Kiindulásképpen ismét egy fontos cikkre szeretném felhívni a figyelmet, amely a Közgazdasági Szemlében jelent meg sok évvel ezelőtt (2004-ben). A cikk címe „A 2001. évi minimálbér-emelés foglalkoztatási következményei”, a szerzők Kertesi Gábor és Köllő János.
Az első Fidesz-kormány 2001-ben 25 500 forintról 40 000 forintra emelte a minimálbért, majd 2002-ben tovább emelte 50 000 forintra. A cikk szerzői az első emelés rövid távú munkaerő-piaci hatását vizsgálták, és a következőket állapították meg:
- A kisvállalati szektorban legalább 3,5%-kal csökkent a foglalkoztatás 2000-ről 2001-re.
- A minimálbéres munkavállalók kétszer akkora gyakorisággal veszítették el az állásukat, mint azok, akik egy hajszálnyival többet kerestek 2001 második-negyedik negyedévében.
- Erőteljesen romlott az alacsony bérre pályázó, segélyezett munkanélküliek elhelyezkedési esélye.
Azt látjuk tehát, hogy a minimálbér-emelés jelentősen rontotta a foglalkoztatást az alacsony képzettségű munkavállalók körében, azaz egyértelműen növelte a segélyre szorulók számát. Nem véletlen, hogy az intézkedés költségvetési hatása is negatív volt, lásd Halpern és szerzőtársainak szintén 2004-es Közgazdasági Szemle cikkét.
De hát akkor mi szükség volt a minimálbér felemelésére?
2000. július 19-én Orbán Viktor a Magyar Rádióban a következő magyarázatot adta:
„Úgy érzem, hogy ez igazságossági kérdés. Vajon a XXI. század küszöbén, tíz év fájdalmas, de sikeres gazdasági átrendeződés után megengedhető-e Magyarországon az, hogy 8 órányi becsületes munkáért kevesebb pénzt kapjon valaki, mint 40 ezer forint. És a válaszom az, hogy nem engedhető meg. Tehát a magyar gazdaság ma már elég erős ahhoz, hogy ki merjük mondani, hogy a becsületes munkát tisztességesen meg kell fizetni. 40 000 forint az egy alacsony bér, még akkor is, hogyha nagyon sokan ennek a közelében vannak, vagy még ez alatt is. 40 000 forint nagyon szerény, nélkülözéssel megélt életet jelent csak. De szerintem az ország elég erős ahhoz, hogy ki merjük mondani, hogy 25 500-ról 40 000-re kell ezt emelni.”
Úgy tűnik azonban, hogy a közmunka nem számít „becsületes munkának”, hiszen a második Fidesz-kormány 2011 szeptemberében drasztikusan, nettó 60 600-ról nettó 47 025-re, csökkentette a közmunka bérét, és ezzel erőteljesen elszakította azt a minimálbértől. Az alábbi táblázat mutatja, hogy a nettó minimálbér azóta is kb. 30%-kal magasabb, mint amennyit közmunkával lehet keresni 8 órás foglalkoztatás mellett. Az alábbi táblázat mutatja, hogy milyen kereseti viszonyok uralkodtak az elmúlt években a „munkaerőpiac peremén”.
A táblázat erőteljesen azt sugallja, hogy közmunkások egy külön kasztba tartoznak, akikre valami másfajta „igazságosság” vonatkozik, mint a foglalkoztatottak többi részére.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat által 2014-ben publikált kérdőíves és mélyinterjús felmérés is megerősíti, hogy a közmunkások valóban nem egyenrangúak a többi foglalkoztatottal, még akkor sem, ha a hivatalos foglalkoztatási statisztikákban egyébként azonos súllyal szerepelnek:
„Rengeteget dolgoznak, jellemzően nagyon rossz körülmények között, megalázó bánásmód és feltételek mellett. Számos interjúalany számolt be arról, hogy (főként a kistelepüléseken) a helyi vezetők szinte rabszolgaként tekintenek rájuk.” (8. oldal)
„A közmunka nem vezet vissza az elsődleges munkaerőpiacra, és semmiképpen nem hatékony kezelése a munkanélküliségnek.” (9. oldal)
„A többséget akadályozza a munkakeresésében, egyéb jövedelemszerző tevékenységek felkutatásában.” (9. oldal)
Furcsa kettősséggel állunk tehát szemben. Az állam egyik oldalról megvédi a polgárait a vállalkozói kizsákmányolással szemben (minimálbér-emelések), másik oldalról azonban fenntartja magának a jogot, hogy alkalomadtán szabadon kizsákmányolhassa őket (közmunka).
Ez az ellentmondás feloldható például úgy, hogy lecsökkentjük a minimálbért a közmunka bérének szintjére, azaz a vállalkozóknak is megengedjük, hogy a közmunka jelenlegi feltételei mellett alkalmazzák dolgozóikat.
Ha nem derogál az államnak dolgozni havi 50 ezerért, akkor miért derogálna a versenyszférában csinálni ugyanezt? Ha a fent idézett tanulmányok (Kertesi-Köllő és Halpern és szerzőtársai) visszafelé is igazak, akkor nemcsak megspórolnánk egy csomó állami pénzt, de a közmunkások egy része azonnal visszakerülne az elsődleges munkaerő-piacra, nőne a foglalkoztatás és úgy általában véve nőne a gazdaság.
De az is lehet, hogy ehelyett inkább a közmunkások keresetét emeljük fel a minimálbér szintjére. És persze köztes megoldások is elképzelhetőek, például a minimálbér és a közmunka bére félúton is találkozhat. De hogy ne találkozzanak, arra nincs vállalható magyarázat.
Szerző: Berlinger Edina PhD., tanszékvezető egyetemi docens
A FinLab blog szerzői a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszék oktatói és kutatói, de az írások minden esetben a szerzők magánvéleményét tükrözik.
A nyugatot eszkalációval fenyegette, ha szerinte nem értik meg a helyzetet. 
