A gazdasági ellenfelekre és stratégiai szövetségesekre egyaránt kivetett és szankciókkal felérő mértékű büntetővámok látványos és harsány meghirdetése egyenesen sokkot váltott ki, és azonnali pénzpiaci krízist okozott. A termelési, kereskedelmi folyamatokba késve és kevésbé egyértelmű módon mennek át a vámháborús bejelentések; majd a további hetekben jelennek meg a nyomai a statisztikai adatokban. Az nyilvánvaló, hogy a megnövekedett bizonytalanság és a kikényszerített alkalmazkodás következtében nagy jelentőségű üzleti irányváltások indultak el világszerte.
Ami legalább ennyire lényeges: a politikai körökben új elhatározások születtek válaszként, vagy a további fejleményeket anticipálva. Számunkra a leglényegesebb az, ami Európában, és nemcsak az EU-ban, hanem a kontinens egészében zajlik a gazdasági folyamatokban és a stratégiai gondolkodásban. Már 2024 novemberétől lehetett tudni, hogy a republikánus kormányzat az Egyesült Államok lassú, de folyamatos külső gazdasági súlyvesztésére merkantilista gazdaságpolitikával kíván reagálni. Az amerikai „csatatér államok” foglalkoztatási ügyeit, a (fehér) ipari munkásság státuszvesztése miatti társadalmi feszültséget a Trump mögötti politikai erők piacvédelmi eszközökkel, legfőképp a vámfalak megemelésével próbálják kúrálni. A demokraták is érzékelték az amerikai gazdasági pozíciók gyengülését, a hagyományos ipari tevékenységek külföldre vándorlását, és ezért sem változtattak sokat a Trump első elnöksége alatt hozott vámintézkedéseken, de ennyire nyílt és következményeit tekintve elzárkózó politikát nem folytattak volna. 2024 végétől e vonatkozásban valóban minőségi változás állt elő Amerikában.
A neo-merkantilista elgondolások nem fognak beválni, a létező bajokra nem adekvát válasz a múltbéli gazdaságideológiákhoz való visszanyúlás. Ennek kimondásához nem kell nagy bátorság, hiszen bőséges gazdaságtörténeti ismeretünk van arról, hogy milyen körülmények között effektív a vámfalak mögé húzódás, és milyen következményekkel jár az ilyen politika követése.
Előrelátási képesség sem kell annak kimondásához, hogy a piacvédelem korábbi nézeteihez való visszalépés mit idéz majd elő: a Trump-kormány működésének eddigi hónapjai látványosan megmutatták az egyébként jórészt előre látható káros következmények bekövetkeztét.
Mindenesetre a beinduló folyamatok új helyzetet teremtettek a világ többi számára, így Magyarországnak is. Innentől kezdve az a lényegi kérdés, hogy milyen viszonyok várhatók, és azokhoz miként lehet alkalmazkodnunk.
Egyaránt lényeges a gazdaságbiztonsági és a biztonságpolitikai aspektus. A vámtételeket Trump ugyanolyan sebességgel visszavonhatja, ahogyan azokat kivetette, de attól már nem fog visszaállni a status quo ante. A 2025. április 2-ai nagy sokkot követő két hét alatt annyi bejelentés, visszavonás, újrabejelentés történt, amely hatására minden lényeges gazdasági szereplő rákényszerült a pozíciója alapos végiggondolására.
A katonai-biztonsági vonatkozás legalább ennyire lényeges, hiszen az „America first” elv látványos kimondása leginkább pontosan az Egyesült Államok szövetségeit érintette. Az európai országok kénytelenek felgyorsítani a védelmi programjaikat, megnövelni az erőfeszítéseiket, még azon felül is, amit a 2022. februári orosz agresszió indokolttá tett.
Fotó: Depositphotos
Ebben a helyzetben az EU szintjén gyors stratégiai átrendeződés indult be. Csupán tagállami keretek között sem a gazdasági, sem a biztonsági jellegű geopolitikai változásokra nem adható adekvát válasz. A megismert dokumentumok, kormányzati nyilatkozatok alapján az elemző műhelyekben zajlik a jövő körvonalainak felrajzolása. Néhány látható trendet, folyamatot érdemes már most lerögzíteni, az alábbiak szerint.
Az egyik lényeges fejlemény: felértékelődik Európa. Jogosan mondhatta von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, hogy az eddigi világrendnek gondolt szisztéma világrendetlenséggé vált: ebben benne van a Kína és az Egyesült Államok közötti hatalmi harc, valamint Putyin birodalom-visszaállítási ambíciója is. Ezekben a kaotikus hetekben Európa pozíciója erősebb lett; Európa fogalma alatt nemcsak az EU, hanem az Egyesült Királyság, Norvégia, Svájc is értendő. Az európai kereskedelmi rendszerhez kötődhet Kanada és egyéb külsőleg nyitott, így a szabályteremtésben érdekelt egyéb más fejlett, valamint az EU-val sokat kereskedő egyéb más ország is.
Nyerő lehet az euró?
A három másik blokkal szemben Európának nincs olyan ambíciója, hogy „naggyá tegye magát”, és így ebben a világszituációban a megbízhatóság és kiszámíthatóság erényét mutathatja fel.
Az EU az összetétele és az elmúlt évtizedek alatt kialakult játékszabályai miatt bürokratikusnak mondható, ám a folyamatos egyeztetés és szabály-csiszolás nem csak hátránnyal jár, éppen most mutatkozik meg a szabálykövető rendszer sok előnye, legfőképp a kiszámíthatóság.
Az euró világpénz szerepe is erősödik. Az amerikai dollárt övező politikai kockázatok mindig is jelentősek voltak, hiszen a dollár úgy világpénz, hogy közben egyetlen ország hazai valutája is. A Triffin-dilemmának nevezett ellentmondás mindig körülvette a dollárt: ha az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed a tényleges hazai (amerikai) felelősségére koncentrál, akkor nem lehet tekintettel arra, hogy világpénz, amelynek értékállóságát a maga eszközeivel elő kellene segíteni. Másfelől persze a dollár széleskörű használata nagy anyagi előnyöket hoz az Egyesült Államoknak; a zöldhasú fizetőeszköz arányvesztése csökkenti az előnyöket is. A zavaros világhelyzetben az várható, hogy erősödik az euró jelentősége tranzakciós eszközként és megtakarítási eszközként egyaránt.
Számunkra ebből adódó következmény, hogy még inkább nemzeti érdekünk lenne a közös európai valuta de jure átvétele. A gyakorlatban már most is erősen euroizálódott a magyar gazdaság, hiszen az üzleti életben, a családi megtakarításokban jelentős az euró hányada, de a saját törékeny fizetőeszköz megléte egyre nagyobb hátrány, versenyképesség-rontó tényező.
Növekszik az európai védelmi ipar jelentősége. Emögött a mai napig alapvetően a tagállamok védelmi iparainak a belső fejlődése áll, noha a hadiiparban is számos nemzetközi együttműködés létezik. Maga az EU is finanszíroz védelmi célú fejlesztést, de az ilyen célú költekezés az EU költségvetésében csekély mértékű a tagállami kiadásokhoz képest: védelmi célokra 2025-ben 1,8 milliárd van beállítva, miközben tavaly mintegy 550 milliárd volt a tagállamok védelmi és hadiipari költése.
A közös fejlesztés azonban szükségszerű irány, mivel a Draghi-jelentésben kifogásolt töredezettség és az abból adódó magas költségszint a védelmi iparra is jellemző. Túl sokféle eltérő haditechnikát használ és fejleszt a 27 tagállam; a termelési, fejlesztési koncentráció előnyei nyilvánvalók lennének. Ezért az várható, hogy gyorsan nő a közös fejlesztés súlya, majd a közös gyártásé is.
A magyar feldolgozóipar számára adódik mindebből esély, de nem automatikusan. A nemzeti keretek közötti hadiipari fejlesztés eddig is jórészt illuzórikus volt. A megfelelő csatlakozás a kulcsfeladat; ebben vannak lehetőségeink, egyebek mellett a német ipari kapcsolatok révén. Ugyanakkor a magyar gazdaságban kiépült kínai jelenlét, mégpedig nemzetbiztonságileg érzékeny területeken, nyilván gátja az olyan további fejlesztésnek, amely túlmutatna az egyszerű fémipari, járműipari kooperációkon.
Az EU keleti perifériája felértékelődik. Az elhúzódó orosz-ukrán háború miatt és általában az orosz terjeszkedési, revansista politika felerősödése következtében az új tagállamok jelentősége nagyot nőtt katona, határvédelmi szempontból. Az ipari dinamika is úgy alakult, hogy az EU keleti peremének részaránya megnőtt, mind az Unió közepe, mind a déli periféria kárára.
Ez elvileg ismét nyitna teret a magyar gazdasági növekedés helyreállása számára. Azonban a védelmi iparok, a logisztikai utak településében igen erősek a stratégiai megfontolások, és jelentős elkötelezettségek csak akkor születnek, ha erős a bizalmi elem. A magyar politikai folyamatos kacérkodása a semlegességgel, sőt fontos kérdésekben az 1:26 szavazati arány vállalása – mind olyan körülmény, amely miatt a magyar gazdasági szereplők egyáltalán nem vehetik biztosra, hogy a bármely nagy jelentőségű uniós szintű programban, vagy a nagy térségi partnerek (Lengyelország, Románia) által indított projektekben érdemi részvételt nyer Magyarország.
Ezeknek a már detektálható folyamatoknak az ismeretében csakis nagyfokú óvatosság javasolható a konjunktúra-tervező, elemzési munkálatokban. Az esélyek megvannak, de az adott jelenlegi politikai kurzus mellett ezeknek a megragadása egyelőre csak elméleti jellegű.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
Ha nincs előrelépés, Trump kiszáll az ukrajnai béketeremtés folyamatából. 
