Sok rossz gazdasági hír jött az év kezdetén: az ipari termelésről, az építőipar alakulásáról, az államháztartás helyzetéről (az első negyedévben már meglett az egész évre tervezett hiány 62 százaléka). Ezzel szemben kellemes meglepetést hozott a KSH márciusi adata: idén februártól márciusra a teljes fogyasztói kosár átlagos ára nem változott.
Eszerint az infláció legalább egy hónapra megállt, megpihent. Így pedig a 12 hónapra visszatekintő index „csupán” 4,7 százalék (4,8 százalék az EU-n belüli összehasonlításra alkalmas harmonizált mutató szerint). A 4,7 százalék ugyan sokkal több, mint az MNB egyébként nagyon lazán meghatározott árstabilitási célja (3 százalék +/- 1 százalék), és az EU-n belül maradunk vele a dobogón, de azért jobb, mint az egy hónappal korábbi, vagyis az, amely a februári árszintet vetette össze a 2024. februárival.
A hír több helyen úgy jelent meg, hogy „lezuhant az infláció” – amit esetleg valaki úgy értelmezhetett, hogy leestek, csökkentek az árak. Pedig csak az áremelkedés általános mértéke csökkent éves visszatekintésben.
A tavalyi február, március messze van. Azt már inkább képes felidézni a nem statisztikus is, hogy milyenek voltak a fogyasztói árak egy hónappal korábban. Nos, az átlagos árszint márciusi változatlansága azt jelenti, hogy a szokásos fogyasztási kosár ugyanannyiba került, mint februárban. Sokan nem így látják, nem így érzik, ezért érdemes kissé az átlagszám mögé nézni.
A márciusi inflációs csend összetevői
Az egyes cikkek, termékfajták ára rendszeresen változik, hacsak nincs tartósan berögzítve hatóságilag vagy szerződéses módon. És valóban változtak a termékcsoport-árak a KSH közleménye szerint a márciusi „nulla változás” esetében is: bizonyos termékek, termékcsoportok ára csökkent, másoké változatlan maradt, megint másoké nőtt februárhoz képest.
Fotó: Pixabay
Lássuk akkor a komponenseket!
Az élelmiszer az a kategória, amelynek átlagos ára egy hónap alatt nem változott, miközben kategórián belül persze rengeteg ár mozgott. A nulla hó/hó index állt elő, hogy az étolaj, tej, liszt ára egyenesen mérséklődött a márciusi KSH-felírás szerint, másoké drágult, de a kategória egészének átlaga maradt a februári. A drágábbá váló cikkek között lényeges tétel a tartós fogyasztási cikkek csoportja: ez kicsivel drágult (+0,4 százalék). Ugyancsak többe kerültek egy hónap alatt a szolgáltatások (+0,3 százalék). A szeszes italok, dohányáruk ára 0,5 százalékkal, a ruházkodási cikkek (1,2 százalékkal) emelkedett.
Változatlan árszint akkor jöhet ki, ha valami olcsóbb lett. A KSH számítása szerint a háztartási energiáért átlagosan 0,2 százalékkal kevesebbet kellett fizetni, ezen belül a vezetékes gázért 0,7 százalékkal. Valamint jelentősen, 4,1 százalékkal csökkent a járműüzemanyagok ára.
A „nulla változás” tehát úgy állt elő, hogy négy nagy komponens márciusban mérhetően drágult, az élelmiszerek átlagára maradt, míg a háztartási energia (-0,2 százalék) és tankolás (-4,1 százalék) olcsóbb lett márciusban. A legnagyobb esést tehát egy nagy tétel mutatta fel: üzemanyag. Ebben szerepe volt a nemzetközi árak kedvező alakulásának. A forint havi árfolyamszintje érdemben nem változott (az MNB statisztikái szerint 2025. február: 400,5; március 401,9).
A háztartási energiát illetően: hatósági áras termékekről van szó, tehát nem változtak a tarifák február és március között. Akkor hogy lehetett a vezetékes gáz olcsóbb márciusban? Az változott, hogy kevesebb gázt fogyasztottak a háztartások, például időjárási okokból, így a fogyasztásuknak kisebb hányada esett a drágábbra árazott fogyasztási tartományba; azt pedig ár-csökkenésként regisztrálta a statisztika. Régóta vitatott ügy, jelen esetben nagy arányváltozást nem okoz a sajátos számítási metódus.
Az is kommentárt igényel, ami az élelmiszerek kategóriáját érinti. Az ügynek megvan a maga politikai relevanciája, hiszen az élelmiszer-drágulást közvetlenül és mindennap érzik az emberek, míg például tartós fogyasztási cikkeket ritkábban vesznek, és a típus-cserélődés, műszaki tartalomváltozás miatt ezeknél nem annyira szembeötlő az árváltozás, mint a napi standard cikkeknél.
Nálunk különösen fontos lett az ügy, mert a 2022-2024-es nagy inflációs hullámban az élelmiszerek drágulása feltűnő volt. A politikai mikro-beavatkozás újabb példájaként vezette be a kormány az árrés-maximalizálást, amitől kiválasztott termékkörökben a fogyasztói ár mérséklődését várja. Ebből az ötletből március második felében lett szabály. Az itt tárgyalt hónap néhány napjában már érvényesült az állami intervenció miatti kisebb-nagyobb fogyasztói árcsökkenés, ami az érintett napok számának arányában mérséklően hatott a teljes termékcsoport átlagos árszintjére. Számos elemző nem változatlanságot, hanem egyenesen árszint-csökkenést vár áprilisra.
Csakhogy vannak itt bőven bizonytalansági tényezők. Az állami szabályozás alá volt termékkör csak egy kis részét teszi ki a teljes kiskereskedelmi forgalomnak, így ha van is egyszeri árszintmérséklő hatása az új regulának, az a forgalomban betöltött aránya szerint hat (mérséklően) az árszintre. Felmerül azonban, hogy a beszűkített árrés miatt hátrányosan érintett kereskedők az összes többi forgalmazott terméken akarják behozni a jövedelem-vesztésüket, ha nem másnap, látványosan, akkor óvatosan „porlasztva”.
Fura mérési problémákat vet fel az a magyaros szabályozási megoldás, hogy az állami intervenció üzletmérettől függő módon vonatkozik a kereskedőkre. A lakossági fogyasztás nagy (nagyobb?) felét kitevő kis és közepes kereskedelmi helyekre nem terjed ki.
Vajon a KSH ár-felírói, akik eddig kialakult módszertan szerint rögzítették az időbeli összeméréshez szükséges bolti tény-adatokat, most miként veszik figyelembe azt, hogy a szokásos termék a szokott helyen attól függően kerül többe/kevesebbe, hogy a cég forgalma eléri-e vagy sem a jogalkotó által megadott forgalmi méretet? Itt nyilván tippelni, becsülni kell az ár-hatást, volumen-hatást.
A hivatalos adatok előállításának mindig vannak olyan belső szakmai vonatkozásai, amelyekre kívülről nem lehet bele látni, még szakmailag képzetteknek sem. Egyszerűen el kell hinnünk, hogy a hatóság kielégítő módon végzi munkáját. Az inflációs adatokba vetett bizalom azonban nem erős Magyarországon, és általában is tudható, hogy a hatóságok iránti bizalom szintje nem túl magas. Ami az áremelkedés érzékelését illeti, a lakosság az esetek nagy részében jól nagyobb inflációt tapasztal, és a jövőt illetően gyorsabb áremelkedést vár, mint amennyi az adott időszakról közzétett hivatalos adat.
Fotó: MNB: Gyorselemzés az infláció alakulásáról, 2025
Láthatóan most is jóval nagyobb ütemű inflációt vetít előre a magyar lakosság, mint amilyen árindexet közöl a média, a KSH közleménye alapján. Ha eltekintünk a 2023-as meglepetés-szerűen gyors árszintnövekedéstől, a lakossági érzékelés és a hivatalos „tény” között nem volt szakadék. Most azonban elég nagy az eltérés a két adat között. „Túl szép” a hivatalos szöveg. A hivatalos adatokban sokan nem ismernek rá a maguk valóságára.
A maginfláció és a bizalom ára
Egyébként hogy mik a tényleges trendszerű folyamatok, arra ezért utal a maginflációs mutató alakulása. Abban nem szerepelnek sem a hatósági áras termékek, sem a szezonális hatásnak kitett cikkek, mint a feldolgozatlan élelmiszerek. Nos, a maginflációs kosár 0,3 százalékkal drágult 2025 márciusában az előző hónaphoz képest, azaz itt nem állt be fogyasztói árindexnél kimutatott megpihenés. A megelőző év márciusának a bázisán a maginfláció mértéke 5,7 százalék. Hihetőbb képet ad az árfolyamatokról, és kisebb ingadozása miatt inkább alkalmas következő időszak előrejelzésére. A maginflációs adat szerint tehát nem állt le az inflációs folyamat minálunk, és mértéke kellemetlenül magas, minden összevetésben.
Az inflációs ügy kapcsán nem kerülhető el a KSH hitelességének kérdése. Nem titok, hogy sokan kétlik a hivatalos adatok helytállóságát, és úgy gondolják, hogy kormányzati elvárásra „kozmetikáznak” adatokat.
Ebben a kontextusban kell megemlíteni azt az aggasztó esetet, amelyet a szegénység témájával foglalkozó kutatók exponáltak nemrég: a magyarországi szegénységi helyzet jelentős javulásáról szóló kormányzati bejelentések olyan statisztikai osztályozásra támaszkodnak, amelyek valódisága okkal megkérdőjelezhető. Ugyanis különös módon olyanok az utóbbi években közölt adatok, amelyek szerint rengeteg ember jövedelme csupán egy hajszállal ugyan, de meghaladja a szegénységi küszöböt: ezáltal papíron rögtön javulnak a magyarországi viszonyok.
A hatóság hivatalos válasza nem oszlatta el a kételyeket. Az érintett szakemberek írását áltudományosnak minősítette a KSH. Holott felkérhetne elismert szakembereket az adatügy tisztázására. Amint a Hivatal korábbi elnöke, Mellár Tamás megjegyezte: a hivatal körül kialakuló bizalmatlanság következményekkel járhat, hiszen ha kétségek merülnek fel a szegénységi adatokkal kapcsolatban, akkor kérdéssé válhat, hogy mennyire megbízhatóak az inflációra vonatkozó számítások. Annak a minősége és tényszerűsége pedig kihat a GDP-re is.
Az inflációmérés nemcsak fontos szakterület, de például az államadósságot finanszírozó állampapírok kamatjain keresztül kihat a kormány kamatkiadásaira is. Nagyon is jól jönne a kormánynak, hogy a ténylegesnél kedvezőbb inflációs adatok alapján kevesebb kamatot kellene fizetnie.
E helyütt csak annyit jelezhetünk: a nemzeti intézményeknek, mint amilyen a statisztikai szolgálat vagy a központi bank, integernek kellene maradniuk. A beléjük vetett külső és belső bizalom nem véges. Még szakszerű működés mellett is meg kellene küzdeniük a szkeptikus hangokkal, bizalmatlansággal.
Nehéz felbecsülni, hogy az MNB körüli – régóta erjedő, nem mai keletű – botrányok milyen módon és mértékben hatnak ki az adósság-finanszírozásunk kondícióira, de bizonyosan létezik ilyen kapcsolat. Hasonló módon tényleges anyagi következményei vannak annak, ha a statisztikai szolgálat az árak, jövedelmek, adósságok ügyében politikai befolyásolás alá kerül, leolvadó hitelességi tőkével.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
Bod Péter Ákos volt a Klasszis Klub Live vendége márciusban: a szakember és Csabai Károly főszerkesztő egyebek mellett arról beszélgettek, hogy milyen gazdasági hatásai lehetnek a jegybankelnökváltásnak, hogyan reagáltak erre a piacok, valamint, hogy Varga Mihály mennyire tud független jegybankelnökként működni. Emellett szó esett a monetáris politika és a gazdaságpolitika összefüggéseiről, valamint Bod Péter Ákos saját jegybankelnöki tapasztalatairól is:
Sikeresen indították a Szarmat rakétát. 
