9p

A kínai államadósság nemzetközi összevetésben nem óriási, de a nem-állami szektoroké igencsak: arányában jóval meghaladja az amerikai magánszektor eladósodási rátáját a GDP százalékában. Ezért is különösen izgalmas, hogy az Evergrande kínai és külföldi hitelezőinek, a kötvény-tulajdonosoknak vajon mennyi jut a felszámolási folyamat végén. 

Amikor egy Hong Kong-i bíróság a napokban elrendelte a hatalmas kínai ingatlanfejlesztő, az Evergrande likvidálását, felújultak a viták a kínai gazdaság állapotáról és esetleges zavarainak tovaterjedő hatásairól. 

A konkrét ügy mindenképpen izgalmas, hiszen a világ legnagyobb vállalati adósáról van szó: a mintegy 300 milliárd amerikai dollárnyi összeg egy nagy országnak is sok lenne. Az ilyen összevetés persze félrevezető, hiszen magánszektorbeli adósságról van szó, amellyel szemben elvben piacképes aktívák állnak – majd kiderül, azok mit is érnek. Nagy kérdés, hogy a lakásukra váró ügyfelek, akik előlegekkel hozzájárultak a monstrum cég finanszírozásához, mennyit és mikor látnak vissza a pénzükből, vagy valamilyen új konstrukcióban miként jutnak lakáshoz. Százezrek haragja politikai súlyt is képvisel, még ha a kínai rezsim kemény kontroll alatt is tartja az emberek életét, véleménynyilvánítási lehetőségeit. 

De mások is a pénzükre várnak. A cég – és ez a pénzügyi elemzők megfigyelése szerint elég általános a kínai gazdaságban – nagy tőkeáttétellel működött, holott az Evergrande nem pénzintézet, amely elvileg szoros állami, jegybanki felügyelet alatt állna. Így viszont a rengeteg idegen tőke bevonása szokatlan és kockázatos gyakorlat. Üzleti modellje csak a lakásárak folyamatos és gyors növekedése mellett működőképes, és akkor is időszakos likviditási gondokkal. Az ingatlanboom megtorpanásakor aztán az ilyen cég inszolvenssé válhat – ez majd ebben az esetben hamar kiderül. 

A rengeteg idegen tőke bevonása szokatlan és kockázatos gyakorlat. Fotó: Reuters/MTI
A rengeteg idegen tőke bevonása szokatlan és kockázatos gyakorlat. Fotó: Reuters/MTI

Erről könnyen eszünkbe jut, hogy mi történt az amerikai jelzálogpiacon 2007-2008-ban, ahol szintén az ingatlanbuborék fűtötte a konjunktúrát, majd a kipukkanása súlyos válságot idézett elő. De közelebbről: az ír, spanyol gazdaságban is nagy pénzügyi aránytalanságok fejlődtek ki abban az időben, és vezettek 2008 után gazdasági és pénzügyi válsághoz. Még közelebb jőve: a devizahitelezéssel megtámogatott magyar gazdaságot is túlfűtötte az ingatlanfejlesztés, lakásépítkezés, hogy aztán az Amerikából kiinduló korrekció mély válságot idézzen elő 2008 őszétől. 

A kínai fejlődési pályáról tudható, hogy régóta igen nagy felhalmozási ráta mellett működik, így a beruházási javak szektora, az építőipar, az ingatlanszektor nemzetgazdasági súlya nagy. Az ügyletek mögött intenzív banki és bankon kívüli hitelezés áll. A kínai államadósság nemzetközi összevetésben nem óriási, de a nem-állami szektoroké igencsak: arányában jóval meghaladja az amerikai magánszektor eladósodási rátáját a GDP százalékában.  

Ezért is különösen izgalmas, hogy az Evergrande kínai és külföldi hitelezőinek, a kötvény-tulajdonosoknak vajon mennyi jut a felszámolási folyamat végén. Eleve érdekes, hogy a felszámolási eljárást a még mindig sok fontos szempontból külön világnak számító volt brit gyarmaton indították el, és nem valahol máshol a Kínai Népköztársaságban: a sok évtizede tartó kommunista uralom nem túl jó előélet a professzionális üzleti konfliktusfeloldó intézmények kialakulásához és hatékony működtetéséhez. 

Amíg tart a növekedés, mégpedig a fejlett világban megszokott dinamika háromszorosával, a csőd- és felszámolási intézményrendszer hatásfoka nem annyira lényeges, mint az érettebb szakaszban. Mint jelenleg. 

A külföldi kötvénytulajdonosok most nyilván izgatottan várják, hogy mi lesz a követelésük sorsa. Sajnálni őket nincs okunk, nagy vagyonvesztés esetén sem, hiszen az adott cég és az egész kínai ingatlanágazat kockázatossága ismeretes volt korábban is. A cég már 2021-ben bajba jutott, de akkor valahogy sikerült továbblendülnie, a külföldi befektetési alapok és bankok pedig visszatértek a vonzó kamatmarzsokat látva. 

Az viszont, hogy a nem-kínai szereplők milyen elbánásban részesülnek ilyen konfliktusos helyzetben, általánosabb érvényű kérdés. Most különösen, amikor a külföldi tőkeállomány nemcsak, hogy nem növekszik Kínában, hanem egyenesen csökken.

A külföldi működőtőke (FDI) állományának változása Kínában (milliárd dollárban)

Forrás: Axios.

 

Miként a tőkebeáramlásnak sok oka lehet, a tőkeállomány csökkenésének is, kezdve azzal, hogy a kínai növekedési ütem mérsékeltebb, mint korábban. Ez akkor is igaz, ha a fejlett országok adataihoz képest még mindig jól mutat. 

Megnőtt azonban az országkockázat is. A Hszi Csin-ping vezette Kínában a külföldi befektetők által érzékelt klíma nagyon más, mint volt a korábbi időkben, amikor a Népköztársaság a globalizáció által nyújtott kereskedelmi, pénzügyi lehetőségek kihasználására törekedve igyekezett eleget tenni a nemzetközi játékszabályoknak. Ez azonban már a múlt. Sőt ahogy a kínai vezetés a Covid-ügyet kezelte, mind belső viszonyaiban, mind a külvilággal kapcsolatosan, növelte a befektetői aggályokat. 

Nemcsak Kína-ügy ez; bizony a szabadkereskedelmi ideától egyre messzebb került az egész világ. Az Egyesült Államok kormányzata, különösen Trump elnöksége alatt, vámokkal és a befektetési eljárások szigorításával, valamint verbálisan egyre barátságtalanabb viszonyba került Kínával. Az új-protekcionizmus azonban Biden elnöksége alatt is folytatódott, legfeljebb visszafogottabb kommunikációs stílusban. Ebben az új világhangulatban nem meglepő, ha a hatalmas kínai piacot addig sóvár szemekkel néző nyugati nagybefektetők és óriásvállalatok most sokkal óvatosabbak a belépéssel és a bentmaradással. 

De vajon nem fogja-e vissza a külfölditőkeállomány-csökkenés, cégek sorának máshova települése a kínai gazdaság növekedési ütemét? Inkább fordított az összefüggés: a mostanra elért fejlettségi (és bérköltségi!) szinten eleve lassabb a külföldi tőkebeáramlási ütem, mint tíz vagy húsz éve, hiszen ez a mostani piac nem kínál a korábbihoz mérhető lehetőségeket. Ehhez jön a Hszi Csing-pin nevéhez köthető politikai kurzus. Együttes hatásukra lényegében szükségszerűen mérséklődik a külfölditőke-tulajdonosok érdeklődése, és sok nyugati cég, de nem amerikai háttérrel, nem újítja meg termelő jelenlétét. 

Itt azonban többről van szó, mint a kínai gazdaság körüli régebbi és legújabb gondok felszínre kerüléséről. Globális jelentőségre is szert tehet, hiszen eddig Kína növekedési lendülete sokat hozzáadott a világgazdaság egészének a dinamikájához. Növekvő árukivitele az előnyös árai mellett (sokak vádjai szerint: dömpingárak révén) mérsékelte a világinflációt a késztermékek piacán. Másfelől saját anyag- és energiaimportja felfele vitte a globális nyersanyagárakat. Ütemesés vagy különösen gazdasági visszaesés egy ekkora gazdasági szereplő esetében felkavarná az áruk világkereskedelmét, súlyosan érintené a globális konjunktúrát. 

Érdekes ebben a vonatkozásban a legfrissebb, 2024. január végi IMF-jelentés a világgazdasági kilátásokról (World Economic Outlook Update ). Eszerint a kínai gazdaság viszonylag jól fog teljesíteni 2024-ben és a rákövetkező években – legalábbis most egy árnyalattal optimistább a Valutaalap prognózist készítő apparátusa, mint néhány hónapja.

Az általános kép nem sokat változott az IMF tavaly őszi előrejelzéséhez képest, holott a világban felléptek újabb zavaró és kockázati tényezők is, mint a Hamász támadása utáni veszélyes politikai helyzet, a kereskedelmi útvonalak megnövekvő kockázatai. Ez utóbbiak különösen kritikusan érintik a nagy exportőröket (mint Kína), és ugyanúgy az importőröket – Európa mindkét vonatkozásban ki van téve a megnőtt rizikóknak, többletköltségeknek. 

Ezzel együtt a világ outputja az IMF elemzői szerint elfogadhatóan alakul – noha a megelőző két évtizedben regisztrált csaknem 4 százalékos ütem alatt. 2023 a fejlett világban az átmeneti inflációs hullámmal, Európában az orosz inváziót követő többletköltségekkel és bizonytalanságokkal együtt ütemeséssel járt, de a recessziót a legtöbb ország elkerülte. (Németország kivétel, és minden bizonnyal a Központi Statisztikai Hivatal is hamarosan negatív előjelű 2023-as magyar GDP-indexszel áll elő).     

Kína esetében viszont a valutaalapi előrejelzők csak némi ütemcsökkenést valószínűsítenek 2024-re és 2025-re. Egyáltalán nem lettek pesszimistábbak az ősz óta. Ugyanakkor a szöveges elemzés utal arra, hogy a kínai pénzügyi rendszerben és az ingatlanszektorban felgyülemlett gondok megoldásra várnak; ha a hatóságok hatékony megoldásokat találnak, akkor ez a növekedési ütem tartható. Ha nem…

A kínai viszonyok közeli ismerete nélkül is valószínűsíthető, hogy az immár közepes átlagfejlettséget elérő fél-kontinensnyi ország további gazdasági dinamikája, modernizációja beleütközhet a kommunista ideológiájú egypártrendszerbe. Talán továbbra is jórészt érvényesül az elv, hogy a hatalmi struktúra mindaddig szavatolja az üzleti működés piaci elvének érvényesítését, amíg az nem érinti a kommunista párt egyeduralmát. Csakhogy a korábbi mandátum-limittől megszabaduló („örökös”?) Hszi elnök politikája egyre szorosabb állami kontrolt valósít meg, miközben a változó világhoz való üzleti alkalmazkodás nagyobb üzleti autonómiát igényelne.

Hogy ez az ellentmondás hogyan, miként és mikor oldódik fel, vagy milyen mozgásformát ölt, az a következő időszak egyik nagy talánya. Ebben az Evergrande ügyének további alakulása nyújthat némi kapaszkodót. Addig is a makrogazdasági elemzők a száraz tényadatok alapján elkészítik a maguk kivetítéseit, jól tudva természetesen, hogy az élet rendre képes új fordulatokat venni.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Hova ment el a rengeteg pénz?
Privátbankár.hu | 2024. június 20. 09:04
Az MNB szerint két korábbi elnöke félrevezető állításokat fogalmazott meg a jegybank veszteségéről és annak finanszírozásáról. Az egyik érintett, lapunk állandó szerzője írása.
Benchmark Bod Péter Ákos: A kampánynak végre vége – a gondok maradtak
Privátbankár.hu | 2024. június 14. 05:43
A hirtelen felizzó közéletben magáról a gazdaságról nem sok szó esett, holott igen ellentmondásos, gazdasági kockázatokkal teli esztendő derekán vagyunk. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Jobbak az emberek szenzorai, mint az állami hivatalé?
Privátbankár.hu | 2024. június 6. 08:51
A Klasszis Média állandó szerzője, volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár ezúttal ahhoz ad fogódzót, hogyan kell értelmezni és értékelni a GDP-adatokat. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Miért pont nálunk lett ilyen drága az élet?
Privátbankár.hu | 2024. május 31. 10:34
A Klasszis Média Lapcsoport állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár benézett a szokásosan közölt inflációs adatok mögé. 
Benchmark Bod Péter Ákos: A sok évtizede hangoztatott "kultúrfölényünk" már régóta nem létezik
Privátbankár.hu | 2024. május 24. 09:11
Térségi összevetésben csak a román mutatók mérnek a mienknél egyértelműen kedvezőtlenebb helyzetet a formális (iskolai) képzettséget illetően - mutat rá a Klasszis Média Lapcsoport állandó szerzője, volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár. 
Benchmark Van realitása Orbán Viktor nünükéjének?
Privátbankár.hu | 2024. május 17. 09:05
Bod Péter Ákos azt a politikai megrendelést vesézi ki, hogy a magyar vállalatok fektessenek be külföldön, és ott tegyenek szert jövedelemre.
Benchmark Bod Péter Ákos: A viszonylagos visszacsúszásunkon a „keleti nyitás” semmit sem segített
Privátbankár.hu | 2024. május 10. 10:08
Ettől függetlenül a német kapcsolatrendszert újra lehet gondolni. A Klasszis Média Lapcsoport állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szokásos éves konjunktúra-elemzésének főbb megállapításait ismertette.
Benchmark Bod Péter Ákos: A nagy jegybankok óvatossága és a forintkamatok sorsa
Bod Péter Ákos | 2024. április 12. 05:43
A jegybankok világszerte komoly feladványt kaptak: mikor és milyen mértékű kamatcsökkentés lenne a megfelelő? Ha azonban a meghatározó jegybankok minden javuló jel ellenére óvatosak, a vártnál később lépnek és talán kisebb mértékben enyhítenek a kondíciókon, akkor a magyar jegybank sem engedhet a sürgetésnek.
Benchmark Bod Péter Ákos: Szubjektív jólét – van-e gazdasági jelentősége?
Bod Péter Ákos | 2024. március 29. 05:42
Látszólag nincs egyértelmű összefüggés a bruttó hazai termék (GDP) és az emberi boldogság mértékének európai helyzete között. De csak látszólag. Valójában a boldogság-lista élén is az anyagilag tehetős nemzetek állnak. Mint ahogy Magyarország középmezőnybeli helyezése sem lehet meglepő és sajnos, ahogy a GDP-k összevetésében, itt is már előttünk vannak a románok. Azaz boldogabbak.
Benchmark Bod Péter Ákos: A tengerszállítás biztonsága, költsége – és a magyar ipar szerkezeti rizikói
Bod Péter Ákos | 2024. március 21. 05:43
A Szuezi-csatornát elkerülő hajók késői beérkezése bizonyára komoly mértékben visszafogta az ipari kibocsátást, és csak reménykedni lehet, hogy a gyengécske tavalyi év és a szintén halovány évkezdet után e két fő ágazat erőre kap. Az egész magyar gazdasági teljesítményre kihat az, ami a kulcsiparágakkal történik.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG