évek óta először idén jelentősen emelkedett a hosszú kötvényeket tartó alapok tőkéje Magyarországon…

M. D.: Év elején kollégáim felvetették, nincs-e vége a kötvénypiaci bikának. Akkor azt mondtam, még nincs, mert nem indultak meg a nagy pénzek ebbe az irányba. Erre utána nem egészen három hónap alatt több mint másfélszeresére nőtt a hosszú kötvényalapunk tőkéje. Lehet, hogy ez is egy intő jel.---- Mi lesz, ha felminősítenek bennünket? ----

P.: Mostanában szinte kötelező kérdés: Mi lesz, ha felminősítik Magyarországot, illetve mikor várható ez?

M. D.: Nem várok érdemi hatást, a hitelminősítők ugyanis mindig utólag követik a piacot. Ami miatt fel fognak minősíteni, az már megtörtént és beépült az árfolyamokba. Persze nem is lehet tőlük elvárni, hogy okosabbak legyenek a piacnál, hiszen ez utóbbi a leghatékonyabb.

P.: A magyar részvényeknél vannak biztató jelek, kitörnek végre a sok éves sávozásból?

M. D.: Magyarországon ciklikus gazdasági fellendülést várunk, egy hosszú, nehéz recessziós időszak után ez természetes is, tavaly már megindult a folyamat.

P.: Csak a döglött macska felpattanása, vagy tartós folyamat lesz?

M. D.: Valahol a kettő között. Szerintem a strukturális folyamatok Magyarországon nem alakulnak jól, a centralizáció és az állami szerepvállalás erősödése megítélésem szerint nem jó folyamat, ezért nagyon tartós növekedési pályára nem tud ráállni az ország, de nem is fog kifutni fél év múlva, mert bőven van mit bepótolni. Az biztos, hogy a magyar gazdaság állapotáról nem fest túl jó képet, nem ad túl jó előrejelzést a magyar tőzsde eddigi teljesítménye, a tőzsde ebből a szempontból nem reprezentatív. Néhány magyar kis kapitalizációjú részvény azonban jól teljesített, ezzel előre jelezve a gazdasági fellendülést, ilyen szempontból a tőzsde mégiscsak jó indikátor volt.

P.: Egész jó, 3-4 százalékos osztalékhozam figyelhető meg most egyes részvényeknél, mint az OTP, Mol. Nem lehet, hogy ez esetleg a nullakamat-környezet miatt lemegy felére, és az hatalmas áremelkedést indukál a tőzsdén?

M. D.: De, lehet. Ezen megfontolás miatt is kedveltük már több mint egy éve a Magyar Telekomot, mert bár most nem fizet osztalékot, de úgy véltük, hogy várhatóan fog, és akkor az pozitív meglepetést okozhat. Az osztalék valóban támaszt jelenthet a magyar részvényeknek.

A magyar lakosság részvétele azonban elenyésző a magyar részvénypiacon, így várhatóan kevesen fogják lecserélni állampapírjukat, betétjüket egy osztalékpapírra. A külföldiek esetleg ránk találhatnak.

Egyébként az egész Közép-Kelet-Európai régióra is optimisták vagyunk, nagyon hasonló okokból. Más utat jártunk be, mint a tipikus feltörekvő piacok. Itt az elmúlt 4-5 évben nem dollárhitelekből finanszírozott gazdasági fellendülés történt, hanem ellenkezőleg, deleveraging, azaz hitelleépítés.  Hasonlóképpen, mint Dél-Európában, csak ez utóbbit már észrevették a befektetők, 2013-ban sokat emelkedtek az európai periféria részvényárfolyamai.

Nincs is szinte olyan alap, amely csak a szűk értelemben vett közép-kelet-európai országokba fektetne, ehelyett olyan államokkal vagyunk egy kategóriában, egy alapban, mint Oroszország vagy Törökország, amelyek nagyon különböznek tőlünk. Ez utóbbiak kiteszik a Kelet-Európában befektető régiós alapok tőkéjének több mint kétharmadát, magyar vagy cseh papírokra csak pár százalék jut. A befektetők számára így az a lényeg, mi történik e két nagy országban, márpedig ott mostanában nem feltétlenül pozitív fejlemények voltak, így nem voltak népszerűek ezek az alapok. Ezért, miközben Dél-Európában szépen felmentek a részvényárak az utóbbi években, mi teljesen kimaradtunk ebből.

P.: A forint még gyengülő pályán van, vagy letért róla?

M. D.: Hosszú távon szerintem a forint gyengülni fog, rövidebb és középtávon azonban erősödhet, mert jó a fizetési mérlegünk, lelassul, megáll a devizaadósság törlesztése és a vártnál kedvezőbb hírek jöttek az utóbbi időben a gazdaságból.

P.: Megtalálják vajon a gödör alját a nyersanyagok, a kőolaj? Hogyan hat ez a Molra?

M. D.: A nyersanyag-ciklus valamikor 2011 tavaszán tetőzött, onnét lefelé tart, és még szerintem nem érkeztek el az aljára az árak. A Mollal azonban nem is ez a fő bajom, inkább az, hogy ott a vezetés olyan sokféle érdek, nemzetgazdasági, politikai tényező kereszttüzében vergődik, hogy szerintem nem képes mindig a részvényesek érdekeit figyelembe venni. Ilyen cégben pedig nem mindig jó részvényesnek lenni.---- A brókerbotrányok következményei ----

P.: Milyen tanulságai vannak eddig a brókerbotrányok néven ismert csődsorozatnak?

A Quaestorral kapcsolatban fontos tudni, hogy két dologról beszélünk. Egyrészt sokkal több kötvényt értékesítettek, mint amire a Felügyelet engedélyt adott, ráadásul mindezt úgy, hogy a kötvényeket nem írták jóvá, nem keletkeztették meg. Másrészt ettől függetlenül is látni kell, hogy egy saját tőkével lényegében nem rendelkező kis cég nagyon sok vállalati kötvényt bocsátott ki, amit kellő értékű és likviditású fedezet nélkül nem tudott visszafizetni. Van tehát egy vállalati csőd, ahol a pénz nagy részét a kötvénytulajdonosok várhatóan nem kapják majd vissza. Hasonló csőd volt már korábban Magyarországon, például az E-Starnál, ami viszonylag széles befektetői réteget érintett, ha nem is olyan széleset, mint a Quaestor.

P.: Van tőkekivonás az alapokból a botrány miatt, vagy más visszajelzés a befektetőktől?

M. D.: Sok befektető hív bennünket telefonon, és valamelyest érezhető tőkekivonás az alapokból, de reméljük, ez nem fog sokáig tartani.

P.: Mit javasolnak a befektetőknek?

M. D.: Bízzanak abban, hogy a befektetési alapok intézményrendszere jól működik, hiszen Magyarországon értékpapír-befektetési alappal kapcsolatos botrány, vagyonvesztés még nem volt. Az értékpapír-alapok szerintem eléggé jól vannak szabályozva Magyarországon és az alapok transzparensen, a letétkezelő által is ellenőrzött módon, jól működnek.

P.: Mi az orvosság a piaci turbulenciákra?

M. D.: Egyrészt a diverzifikáció, azaz a kockázat megosztása. Másrészt mindenkinek olyan kockázati szintű befektetést érdemes választania, ami neki megfelel. Aki eddig bankbetétben tartotta a pénzét, az ne kezdjen most egyből eszeveszetten részvényeket vásárolni, hanem csak óvatosan nyisson a  kockázatosabb befektetések irányába. A befektetés – bármennyire is sokszor sokan azt gondolják – nem egyszerű dolog. Sok türelemre, óvatosságra és tanulásra van szükség.